Néhányan ösztönösen kecsesen mozognak, míg mások bárhogy igyekeznek is, tánc közben úgy néznek ki, mintha talpaikat rozsdás szögekkel rögzítették volna a talajhoz. Most már nekik is lesz jó dumájuk: ráfoghatják a jégkorszakra!

Őskorban élt elődeinkről most ugyanis kiderült, hogy a legnehezebb időszakokban táncmozdulatokkal kommunikáltak egymás között. Kutatások bizonyítják, hogy a kreatív tánc is genetikailag kódolt: egész pontosan két génhez köthető - ahogy a társas érintkezésben való részvétel intenzitása is. A tudósok egyenesen azt állítják, hogy azok az emberek, akik jól táncoltak, nagyobb evolúciós előnyökre tettek szert.

A tánc éppen úgy, mint a zene, nagyon fontos kommunikációs, párválasztó, akár szent rituális tartalmakkal bírt a prehisztorikus időkben - derült ki a Jeruzsálemi Egyetem pszichológusainak kutatási eredményeiből. A kísérlet során 85 ember - közöttük profi táncosok, kétballábasok és atléták - táncban nyújtott teljesítményét és DNS mintáját hasonlították össze. A vizsgált gének nem magát a fizikumot vagy az aktivitást befolyásolják, hanem két nagyon fontos viselkedésre ható hormon termelődését, a vazopresszinét és az szerotoninét. Mindkét hormon jóval nagyobb arányban volt jelen a jó táncosok szervezetében. Más szavakkal: azok, akik most jó táncosnak bizonyulnak, egyébként is sokkal inkább képesek szóba elegyedni másokkal, kapcsolatot teremteni idegenekkel.

Ez a tulajdonság a jégkorszak idején életet menthetett: aki nem tudott együttműködni másokkal, az egyedül maradt, ami az azonnali halállal volt egyenlő - fejtegeti könyvében Steven J. Mithen (Az éneklő neandervölgyi: a zene, a nyelv, az elme és a test eredete). Miközben az anatómiai felépítés az igazolja, hogy a  test sokkal inkább a hosszú távú futásra van tervezve, mint a járásra, a felegyenesedés a táncra is teljesen alkalmassá tette az embert. Annak ellenére, hogy a táncmozdulatok nagyon bonyolult és kontrollált izommunkát feltételeztek. A tánc pedig legalább annyira fontos volt a társadalmi interakció szempontjából, mint a zene vagy a beszéd - állítja a brit tudós.

A tánc ma sem jelent mást, mint másfél millió évvel ezelőtt: megmutatja, hogy ki alkalmas jót vadászni és sok bogyót gyűjteni, azaz jól és hatékonyan együttműködni a csoport többi tagjával a táplálékszerzés folyamatában. Szóval azt, hogy ki képes eltartani egy családot, életben maradni.

Röviden: aki szerencséjére jól táncolt, nagyobb eséllyel maradt életben. Amivel logikusan két jó hír is jár: az első, hogy ma már legföljebb a gúny mérgezett nyilai sebezhetik halálra a rossz táncost. A második, hogy jó eséllyel az ő lelke mélyén is egy tehetséges táncos szunnyad, akit csak ki kell eresztenie, hiszen a rossz táncosok már a jégkorszakban elbuktak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

Minden nőt foglalkoztat a kérdés: a jó mozgású pasiknak csak a kisugárzása vonz minket, vagy rejezik vonzódásunk mögött valamilyen genetikai gyökerű beidegződés is? A Northumbria University és a Göttingeni Egyetem kutatói megnyugtatják a kétségek közt vergődő nőket: a jól táncoló pasikban egy közös vonás van, mégpedig az, hogy rendesek a csajokkal. Szóval nem az ösztöneink után loholunk eszetlen, hanem megalapozottan választjuk a jót, mikor egy harmonikus mozgású pasit az ágyunk felé terelünk.

A két egyetem 48 felnőtt (18-42 év közötti) férfit vizsgált a következő menetrend szerint: először egy személyiségtesztet kellett kitölteniük, majd táncoltak egyet Robbie Williams kifilézett dalára, a Let Me Entertain You dobszólamára. A táncot fölvették és avatarok segítségével mustravideókat készítettek, hogy a nézőket ne kábítsák el a külsőségek. Ezután megkértek 53 nőt  (17 és 57 év között), hogy pontozzák az avatarokat ízlésük szerint - végül a személyiségteszteket összevetették a kapott pontszámokkal. A teszten 5 jellemvonás fokát vizsgálták: nyitottság-kíváncsiság, lelkiismeretesség, extrovertáltság, együttérzés, valamint neurózisra való hajlam.

Az eredmény pedig hízelgő a női nem bölcsességére nézve: minél lelkiismeretesebbnek  és együttérzőbbnek bizonyult ugyanis egy férfi a személyiségteszt alapján, annál magasabb pontszámot kapott a táncára. Kevés férfit vetek górcső alá, mégis úgy tűnik, az extrovertált pasik jobban táncolnak a neurotikusoknál, de az új dolgokra nyitottak rosszabbul, mint az extrovertáltak.

A konklúzió: ki kell hajigálni az ablakon a morális skrupulusokat és ítélni kell táncalapon. Pont akkora a tévedés lehetősége, mint bármikor máskor. És hogy tudjuk, mi a tuti, ezen a videón egy megbízható és empatikus férfi tánca látható.

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

A tánc az szex. A tánc persze mozgás és közösségi élmény, meg mindenféle energetikai és pszichés trutty is, de azért a tánc nyilvánvalóan szex. Nem is csoda, hogy a tudomány rákapott a tánckutatásra, és a szerencsétlen izomsorvadásos kutatók igyekeznek megtalálni azt a tánctechnikát, amivel sikerül végre néhány órára kitörniük a fehéregerek idegtépő világából.

kommentek: 0

Tovább olvasom