Cipősarokgyilkos

Erotika és erőszak, szerelem és düh, kéj és birtoklásvágy - az Argentin Tangó Táncszínház mindent megtett, hogy a Casa del Tango című előadásába besűrítse az összes lehetséges klisét. Eredmény? Vastaps.

Fotó: Nemzeti Táncszínház, Boczkó Tamás

kommentek: 0

Tovább olvasom

Képeslap az 1920-as évekből

Bús, de szenvedélyes dallam, szaggatott mozdulatok, erotikától túlfűtött, mégis melankolikus hangulat - kevés ellentmondásosabb világ van, mint a tangó világa. Azt pedig végképp nehéz elhinni, hogy a német telepeseknek köszönhetjük ezt a buja, ösztönös táncot. Végigvesszük a tangó a történetét, majd a legnevesebb magyar párost, Kulik Johannát és Josip Bartulovicot kérdezzük táncról, erotikáról és életérzésről. Tényleg a legjobb stresszoldó a tangó?

kommentek: 1

Tovább olvasom

Nők, nők hátán

Heraus mit dem Wahlrecht! - követeli az 1914-es, nők választójogának bevezetéséért agitáló, finoman barátságtalan hangnemet megütő plakát. Az első feminista mozgalmak - és a nőnap - ugyanis erről szólt. Az egyenjogúságról, főként politikai értelemben. S hogy nem volt könnyű és egyértelmű kimenetelű ez a harc, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Svájcban egészen 1971-ig nem sikerült elérni, hogy az urnákba nők is bedobhassák voksaikat.

Az elmúlt közel száz évben, mióta a világ megünnepeli a nőnapot, a témák és a célok átalakultak, a hangsúly az egyenjogúságról inkább az egyenrangúság irányába tolódott el. S ha nyugaton nem is, keleten és délkeleten a helyzet szinte változatlan. 

A magyar nőmozgalmak viszonylag korán - épp a plakát megjelenésének évében - csatlakoztak a nyugati feministákhoz és kezdték megünnepelni március 8-át, a New York-i textilipari dolgozónők híres 1857-es tüntetésének évfordulóját. Aztán a második világháborút követő kötelező pirosszekfűs-pálinkázós nőünnep hirtelen tartalomnélküli, kopott keretté vált. Hiszen miért is kellett volna már küzdeni? Így a rendszerváltás után március 8-a leszegett fejjel adta meg magát sorsának és bánatosan elkullogott a április 7-e és november 4-e után, nem ünnepelte sem liberális, sem konzervatív érzelmű. Vagy röhögtek azokon, akik papírzacskós szálvirággal igyekeztek haza este. 

Reloaded

Bár rendezvények mindig akadtak erre a napra, kisvárosi polgármesterek álltak nőket köszöntve művelődési házakban és politikusok adtak ki évente a nők érdemeit taglaló közleményeket, az elmúlt majd tizenöt évben nem sikerült igazán új tartalmat, sem új hangnemet találni. Idén a Mindenütt Nő programsorozat ezzel próbálkozik. Három napon át nők lesznek a színpadon és a női problémák a porondon, női alkotók mutatják be műveiket országszerte - 12 városban közel 100 program, színházi előadások, koncertek, kerekasztal-beszélgetések, filmek és kiállítások várják a kultúrára fogékonyakat.

Érintések, Apropó, Táncszirmok

Góbi Rita és Samu Kristóf koreográfiája, az Érintések a tánc és érzelmek mögötti fizikai tapasztalatról beszél, a testről, ami megjelenik a világban magunk és a bennünket érzékelők számára. A testről, ami egyszerre érzéki tapasztalások forrása és életeszköz - hangszer és hang egyszerre. 

Nőkről, de nem csak nőknek szól Földi Béla koreográfiája, a Táncszirmok a Nemzeti Táncszínház színháztermében, ami kifejezetten erre a napra készült, több korábbi koreográfia montázsának eredményeként.

Ez mind én leszek egykor és Nem emlékszem, hogy így neveltek volna - a tízéves Tünet Együttes  két bemutatóval szólítja meg a MU Színház nőit és nemnőit. Szabó Réka harmadszor áll önálló, egyszemélyes produkcióval a publikum elé, ezúttal egy "személyes leltárral" jelentkezik. 

