Reggel. Csörög az óra, recseg a napfelkelte, ropognak a csontok, zakatol a kávéfőző, sistereg a gőz, kiabálnak kint a madarak, minden ébredés kicsit ugyanaz, legyen hétfő vagy kedd. Legyen már péntek! Zuhany, kapkodós öltözés, rohanás, autó vagy békávé, rálépnek a lábfejedre, szórakozottan semmibajozol, vagy felcsattansz, szórakozottan neharagudjozik az idegen, reméled, hogy soha nem látod vagy lesz nálad egy fenyegetésre alkalmas ernyő, ha mégis. Munkahely, a főnök meg a másik, beszél, aztán abbahagyja. Verkli. Ebéd, még néhány óra és elmúlik, ha hétfő, ha kedd. Elmúlik a péntek is. Monotónia és kiegyensúlyozott vágyakozás valami más után, egy kis szabadság után - ezek váltják egymást. Esti rutin a munka után, vacsora vagy mozi, meseolvasás, szeretet vagy szeretethiány. Nehezen változó élmények, lassan mozduló kapcsolatok és hangulatok. Feltéve, hogy nem írod át a napokat, az érzeteket egy kis mozgással, harmóniával és gyönyörűséggel. A saját tested csodájával.

Anatole France szerint „a szép mozgás a szem muzsikája”. Kikapcsol akkor is, ha csinálod, akkor is ha nézed. Hiszen a testtartás, a mozgás tükrözi azt, hogyan érzed magad, milyen az önképed, mennyire vagy büszke, határozott vagy épp félénk, bizonytalan, mennyire vagy szomorú vagy boldog, mennyire vagy teljes.

Minden lelki folyamat nyomot hagy a testen, és fordítva, a test történetei hatnak a mentális élményekre. Mit tud az önfeledt tánc? Kikapcsol és energetizál, növeli az állóképességet, formálja a testet, de ami izgalmasabb, a kiegyensúlyozott, boldog élet felé tereli a lelket. Nemcsak az öröm rajzol mosolyt, hanem fordítva is igaz, a mosoly örömöt ébreszt. A tánc segítségével könnyebben dolgozod föl a mindennapi stresszt és viseled el a monotóniát (vagy változtatsz rajta), relaxáltabb leszel, jobban bízol majd magadban, könnyebben fejezed ki magad verbálisan is, a tánc segít az önelfogadásban, fejleszti a kreativitást és a fantáziát. Nem véletlenül használják terápiaként évezredek óta. Aki táncol, megszépül és harmonikussá, kiegyensúlyozottá válik.

A testtudat fejlesztése nem csak azért fontos, mert nem sikerül a tudatosabb megfigyelőknek minden lelki problémát azonnal felfedniük, hanem azért is, mert segítségével nagyon egyszerű technikákkal alakítható a hangulatod. Ami bánt, feldolgozhatóvá válik, ami nyomaszt, kezelhetővé, ami feltuningol, megélhetővé és megtapasztalhatóvá. ezzel dolgoznak a mozgás- és táncterapeuták, a Body Mind Centering, Feldenkrais, Alexander technika és a jóga is. Ezek a technikák, rendszerek segítenek abban, hogy végtelen pontosságal tudatosítsd a testi érzeteidet, s megértsd azok okait. Hosszabb távon pedig megtanítják, hogyan urald a tested, hogyan változtass indulataid irányán. Paradox módon: minél tudatosabb vagy, annál önfeledtebben tudsz mozogni, annál több spontaneitást engedsz majd az életedbe. Ehhez pedig nem is kell más, csak egy kis örömtánc. Akár egyedül is.

Minden nőt foglalkoztat a kérdés: a jó mozgású pasiknak csak a kisugárzása vonz minket, vagy rejezik vonzódásunk mögött valamilyen genetikai gyökerű beidegződés is? A Northumbria University és a Göttingeni Egyetem kutatói megnyugtatják a kétségek közt vergődő nőket: a jól táncoló pasikban egy közös vonás van, mégpedig az, hogy rendesek a csajokkal. Szóval nem az ösztöneink után loholunk eszetlen, hanem megalapozottan választjuk a jót, mikor egy harmonikus mozgású pasit az ágyunk felé terelünk.

