A klasszika fizikai értelemben az otthona, a modern a lelki minősége - Kristina Starostina az elmúlt hónapokban a Bedroom Folkban, a Trójai játékokban, a Giselle-ben és A bahcsiszeráji szökőkútban is elkápráztatta a közönséget. Arról kérdeztük, melyik szerep jelentett számára igazán nagy szakmai kihívást.
Fotó: Hrotkó Bálint/ CaFe Budapest
Az elmúlt hónapokban hatalmas munka áll az együttes mögött, párhuzamosan láthatóak a nagyszabású klasszikus darabok és a szokatlan, nagy fizikai igénybevételt jelentő modern darabok. A spektrum melyik része áll közelebb Önhöz? Androgünnek lenni vagy a villik királynőjének, Myrthának a szerepébe bújni?
Ez egy sűrű időszak volt, nagyjából egyszerre volt látható a Giselle, a Bedroom Folk, a Trójai játékok és most A bahcsiszeráji szökőkút. Ráadásul turnéztunk is, Brnoban lépett fel az együttes. A három párhuzamosan futó darab pedig tökéletesen más munkát, más technikai feladatot jelent, más típusú mentális-fizikai jelenlétet igényel.
Fotó innen.
Talán a legkülönlegesebb, legismeretlenebb a Bedroom Folk volt ebben a sorban.
Igen, a Bedroom Folk egy olyan kortárs balett, ami a mi életünkről szól, a kapcsolatainkat, a bennünk és közöttünk zajló folyamatokat fogalmazza meg. Azt hiszem, számomra ez a darab volt a legkedvesebb: sok és nagyon mély munkát követelt tőlem.
Ha valaki megkérdezi, miről szól, az általános válasz az, hogy semmiről. Az én válaszom mégis az, hogy mindenről. A Bedroom Folk „története” végtelenül szubjektív, emberekről szól, mindenkinek önmagáról, de arról is, milyen „egyszerű” fizikailag és mentálisan ölni, bántani a másik embert. Borzalmasan nehéz szavakba önteni mindazt, amit a Bedroom Folk jelent nekem.
Szeretem, ahogy együtt táncolunk, mintha az együttes egy testként mozdulna. Egészen szokatlan, újszerű mozgásnyelvet használunk, nagyon plasztikus testtel dolgozunk. Külön csodálatos az is, ahogy a zene ritmusa megidézi a rohanó világot. Számomra ez maga a nirvána. Akárhányszor táncolom, mindig más és más érzelmeket élek meg, viszont ez az egységélmény állandóan jelen van.
Fotó: Hrotkó Bálint/ CAFe Budapest
Talán ez a misztikum a villik világában is jelen van, a Giselle című darabban a villik királynőjét, Myrthát táncolja.
Myrthát, a gyilkost! Egyébként bármennyire is élvezem ezt a plasztikus mozgásformát, a klasszika mindig jól esik, kiegyensúlyoz. Maga a váltás egyébként inkább jó érzés, nem jelent nehézséget számomra. Myrthával visszaérkeztem a megszokott világomba – nyilván nem az öldöklésre gondolok -, többször táncoltam is már ezt a szerepet. Öt évvel ezelőtt táncoltam már Budapesten, az volt itt a második évadom, de korábban is kaptam már ezt a szerepet másik együttesben. Myrtha jelleme nem áll hozzám közel, de az ugrások, a megjelenése annál inkább.
Fotó innen.
Myrtha egy karakteres, nagyon erős nő.
Általában ilyen szerepeket kapok, miközben én inkább érzékeny, törékeny lelkű vagyok. De nem baj, dolgoznom kell velük, nem könnyű előhívni magamból őket.
Fotó innen.
A bahcsiszeráji szökőkút a következő, amit Magyarországon láthatnak a nézők.
A barátnő szerepében lépek színpadra, nincs igazán sok feladatom ebben a darabban, viszont imádom! A díszletet, a kosztümöket, a játékot! Ráadásul a kislányom születése után ez volt az első darab, amit láttam. Hónapok teltek el a pelenkacserélés-etetés-altatás háromszögben, és amikor először színházba mehettem, tényleg azt éreztem, hogy ilyen csodát már régen láttam.
A Bedroom Folk februárban kétszer is (február 25-én és 28-án) látható a Budapest Táncfesztivál keretein belül, a részletes program itt található.
