Mindenkinek mást jelent ez a darab. Nemcsak férfi és nő viszonyáról, nemcsak a hálószobáról, nemcsak kapcsolatokról szól. Mindenkinek a saját értelmezését kell megtalálnia – Olivia Anconát, a Bedroom Folk betanító balettmesterét kérdeztük tapasztalatairól.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművészek: Ishizaki Futaba, Uehara Emi, Bakó-Pisla Artemisz, Asai Yuka, Kekalo Iurii, Starostina Kristina, Majoros Balázs, Molnár Dávid/ CAFe Budapest
Olyan mélyen elkötelezett a Gaga technika mellett, miért alakult ez így? Mi az, ami ebben a testmunkában annyira megragadó, hogy egy klasszikus táncos otthagyja a “természetes” közegét érte?
Az én történetem nem lineáris, nagyon sok helyen tanultam sokféle technikát, és volt egy komoly arthritisem is 16 évesen, amikor azt mondták, hogy soha többé nem táncolhatok, ezért le kellett vennem a spicc cipőt. Így sokszor át kellett gondolnom, hogy éppen merre induljak tovább: valahogy ezen az úton találtam el a Batsheva Dance Companyhoz, Ohad Naharinhoz és a gaga stílushoz, ami egy alapvetően improvizációra építő, a test belső megtapasztalásán, az érzékelésen nyugvó technika. Egészen máshogy tekint a testre, mint a klasszikus balett, máshogy is koreografál, nem mozdulatokat, lépéseket ad, hanem testérzeteket.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművészek: Ishizaki Futaba, Uehara Emi, Bakó-Pisla Artemisz, Asai Yuka, Kekalo Iurii, Starostina Kristina, Majoros Balázs, Molnár Dávid/ CAFe Budapest
Amikor először láttam a Batshevát, valami egészen földönkívüli élményt jelentett nekem, annyira emberi volt és egyszerre annyira tökéletes, izgalmas, ahogyan használták a mozdulataikat, ahogyan “birtokolták” a testüket.
Öt-hat hét alatt meg lehet tanítani ezt az egészen különleges, szokatlan, belülről építkező gondolkodást klasszikus táncosoknak? Mennyire reális ez a vállalás?
Ez egy nehéz és izgalmas vállalás mindenki számára, a táncosoknak is, a trénernek is. De számomra az új mindig inkább kihívás mint teher: együtt jöttem el Sharon Eyallal a Batshevától, együtt kezdtük el az ő társulatát építeni, életem legintenzívebb időszaka volt. Rengeteget tanultam, tanultunk egymástól. A gaga technika lényegében benne is van ez a kölcsönös tanulás: akik táncolnak, tanítják a másikat, rögtön mindannyian trénerek is lettünk, amellett, hogy táncoltunk. Sharon (Eyal -a szerk.) munkája a gaga technikára épül, de bizonyos értelemben egészen más is. A koreográfiái nagyon nagy benső munkát igényelnek, kimunkálásuk elég megterhelő a táncosoknak technikailag és érzelmileg is. Sok megszokást, klasszikus “beidegződést” kellett levetkőzniük a táncosoknak, erre nagyon nagy energiát fordítottunk.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművészek: Kekalo Iurii, Starostina Kristina, Majoros Balázs, Molnár Dávid/ CAFe Budapest
Teljes attitűd-váltásra volt szükségük, nem? Nem kell szépnek, tökéletesnek látszani például.
Igen! Ha azt mondod egy klasszikus táncosnak, hogy menj ide vagy oda, akkor ő azokkal a megtanult, jellegzetes mozdulatokkal fog elindulni. Pedig csak azt kérted, tegyen meg néhány lépést és jusson el egyik pontból a másikba. Arra ő felkészül, felvesz egy pózt, majd elindul. Ami teljesen természetes, hiszen ebben él, ezt tanulta. Sharon koreográfiáiban ennek nincs tere, ezeket el kell felejteni.
Teljes dekonstrukció.
Bizonyos értelmben igen. Miközben nyilván nagyon felkészült és tehetséges, profi táncosokra van szükség, aminek feltétele az előképzettség.
És miről szól a Bedroom Folk?
Na, a táncosok is feltették ezt a kérdést nekem, nem is egyszer.
Sosem kérdezte meg a koreográfust?
Őszintén szólva nem. Eyal nem úgy koreografál, hogy ír egy narratívát és ahhoz rendeli a mozdulatokat, hanem mindig az addott tér, az adott érzelemvilág, az adott táncosok határozzák meg a folyamatot. Ezt ráadásul nem is táncoltam, mert az NDT-nek koreografálta. Azt inkább tudom, hogy miről nem szól. Nem férfi és nő viszonyáról, nem a hálószobáról, nem a kapcsolatokról szól – vagyis nem kizárólag ezekről. Szerintem mindenkinek a saját értelmezését kell megtalálnia, Eyal nem szereti beszűkíteni a gondolkodást, szerintem ő is így látja.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművész: Kekalo Iurii/ CAFe Budapest
De minden táncos ugyanazt táncolja Bedroom Folk címen vagy vannak eltérések a társulatok között?
Abszolúte ugyanazt a koreográfiát tanulja be minden együttes.
A budapesti verzióban mégis van egy csavar: az egyik fiú szerepét nő táncolja, Kristina Starostina.
Pontosan. Kristina elképesztő táncos, csodálatosan bánt ezzel a szereppel. Talán neki van a legnehezebb dolga, technikailag is, övé a legkomplikáltabb szóló is. Eredetileg négy nő és négy férfi szerepel a darabban, de amikor megláttam a társulatot, felmerült bennem, hogy ezt most így kellene megoldanunk, és Sharon rábólintott. Azóta már megbizonyosodtam róla, hogy a legjobb döntést hoztam, annak ellenére, hogy ez a darab nagyon élesen kettéválasztja a férfit és nőt.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművészek: Starostina Kristina/ CAFe Budapest
Kristina lenyűgözően játszik a nemekkel, ő egy igazi alkotó, aki túl van a szerepeken és nemeken, túl azokon a fogalmakon, hogy “maszkulin” vagy “ feminin”. És tegyük hozzá, hogy egy gyönyörű nőről beszélünk, aki egyébként képes meghaladni a testének esztétikai dimenzióját, képes arra, hogy uralja és birtokolja a testét, úgy hordja, mint egy ruhát. Ha férfi lenne, akkor is éppen ennyire intenzív és izgalmas lenne, mint nőként szerintem.
