Idén április 19-én indul és tíz napon át tart a Budapest Táncfesztivál. Házigazda a Nemzeti Táncszínház, de mint minden évben, nem csak a várban, hanem a Müpában is lesznek előadások. Például az év legnagyobb táncünnepének gálaestje, április 29-én. Könnyen táncmérgezést kaphatunk, úgyhogy segítünk válogatni.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Kapcsolatok gyártósorán

Mi köze van egymáshoz két embernek? Mi köze lehet? Mi közöd lehet magadhoz? Feledi János Physpacom című darabjában a kapcsolat nélküli kapcsolatok etüdjei elevenednek meg. Már ha a közelség nélkül létezik megelevenedés.

forrás:tancelet.hu

kommentek: 0

Tovább olvasom

A szerelembe jobb belehalni, vagy a megcsalatásba? Netán a megcsalásba? A Lidércek láttán kétség sem fér ahhoz, hogy kegyetlenebb annak a sorsa, aki átvert menyasszonya köt gúzsba a síron túlról, mint azé, aki a bánatba szomorodva szárad el. Az igaz sorsa együttérző halál, a gazé viszont magányos, dühödt pusztulás. Még akkor is, ha Feledi koreográfiájában sem a dühnek, sem őszinte megbánásnak vagy gyötrelemnek nyoma sem volt.

A kortárs Le villi (Lidércek) megtartotta Puccini erejét és zenéjét, sőt a díszlet tisztaságát és emelkedettségét is, mégis távol került a drámától, a nyöszörgős, tele tüdővel sikoltó érzelmektől. Ami lehet koncepció (ismerve Feledit, az), de lehet a premier izgatottsága akár. Bármelyik, figyelemre méltó. 

Utazás a hófehér szürrealitásba, az érzéketlen érzelmekbe, a testek nélküli szexualitásba - minden, ami megfogalmazódik a két felvonás alatt paradox, bipoláris és ellentétes. A szenvtelenség elviselhetetlenné teszi a halált, hiszen nincs miért elveszni. Nincs mibe beledögleni. Nincs szerelem - erre ébreszt rá kissé fanyar humorral Feledi, akárhányan képzelik az ellenkezőjét. Vágy és szex persze van, de annak meg egy idő után vége szakad (és úgyis a testének kiszolgáltatott férfi húzza a rövidebbet).

A Lidércek forgatókönyve egyszerű: a férfi beleszeret a nőbe, feleségül kéri, majd elutazik. Az út alatt egy csábos, dúskedvű szirén elcsavarja a fejét, belesüketül a vágyba, s felad mindent. A szomorú ara elszárad otthon a kertben, s lidérccé változott hófehér-szűz lelke csatlakozik a vérszomjas megcsaltak csapatához. A férfit kihajítja a megcsömörlött, új prédára vadászó kéjnő, s az leszegett fejjel, behúzott taggal bandukol vissza asszonyához. Egy erdőn át. Ahol az éjszaka derekán körbe ölelik a lidércek és halálba táncoltatják. Tragédia.

Puccininél nem vitás, hogy a dög, megbízhatatlan, erkölcstelen férfi a hunyó, s méltó a büntetés. Feledi esetében azonban - bármennyire is a zene viszi a hátán a darabot - csupa lezáratlansággal találkozunk, majd megszeppenve emésztgetünk. Nagyon úgy látszik, hogy a lánykérésnél van a baj. Aztán a szirén megszeretésénél. Aztán a bűntudatnál. Minden végzetes döntés egy érzéssel, egy beleszeretéssel kezdődik.

S már jóval a halál előtt vége van így az életnek.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Milyen lehet a halál előtti utolsó tánc a kedvessel, akit megcsaltál? Zokogó, tomboló, dühödt, kiszabadulni vágyó? Beletörődő, áldozatot hozó, megnyugtató-megnyugvásra ítélt? A romantika szebb az életnél - Puccininél nincsen kárhozat nélküli bűn és büntetéstől menekülő bűnös. Nincs kisstílüség, sem magyarázkodás, nincs beismerés nélküli kegyelemkiáltás. Életszerűtlen. Cserébe viszont katarzisra csábít.

A Le villi Giacomo Puccini kétfelvonásos opera-balettje, melyet az olasz Ferdinando Fontana librettójára írt, a 19. század nyolcvanas éveiben. Alapja ugyanaz a közép-európai legenda, melyre a híres és általunk is elmesélt Giselle balett is építkezik. A villik legendája biztosan a bűntudatos férjek fejében fogant, s kelt művészetet hódító útjára.

A villik - hogy felelevenítsük - azok a menyasszonyok, akik a házasságuk előtt búcsút mondanak az életnek. Nem önszántukból, hanem leendő férjük okozta bánatukba halnak bele. Puccininél a menyasszonyt Annának hívják, a vőlegényt Róbertnek. Róbert fejét elcsavarja egy mainzi szirén, s a férfi inkább habzsolja az éteri nő teste nyújtotta élvezetet, mintsem hazamenjen megszerzett asszonyához. Anna bánatában jól nevelten elhalálozik és lelke hozzácsapódik az erdőben tanyázó sajgó lánylelkekhez, akik nem is vágynak másra, csak bosszúra. Hogy megtalálják azt a férfit, aki tönkretette őket, és egy utolsó táncban elveszejtsék. Vagy bármelyik férfit.

Puccini lidércei első körben nem arattak komoly sikereket, egyszerűen Wagner-utánzatnak tartották a kegyetlen korabeli kritikusok. Aztán a közönség felemelte, a zeneszerző maga is dolgozott még rajta, és egyszer csak sikerült Mahlert is rábírni, hogy vezényelje. A darab karrierje innentől garantált volt, bejárta Európát és még a new yorki Metropolitan-ben is bemutatták.

Ebből a videóból pedig az is kiderül, hogy az opera történetében cezúrát húzott Puccini Le Villije - kimarad ugyanis a megszokott narráció, az akkordokkal kísért énekbeszéd (a secco recitativo). Robertet Jose Cura énekli. 

Feledi János ezúttal - a Physpacomban megtapasztalt tér-idő múlás vizsgálata után  - a halált hozó táncot, az irracionalitás romantikus és barbár gyöngédségét kutatja. Főszerepben Barta Dóra. Bemutató pedig november 28-án a Nemzeti Táncszínházban. 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Idén tavasszal mutatta be Feledi János a Nemzeti Táncszínház Refektóriumában a Physpacom-ot, a phisical space communication című darabot. Mi más lenne a kutatási terület, mint a párkapcsolat, a családi viszonyok és az egyén saját története ezekben a nagyon is hétköznapi, mégsem általános rámákban, ahol a drámák már mind megtörténtek, ahol nincs semmi, amit más ne élt volna meg, mégis, a történés pillanatában olyan újszerű és felfoghatatlan minden pillanat. Feledi koreográfiája kedden este ismét színpadra kerül.

Testtér-kommunikáció - egy interjújában Feledi így fordította saját darabjának alcímét, s rögtön meg is magyarázta, ez a darab "az életet próbálja megragadni". Az élethez pedig feltétlenül szükséges a test, amit terek - fizikai és érzelmi, kapcsolati és kulturális - vesznek körül. "A kérdés az, hogy milyen hatással vannak ránk a terek, a helyek, az emberek." A darab ráadásul születéssel kezdődik, az angyal födre szállásával, s kísér egészen a halálig. 

Hogyan mosódnak össze idők-arcok-dienziók és mozdulatok? Hogyan válik az emlékezés a test és a jelen részévé? Hogyan élünk? Feledi válasza ezekre a Physpacom.

kommentek: 0

Tovább olvasom