A lány gyönyörű. Esküvője előtt udvarlóját megöli egy harcban edzett kán, akinek szívében soha nem tapasztalt szenvedély lobban, amikor megpillantja őt. De a kánt is várja otthon háremének legszebbje. A bahcsiszeráji szökőkút márciusban ismét a Magyar Nemzeti Balett repertoárján.
A szökőkút
Bahcsiszerájban, a krími tatár fejedelemség egykori fővárosában állt a kánok palotája, a palotában pedig a márványból faragott kis szökőkút, a „könnyek kútja”. A "könnyek kútjából" patakzott az elhunyt szerelmes miatti férfibánat. A kút tetején egy lótuszvirágból kitekintő szem könnyezik, alatta egy kis tál, amiből, ha megtelik, a fájdalom könnyei egyre kisebb és kisebb tálacskákba csordulnak alá.
Itt, ebben a palotában tengették életüket a kán háremhölgyei, tetőtől talpig aranyba és drágakőbe burkolva. A szökőkút sokakat, közöttük Puskint is megihlette. Verse pedig balettként él tovább, amit Budapesten 1952-ben mutattak be először. A mű koreográfusa, Rosztyiszlav Zaharov volt, a librettót Nyikolaj Volkov írta Puskin 1823-ban született verse alapján. Az eredeti balett premierje 1934-ben volt: Galina Ulanova táncolta Máriát, a lányt, Olga Iordan Zarémát, a féltékeny feleséget, Mikhail Dudko a kánt és Konstantin Sergeyev
- Waclawot.
A történet
Nem bonyolult, igazi féltékenységi dráma. Girej kán elrabolja a szűzies, tiszta és csodaszép Máriát – miután leszúrta kérőjét, Waclawot – és hazaviszi magával. Mikor megpillantja, egész lényét szerelem járja át, képtelen korábbi feleségével, Zarémával érintkezni. Zaréma féltékenységében megöli Máriát, amiért később életével fizet.
Minden nő halott, és minden férfi – esetünkben Girej kán – boldogtalan. Illetve egy férfi, Waclaw már nem boldogtalan, mert szintén halott.
A balettet 1952-ben mutatták be az Operaházban, most márciustól újra látható. Az eredeti díszleteket újítja fel éppen az Operaház Műhelye.
Fotók: Berecz Valter