A két egyetem 48 felnőtt (18-42 év közötti) férfit vizsgált a következő menetrend szerint: először egy személyiségtesztet kellett kitölteniük, majd táncoltak egyet Robbie Williams kifilézett dalára, a Let Me Entertain You dobszólamára. A táncot fölvették és avatarok segítségével mustravideókat készítettek, hogy a nézőket ne kábítsák el a külsőségek. Ezután megkértek 53 nőt  (17 és 57 év között), hogy pontozzák az avatarokat ízlésük szerint - végül a személyiségteszteket összevetették a kapott pontszámokkal. A teszten 5 jellemvonás fokát vizsgálták: nyitottság-kíváncsiság, lelkiismeretesség, extrovertáltság, együttérzés, valamint neurózisra való hajlam.

Az eredmény pedig hízelgő a női nem bölcsességére nézve: minél lelkiismeretesebbnek  és együttérzőbbnek bizonyult ugyanis egy férfi a személyiségteszt alapján, annál magasabb pontszámot kapott a táncára. Kevés férfit vetek górcső alá, mégis úgy tűnik, az extrovertált pasik jobban táncolnak a neurotikusoknál, de az új dolgokra nyitottak rosszabbul, mint az extrovertáltak.

A konklúzió: ki kell hajigálni az ablakon a morális skrupulusokat és ítélni kell táncalapon. Pont akkora a tévedés lehetősége, mint bármikor máskor. És hogy tudjuk, mi a tuti, ezen a videón egy megbízható és empatikus férfi tánca látható.

Hamvas Béla szerint Freud, Darwin és Marx olyan problémákat fogalmaztak meg az emberiség számára, melyek előttük nem léteztek, azóta viszont képtelenek vagyunk megszabadulni tőlük. Ők - a fejlődéselmélet, az osztálytársadalom vagy a tudatalatti fékezhetetlen valósága - azok a "betegségek", melyekre nem találjuk a gyógyírt, bár amíg nem volt nevük, nem is szenvedett tőlük senki. A kétely a táncpszichológia kapcsán is így motoszkál: mi van, ha a táncra pakol valami levakarhatatlan őrületet, amiből aztán nem szabadulunk évtizedekig? 

Peter Lovatt, a téma szakértője nem a pszichológia, hanem a táncterápia oldaláról keveredett a területre: először a Parkinson-kór és a tánc kapcsolatát vizsgálta. Pontosabban azt, milyen táncok gyógyítják vagy stabilizálják egy Parkinson-kóros beteg állapotát. Összepakolt egy kutatócsoportot neurobiológusokból, fizikoterapeutákból, koreográfusokból és kognitív pszichológiában jártas szakértőkből, hogy kiderítsék, melyik táncstílus javítja leginkább a betegek állapotát. Lovatt először táncos és aztán pszichológus, mára már a hertfordshire-i egyetem táncpszichológia kutatócsoportjának vezetője. Amikor nem ezzel foglalkoznak, akkor azt vizsgálják, hogy bizonyos mozdulatok milyen gondolkodási mintákat erősítenek.

Rájöttek például, hogyan öli a kreativitást az osztályteremben zajló tanítás pusztán azzal, hogy korlátozza a mozgásukban a gyerekeket. Bizonyították azt is, hogy mozgás közben élénkebb és frissebb a gondolkodás. Persze tapasztalati úton eljut ide bármelyik nempszichológus szülő is.

A kiegyensúlyozottsághoz bármilyen mozgást választhatsz? Vagy a tánc különleges?

A táncpszichológia szerint nem elegendő róni a köröket a Szigeten, mert a tánc - pszichológiai szempontból - több mint mozgás, "teljesértékű" kommunikáció: tökéletesen alkalmas az érzelmek, gondolatok kifejezésére, szemben a kocogással. Ha pedig kommunikáció, akkor segítségével felderíthetőek a beszorult feszültségek, gátlások, pszichés, mentális problémák, sőt, orvosolhatóak is.

20 percet tánc után a lelki problémákkal is sokkal egyszerűbb megbirkózni - állítja Lovatt. Ha stressz gyötör, ha elpárolog az ihlet, ha idegbajos a főnök és nem jut eszedbe semmi, egy a megoldás: tánc. Ráadásul Lovatt szerint ezt még csak tanulni sem kell, hiszen a legtermészetesebb dolog, ami történhet velünk, hogy táncra fakadunk néhány percnyi jó zene hallatán. Szemben a (már sokszorosan meghaladott) freudi elmélet feloldhatatlan görcseivel Lovatt instant választ ad a lelki defektre: mozdítsd meg.

Itt pedig a másik oldal: hogyan válaszol a táncos a pszichológiai kérdésekre? Inspriált pszichológia: eltáncolva. Szintén egy Lovatt-projekt.