Eredetileg erényt, érdemet jelentett, aztán idővel a szó jelentése megváltozott. Mára már az oktalan és könnyelmű hősködést, az erőfitogtatást nevezik így, virtus. Duda Éva legújabb darabja pontosan megmutatja ezt a kettősséget: a jég hátán is szívvel megélő, de a legapróbb rezzenésre is vérig sértődő, önimádó és egyszerre köldöknéző összetartozást. A mi kiforratlan, nehezen megnevezhető, de minden percben érezhető magyarságunkat.

forrás:Trafó

kommentek: 0

Tovább olvasom

Fotók: Trafó Facebook

Mellkast dagasztó kelet-európaiság, öniróniával tálalt hősködés, karikírozott erőfitogtatás, életöröm-boma és feszes ritmusban változó zsánerképek. A Duda Éva Társulat új, Trafóban bemutatott darabja, a Virtus több mint tánc, de nem akarja lefölözni a cirkuszművészetet. Interjú a koreográfussal.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Nincs olyan kis tisztása a magyar közélet erdejének, ahol most kissé jobban szűrődne át a fény a novemberi ködön. A táncművészet ugyanúgy elszenvedi a központi támogatás csapjainak elzárását, mint az alternatív színházi társulatok. Hiszen többségük olyan hazai együttes, ami nem kötődik kőszínházhoz, sokkal inkább olyan befogadó intézményekben élik életüket mint a Trafó vagy a Nemzeti Táncszínház. Tiltakoznak a társulatok a tervezett 2,4 milliárdos zárolás miatt, tiltakozik minden, ami független próbál lenni és művészet. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig 2012 novemberéig nem kötötte meg a - törvényi előírások ellenére - támogatási szerződéseket.

A tiltakozás viszont szinte megszokott zöreje az ősznek és tavasznak. Az már kevésbé, hogy nyilvánvalóan pénzhiány miatt fújnak le egy bemutatót - és ezt közzé is teszik. Duda Éva Társulata az első. 

"Sajnálattal tájékoztatjuk nézőinket, hogy a kormány legújabb intézkedései következtében a Kultúráért Felelős Államtitkárság döntése alapján a független együtteseket érintő pályázati támogatások egy részét zárolják. Többek között a Duda Éva Társulat működését is befolyásolja ez a döntés. Az együttes az Átrium Film-Színház nyitása alkalmára tervezett, valós nézői emlékekből és történetekből készülő bemutató előadását nem tudja bemutatni a fent említett financiális hiány következtében" - látott napvilágot a hír.

S hogy valóban groteszk legyen a helyzet, a bemutatásra nem kerülő darab a családon belüli összetartozás erejét volt hivatott táncnyelven tárgyalni. 

After. Ever After. Happily Ever After!

Egyszer csak történt valami. Egy törés.
A Családban férfi, nő és gyerekek. 
Különös belső történetük, élethelyzeteik, 
tragikomikus jelenetek álomszerű képekben.
Túlélők, vagy újrakezdők? Vagy csupán a férfi
emlékezetének képfoszlányai? Furcsa társaság.


kommentek: 0

Tovább olvasom

A szexualitást egy tehetséges faun, nőként vagy férfiként is meg tudja élni egyszerre, bár a naiv gyönyör „jutalma” a kiszáradás, a kiégés. Duda Évát kérdeztem a két évvel ezelőtt bemutatott, de most ismét színpadra állított Faun című koreográfiájáról, ami most utoljára lesz látható a Nemzeti Táncszínház színpadán.

 

Köztudott rólad, hogy nem történetekhez találsz táncost, hanem a kiválasztott táncoshoz illeszted a koreográfiáidat. A Faunt kire írtad?

A Faun egyik különlegessége, hogy rendszeresen férfi személyesíti meg, a faunokhoz kapcsolódó művek a férfias erotikát, szenvedélyt és csábítást mutatják be. A mi rendhagyó előadásunkban a főszereplő nem férfi, hanem nő, Jónás Zsuzsa, aki a nemiségen túl egy sokkal mélyebb, ősi vágyat jelenít meg.

Ez feminista kritika vagy csak másik nézőpont?

Nem gondolnám feminista kritikának. Jónás Zsuzsáért „kiabált ez a szerep” és ő van olyan sokoldalú, univerzális tehetség, aki képes arra, hogy ezt a nagyon rétegzett, bonyolult lelki és testi történetet bemutassa. Azáltal pedig, hogy a faun nem férfi, a karakter kitör az általánosításból és alkalmas sokkal összetettebb nyelven szólni.

Milyen ez a nő, aki faunként él?

Ez a nő elsősorban egy mítikus erotikus lény, akiben a férfi és női energiák összegződnek, a szexualitást pedig nem a nőiség vagy férfiség, hanem az ösztön és vágy mentén éli át. Ugyanakkor van benne áldozatiság és kiválasztottság is egyszerre. Eldönthetetlen az is, hogy faun vagy nimfa, mert igazából mindkettő egyszerre.

A szenvedély, amit megfogalmaz transzcendens, feloldozó és lelket nyitogató vagy épp ellenkezőleg, bűnös, mocsaras érzés?

Ez is többértelmű, hiszen maga a faun egy misztikus, félig emberi-félig állati lény, de az én szereplőmnek éppen ez a szenvedély lesz a veszte. Naivan kínálja föl magát férfiaknak és nőknek, elsodorja és leigázza a vágya, képtelen uralkodni fölötte. A darab végére megszűnik létezni, félhalott állapotba kerül, és csak az utolsó pillanatban találkozik a másik faunnal, aki megmenthetné.

