Fotó: Csibi Szilvia, Operaház
Gyönyörű táncosok, megragadó, tónusos képek, "slágerkoreográfiák" öt kellemes, rövidre fogott, ügyesen szerkesztett részben - a szívfacsaróan lerobbant Erkel Színház hangulatának édes kontrasztja az Öt tánc, a Magyar Állami Operaház közönségcsalogató nagy dobása.
Foto: Bruno Beltrao
A színház az új utca, a streetdance az új kortárs, az árnyek meg az új fény - nagyjából ennyivel korrekten össze is lehet foglalni a brazil koreográfus, Bruno Beltrão CRACKz (Dança morta) című darabját, amit a Wiener Festwoche keretén belül mutattak be május 25-én, Bécsben. De azért nem ilyen egyszerű a dolog.
Fotó: Trafó
Nyolc jelöltje volt idén a Lábán Rudolf-díjnak, ami a kortárs táncművészek legmagasabb rangú elismerése hazánkban 2005 óta. Szabó Réka Voksa és Árvai György Végtelenbe zárva című előadása vitte el a táncszakmai díjat ebben az évben Gergye Krisztián, Hód Adrienn és Frenák Pál orra elől.
Fotó: sashawaltz.de
Bár Berlinre szinte meghatározhatatlan számú táncművészeti szinonima ugrik a műfajra korlátozott egydimenziós látogató fejébe, a sok közül mégis egy emelkedik ki. Sasha Waltz munkássága és hatása csak Pina Bausch táncszínházához mérhető. Ha pedig az út Berlinbe vezet, kikerülhetetlen Waltz színháza, a Radialsystem V.
Ha a Frenák társulat egyik jelenlegi legizgalmasabb figurája Nelson Reguera után kezdünk nyomozni, rögtön ebbe a mondatba ütközünk: "utazó vagyok, táncművész vagyok, az idő és a tér rendezője vagyok, álmodó vagyok és az engem körülvevő világ és a többi ember megfigyelője vagyok". Maradjunk az utazásnál. Nelson Reguera most még táncol a Twinsben, majd azonnal tovább áll Vasas Erikával egyetemben, hogy Gisorban mutassák be a darabot.