"Kedves akarok lenni. És szeretném, ha eljönnétek. Jó volna, ha kíváncsi lennék rátok. Ha tudnék figyelni. Nincsenek fontos dolgaim. Tiszta a fejem, nem zúg a fülem. Nincs késő. Nem sietek sehova. Körül tudok nézni. Könnyű vagyok és laza. Puha és erős. Ahogy beszívom a levegőt, hosszú és keskeny leszek. Nem kiabálok. Nem basz föl az ideg. Jól alszom. Nem fáj semmim. Nem viszem haza a laptopomat. Van kedvem szeretkezni. Gyalog járok. Meg tudom csinálni." (Szabó Réka: Ez mind én leszek egykor)

A Nem emlékszem- projektet a tavaly év végén permanenesen születésnapozó együttes már bemutatta a Trafóban. A téma marad, ami Szabó esetében, a szubjektiv leltár, csak ebben a darabban sok ember sok töredéke áll össze mozaikká. Az iheletet az alkotók egy BBC-sorozatból merítették. A 7UP egy hétéves gyerekekből álló csoport életét, gondolatait, érzelmeit követte nyomon, 77 éves korukig. Az élményt pedig táncra fogalmazta Ardai Petra, a holland Sapce Színház alapítója.

Nőnapból nyilván nem maradhat ki a Kulik Johanna - Josip Bartulovic páros és a Colores del Tango erotikája. Szombat este Buenos Aires utcáira vezeti a közönséget a trió, a két főhős mellett ugyanis ezúttal Santiago Maciel is színpadon lesz. Az út a tradicionális tangótól a modernig vezet, sőt az előadás után a vállalkozó kedvűek beszállhatnak a közös tánctanulásba is.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Milonga és könyv

"A Buenos Aires-i hőségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezelőtt zártam magam, szégyenemben,amiért már nem vagyok fiatal. Éjjel-nappal tangózom! A testemenrég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról eltűnt a keménység, amellyel egész életemben azt üzengettem a világnak,hogy erős vagyok. Ha világosabban akarom kifejezni, amit érzek,hát tessék: én itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amitazelőtt soha: követem a férfit, megadóan és feltétel nélkül.Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántottale rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a meleg: levettem azárt, hosszú ujjú ruhát, és felvettem egy ujjatlan, mélyendekoltáltat; majd jött a meglepetés, hogy tetszem, így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amiről otthon már leszoktam. Túl az ötvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal aszemem alatt, itt-ott egy kis hurkával a derekamon – ezen a helyen NŐ vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az életújra felkért egy táncra…" Így fest Sándor Anikó buenos aires-i kalandja, regényformában egy ötvenes nő és a tangó találkozásáról, az elnyílt virág újranyílásáról, romantikus, nőiregény nyelven, egy könnyed nyári kis strandos chicklit (chicken literature, ahogy a művelt angol hívja a női ponyvát). A könyv egyébként a Jaffánál jelenik meg, a címe pedig Pillangó a vállamon.

A bemutatón (augusztus 3-án) lesz is tánc - maga Budai László lép föl, milonga és tangóesttel.

Milonga. Milonga az 1850-es évek argentin folklórja, népzenéje, amit ma már campera jelzővel illetnek, hiszen milonga a tánc is, amit a tangó támadása előtt a városi szalonokban élveztek a magasabb státuszú polgárok és milonga maga a hely, ahol tangót táncolnak. Sőt milonga e három egysége is, amikor a zene, a tánc és a hely harmóniában izzik föl.

Mi más lenne, ami egy ötvenes önbizalomhiányos nőt megfiatalít, felpezsdít és életre kelt? Mintha belecsöppentünk volna a Hölgyválaszba, Richard Gere a félhomályban, vele szemben persze nem Jennifer Lopez, hanem idejétmúlt mimagunk, de szerencsére az örökősz halántékú Gere állandó időben szexi, annak, aki ezt szereti, a lényeg a csöppenés, meg az önfeledés, ami Gotan Project muzsikára nem is kérdés. És a milonga. A tangó esszenciája már korábban kiderült, ismételni kár volna, marad hát a híres jelenet az ezerszer végiggyűrt filmből, egy csipetnyi izgalom és feszültség, amit a könyv talán oldalak százain tart fenn, talán nem, de a lényeg, hogy tangózni kötelező, mert kortalan és mámorító. 

 

 

 

 

 

kommentek: 0

Tovább olvasom

"Amíg nem táncolod, nem tudod, mi lehet annyira vonzó a tangóban, hogy nincs belőle kiút, aztán elkezded és rádöbbensz. A tangó tulajdonképpen egy mély meditáció, befelé fordulás. Ráadásul nincs olyan mozdulat, amit nem a férfi vezet" - ezekkel a szavakkal vágott neki Kulik Johanna az argentin tánc magyarázatának. Mi is a tangó?

kommentek: 0

Tovább olvasom
«
12