A nyár a turnék ideje: a tavaly nyáron az Operaházban bemutatott TáncTriptichon is útra kelt. Három társulat, három darab, egy helyszín: Pozsony. Az útról Szakács Attila, Rohonczi Viktória és Bakó-Pisla Artemisz mesélt.
Fotó: Brenkus Péter
A Magyar Nemzeti Balett együttesének címzetes magántáncosa, Szakács Attila nem először táncolja Bartók Csodálatos mandarinját, olyannyira nem, hogy már Harangozó Gyula koreográfiájában is dolgozott, majd Lőcsei Jenő és Román Sándor verziójában, most pedig a Seregi-darab diákjaként lépett színpadra Pozsonyban. A Bartók TáncTriptichon turnéján három együttes utazott együtt, az Operaház táncosai mellett színpadra lépett a Compagnie Pal Frenak és a Duna Művészegyüttes is.
Amikor kiderül, hogy szerepet kaptam a Seregi koreográfiában, nagyon örültem. Egyrészt azért, mert korábban már táncoltam A csodálatos mandarinban és nagyon a szívemhez nőtt a darab, másrészt azért, mert ez az egyik legizgalmasabb verziója. Nagyon pici helyen vagyunk, szinte egy szobában játszódik le minden, ugyanakkor rengeteg kelléket használunk. Elképesztően gyorsan történik minden, nagyon pontosnak kell lennünk. Ráadásul élő zenére táncolunk, ami mindig rejt veszélyeket, de Kovács János karmester annyira zseniálisan tette alánk a zenekart, minden apró kis mozzanatot hallottunk, amire figyelnünk kellett. Ennek a darabnak a “színház része” a nehéz, de persze szuflás is… Az a fajta, amikor húsz percet piheg az ember az öltözőben.
A turné különlegességét a három együttes közös utazása adta, hiszen a saját társulatát mindenki megszokta már. Előadás után viszont végre lehetőség nyílt találkozni és beszélni másokkal is.
Egy hotelben úgysincs más dolgod, lemész beszélgetni a hallba a többiekkel, ez most különösen szórakoztató volt, hiszen a Dunások tudják, hogyan kell jó hangulatot teremteni.
A három darab fogadtatása nagyon jó volt, amihez külön hozzáadott, hogy Bartók személye összeköti Budapestet és Pozsonyt, mondja Szakács, hiszen Bartók tanult a szlovák fővárosban.
A Táncszvitben Bakó-Pisla Artemisz a Duna Művészegyüttes táncosaival és Juhász Zsolt koreográfussal dolgozott együtt. Az ő munkáját Rujsz Edit balettmester segítette, aki nélkül a táncosok sokkal nehezebben találták volna meg helyüket ebben a számukra ismeretlen közegben, mondta Bakó-Pisla Artemisz.
Egy-egy turné folyamán a darabhoz és az előadáshoz mindig hozzáad az új környezet, az együtt töltött idő jobban összekovácsolja a korllégákat, egy felszabadultabb “magunkkal” találkozunk. A Duna táncosait is jó volt közelebbről megismerni, ők nagyon jószívű, jólelkű emberek.
Nekem az is segít, hogy új emberekkel találkozom, új helyzetbe kerülök: mások az illatok, mások a zörejek, más a színpad. Nekem minden ilyen apróság fontos és számít. Ez a darab különösen jó volt, nem a technikai, táncnyelvi része, hiszen mi inkább modern koreográfiát táncoltunk, hanem az, hogy szabadságot kaptam a koreográfustól, magamra alakíthattam. Ez egy kivételes helyzet egy klasszikus táncművész számára.”
Új, ismeretlen helyzetbe került Rohonczi Viktória is, aki a Compagnie Pal Frenak kortárs táncosaival dolgozott tavaly, és utazott most a pozsonyi turnéra. Rohonczi korábban nem ismerte a neves magyar koreográfus munkáját, azóta minden Frenák-darabot megnéz, amikor teheti.
Tavaly négyen dolgoztunk a Soroksári úton a Compagnie Pal Frenak művészeivel egy hónapon át. Már az is szokatlan volt, ahogy elkezdtük a munkát, a módszer, hiszen Frenák ránk és velünk írta a koreográfiát, ami az Operaházban nem megszokott. Hogy könnyebb legyen érteni, mesélek egy szimbolikus jelenetet: szokásomhoz híven szoros konttyal érkeztem a próbára, ahol megkértek, hogy bontsam ki a hajam. Örültek annak, hogy milyen szép és hosszú, azonnal azt keresték, hogyan lehetne használni. A legfelszabadítóbb és legnehezebb pillanatok következtek számomra, amikor megtanultam ezt a technikát.
A Frenákkal való közös munka önmagam megismerésében nagyon sokat segített tavaly. Most sokat változtam, másra van szükségem, most nem a megismerés volt fontos, hanem a megérkezés: már önmagamat tudtam adni Pozsonyban.
Galéria képei: Brenkus Péter
Maga az utazás kevésbé fontos Rohonczi számára:
A színpad az színpad, nekem mindegy, hogy táncolok, hatalmas lelkesedéssel és ugyanazzal az energiával dolgozom, mint otthon.
