Fotó: MTI/Földi Imre

Matt Mattox saját technikáját freestyle-nak nevezte, nekünk valószínűleg kevésbé jutna eszünkbe ez a szó a rúd mellett testre simuló dresszben, szigorú arccal gyakorlatozó táncos nők és férfiak mozgásvilágáról. A 91 éves korában, idén februárban elhunyt koreográfus a tánctörténelem egyik legnagyobb hatású jazztáncosa volt, a Nemzeti Táncszínház neki szentelte a szombat estét, két rövid darabbal. Zachár Lóránd az élet misztériumát kutató Sec című koreográfiája után Raza Hammadi nyers testiséget életető Tavaszi áldozata következett.

Bár ne történne meg, valami történjen, hogy ez ne történhessen meg - fohászkodtam a Trafóban Maguy Marin darabja közben. A francia új tánc úttörőjének 1981-es koreográfiája, a May B félelmetes képei iszonyattal töltik meg a nézőteret. Groteszk és igaz, több mint 30 év után is érvényes kép rajzolódik a szegénységről, nyomorról, a megtűrt és elfogadott méltatlan életekről. Nincs választás: végig kell menni a részvét után következő rémület, majd undor és iszonyat, a pillanatokra fel-felszakadó nevetés lépcsőfokain. A May B olyan tükör, amelybe ha belenézel, kiderül, meddig tudsz emberséges maradni.

Fotó: Nemzeti Táncszínház

Legalább már a címadásnál elismeri a Pécsi Balett táncosait koreografáló Vincze Balázs, hogy ez a barokk bizony elcsépelt is, lapos is, ráadásul mérhetetlenül közönséges. Ez az egy írható a társulat igazgatójának javára a Banális viszonyok - Édes finomságok kétfelvonásos balettestje kapcsán. Mert ez a balett bizony ötlettelen, humortalan, felszínes és elkeserítően unalmas is.

Fotók: Átrium Film-Színház, Kincses Gyula

Virtuóz, öntörvényű, az utolsó sistergésig átgondolt és az elviselhetetlenségig határátlépő - Gergye Krisztián egyfelvonásos kortárs táncoperája, az Opera amorale minden érzékszervet és ideget megrág, aztán elegánsan kiköpi a nézőjét a legabszurdabb, legfülsiketítőbb kismagyar abszurditásba.

Háromezren látták a Budapest Táncfesztivál programjait, ami azt jelenti, hogy április 19-29. között tíz napon keresztül tizenegy előadáson átlagosan 270-280 néző ült a Nemzeti Táncszínház és a Művészetek Palotájának széksoraiban. Volt három bemutató, egy budapesti és egy magyarországi premier, plusz egy felújítás is.