Egy év tele utazással, turnékkal, grandiózus produkciókkal, tanulással – a Magyar Nemzeti Balett számára az év a LOL-lal kezdődött és mint mindig, A diótörővel ért véget. Régi kedvencek, merész újítások, sok fiatal és ambíciózus táncművész: így alakult 2018.
Fotó: Berecz Valter, Nagy Attila, Rákossy Péter
Az év a LOL címet viselő balett-esttel indult. Itt írtunk a koreográfusról, Hans van Manenről, a neoklasszikus balett "atyjáról", sőt megszólítottuk azt a balerinát is, aki ma már balettmesterként dolgozik a Magyar Nemzeti Balett együttese mellett, és akinek korunk egyik legnevesebb koreográfusa ennek az estnek az egyik darabját írta. A LOL különösen fontos az együttes számára, ez abból is kiderült, hogy az év végi New York-i turnéra is vitte magával. De ne szaladjunk ennyire előre...
Februárban megismerhettünk Kim Minjungot, akire Szicíliában talált rá az együttest vezető Solymosi Tamás. Minjung első szerepe a balettirodalom egyik legnehezebb klasszikusa, A hattyúk tava Odette-Odile-ja volt, de később sorra következett a többi lehetőség is. A rendkívül szerény, dél-koreai balettművész azóta a Magyar Nemzeti Balett tagja, szerepeiről és a kulturális különbségekről kérdeztük ebben az interjúban.
Márciusban a közönség nagy örömére visszatért a színpadra A bahcsiszeráji szökőkút és Apáti Bence is, legalábbis néhány darab erejéig. Erről is írtunk.
Az év egyik talán legfontosabb eseménye a BalettKaland volt, amit az elmút öt évben OperaKaland néven ismert meg a közönség, de ezt a beavató színházi produkciót idén a Magyar Nemzeti Balett töltötte meg tartalommal. Az elmúlt években több mint 200 ezer középiskolást utaztatott az opera világába az OperaKaland. Utánajártunk, hogy mi történt ebben az öt évben és mi várható a BalettKaland előadásain.
Fotó: Csibi Szilvia
Áprilisban megérkezett a Sylvia, megismertük Krupp Annát, és a legfiatalabb tehetségeket. Földi Lea pedig az évad legjobb pályakezdője lett. Májusban Tihanyi Ákos megkapta a Seregi-díjat, és egy estére önfeledten megőrülhettünk a Total Dance táncosaival.
Aztán megtudtuk, hogy férjhez megy Felméry Lili.
Felméry Lili a Daalarna BALLET kampányában, Fotó: Papp Éva és Schneider Zoltán
Júniusban pedig indultak a turnék: TáncTriptichon Pozsonyban.Az útról Szakács Attila, Rohonczi Viktória és Bakó-Pisla Artemisz mesélt.Június 20-án Győrbe érkezett Venekei Marianna első egész estés koreográfiája, A vágy villamosa. A darabot tavaly június 17-én mutatta be a Magyar Nemzeti Balett együttese az Erkel Színházban, idén pedig a XIV. Magyar Táncfesztivál keretein belül láthatta a győri közönség.
A turnékról kérdeztük a művészeket: abban egyetértettek, hogy minden város új színpadot, új energiákat, meghódítandó közönséget jelent. Ahogy abban is, hogy ugyanannyit vannak együtt akkor is, ha Budapesten dolgoznak, mint akkor, ha utaznak: a létező összes idejüket együtt töltik ugyanis. Sarkissova Karina és Leblanc Gergely Brnóban jártak a LOL című darabbal, Balaban Cristina és Majoros Balázs pedig Győrben voltak A vágy villamosával.
Ősszel pedig megismerkedtünk az új társulati tagokkal: egy erős nővel, a céltudatos, lenyűgöző munkabírású krízismenedzserrel és egy igazi hőssel. És elkezdődött a kemény munka. Olivia Ancona elmondta, hogy mindenkinek mást jelent a hálószoba, és mekkora munka a gaga technika elsajátítása a klasszikus táncosoknak.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművészek: Starostina Kristina/ CAFe Budapest
De a Triple Dance estre egy másik premierrel is készült a Magyar Nemzeti Balett társulata. A Bedroom Folk a mai kortárs táncművészet egyik legeredetibb alkotópárosához fűződik, míg Schubert IX. szimfóniájának utolsó tételére koreografált A tökéletesség szédítő ereje (eredeti címén The Vertiginous Thrill of Exactitude) William Forsythe amerikai balettművész nevéhez kapcsolódik. Az 1996-ban, a Frankfurt Balett által bemutatott kompozícióban Forsythe megtartotta a klasszika líraiságát, virtuozitását, a nők és férfiak közötti intimitást. A darabról a budapesti együttest is betanító Amy Raymondot és Agnes Nolteniust kérdeztük
Október végén Solymosi Tamást faggatuk az évadról. A balettigazgató szerint pedig "mindig magasabbra érdemes tenni a mércét, mint ahova az első, talán sokkos pillanatban raknánk". Az őszt a New York-i turné zárta, a karácsonyi forgatagot pedig A diótörő kísérte. A jövő év pedig egy sor balettcsodával, és talán már egy felújított Operaházzal is megajándékozza a közönséget.