Eltávolodsz Nizsinszkij balettjétől. Az Egy faun délutánja mennyire dolgozik ebben a darabban?

Az adaptáció onnan indul, de szélesebb helyzetet kínál, a középpontban a dekadencia, a hanyatlás folyamata áll. Többet beszél közben az ösztön hatalmáról, a bűnbeesésről, a kiszolgáltatottságról, tényleg elrugaszkodik az eredeti történettől. De éppen száz év telt el Nizsinszkij bemutatója óta, azóta sok minden történt, fontos, hogy ez érezhető legyen. Nem egy relikvia felújítását akartam létrehozni.

Az áldozatiság, a kiszolgáltatottság, az anyagi világba való kínzó beleragadás a Lovakat lelövik, ugye? című darabban, ahol te voltál a koreográfus, szintén megmutatkozik.  Ez a te témád most, vagy véletlenül alakult így?

A Vígszínházban felkérésre dolgoztam, ilyen értelemben nem saját ötletből született a téma, hiszen benne van az írott műben, de az sem véletlen, hogy megtalálnak engem ezek a darabok. De a Lovakban inkább a végállapot maga, a teljes kimerültség határán működő lelki folyamatok a fontosak. A szereplők, akik egy maratoni táncverseny résztvevői, néhány hétnyi tánc után a hajszoltságtól elveszítik szinte az identitásukat is a siker, és az anyagi javak reményében. A múlt században, a világválság után valóban rendeztek ilyen versenyeket, ezzel szórakoztatták a közönséget, az elszegényedett emberek pedig így próbáltak pénzhez jutni. Eltér a két jelentéstartalom, hiszen a Faun mitologikus alak, ennek a darabnak pedig konkrét előzményei vannak, de valamiképp mindkettő az anyagi világ áldozatairól szól.

Min dolgozol most?

Májusban lesz After címmel premierem ismét a társulatommal. Tulajdonképpen krimi, egy család életén keresztül mutatunk be egy krízishelyzetet, az apa, a férfi szemszögéből. De sokat még nem árulhatok el, ahogy te is mondtad a legelején, a táncosok nálam kreatív alkotótársak is, tehát a próbák ideje alatt ők is alakítják a történetet.

De mi okozza a krízist?

Hát manapság elég csak körbenéznünk, de az előadásban éppen ez marad homályban. Egészen a darab végéig nem lehet tudni, mi a kiváltó oka az apokaliptikus helyzetnek. Májusban kiderül.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Az alfahím faunba öltözik

Kecskelábú, férfitestű, fején kecskeszarvak díszelegnek, nők kedvence, a teljesítőképesség idolja, az erdő és állatok szelleme és szenvedélye bújt belé, ki ő?


A faun, a szatír vagy nevezzük Pánnak, aki a görög mitológiájában a pásztorok és utazók istene. Míg a (római) faun kecses és maszkulin, a (görög) szatír inkább torz törpéhez hasonlatos, szamárfülekkel és -farokkal megvert férfiú. Mégis a görögből lett a római, ott született ez a félig ember- félig állat kevercs. Időközben megnemesedett, s eggyé vált a kéjvággyal. És egy alsőbbrendő istennek, Dionysosnak, a bor és mámor szellemének társává szegődött azért, hogy később visszatérjen mint nők forró álmainak tárgya. Vagy egy tánelőadás témája és címe.

Duda Éva egy éve mutatta be először Faun című koreográfiáját. De ennek a darabnak is jócskán voltak előzményei.

Például Vaclav Nizsinszkij 1912-ben, Egy faun délutánja című előadása, mellyel a "táncosok királya" ráfesztítette az éles kést a kalsszikus balett torkára. Nizsinszkijt minden idők legjobb táncművészének tartják, hatalmas grand jetéivel szinte lebegett a színpad felett. Karrierjének fényes szárnyalását egy szerelem indította és egy másik törte meg: Szergej Gyagilev imádata, majd gyűlölete, mikor Nizsinszkij megnősült, s őt cserbenhagyva a magyar Pulszky Romolát vette el. Az orosz tánczseni tragikus-depresszív, majd őrületbe csavarodó élete azonban még sokáig tartott, a második világháborút is megérte, s csak 1950-ben, Londonban halt meg. Úgy, hogy utoljára 1919-ben állt a világot jelentő deszkákon.

             Léon Bakst festménye: Nyizsinszkij az Egy faun délutánjában

Az Egy faun délutánját a magyar kortárs tánc is imádja: dolgozott vele Bozsik Yvette és a Magyar Fesztivál Balett is. Utóbbi egészen sajátos módon: egy karmester szerepében táncol főfaununk, kezében a fallikus pálca. Dirigál.

Duda Éva pedig egy éve állította színpadra a Faunt - modernitásában bevallott örököse ez a Nizsinszkij-darabnak, történetében azonban egészen más. Már ha beszélhetünk történetről, hiszen Duda nem is annyira sztorizik, inkább megfigyel és megmutat. A Faunban például a férfiasságot, az átváltozást, az emberi-állati ösztönös, értelmes határát.

Most pedig újra játsszák a Nemzeti Táncszínházban. 

Ha táncból tele, faun van filmen is (meg festményeken, klasszikus és modern darabokban és zeneművekben, faun tulajdonképpen mindenhol van, most derült ki számomra). 2006-ból itt egy gyöngyszem: A Faun Labirintusa. A három Oscar-díjas filmet Guillermo del Toro rendezte. 

kommentek: 0

Tovább olvasom