Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Alig tíz nappal az idnulás előtt, május 16-án jelentette be Krámer György, a veszprémi színház művészeti vezetője, hogy idén nem lesz pénz A Tánc Fesztiváljának megrendezésére. A 15 éves múltra visszatekintő fesztivál volt az első, ahol a hazai kortárs tánc képviselői megmutathatták és összemérhették magukat. Veszprém bástya volt - még akkor is, ha az elmúlt években a Budapest Táncfesztivál bizonyos szempontból átvette a szerepét. Június 17-én viszont kezdődik az idei második táncfesztivál, Győrben. A kilencedik Magyar Táncfesztivál.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Csak a testünk vagyunk

Fotó: Átrium Színház

Csak a test - vörös rózsák között vonagló, egy másik testbe csavarodó, megalázott és kiélvezett, gyönyörre vágyó, kontrollvesztett test. Frenák Pál In TimE című koreográfiája öt éve van színpadon, alakul és tisztul le a szemünk előtt. Egyre nyersebb, egyre sallagmentesebb, egyre testibb.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Fotó: Nemzeti Táncszínház

Három ismeretlen, fiatal alkotó egy itthon szinte ismeretlen műfajban. Varga Krisztina, Czakó Máté és Widder Kristóf a Színművészeti Egyetem fizikai színházi koreográfus-rendező szakának negyedéves hallgatói, első kőszínházi premierjük előtt elmondták, miért jobb a művészeknek, mint az orvostanhallgatóknak; hogyan kell nyitott ajtók mellett a szobában maradni; és miért kell újrafogalmazni a test szintjén a színházi gondolkodást. Szerintük.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Fotó: Hajdú D. András, Origo

A tánc mindenek előtt mozgás, lendület, a tánc elsöprő és primer, és akkor igazán jó, ha olyan mint az élet: tökéletesen nyers. Kérdések és megoldások nélküli. Létező. Kun Attila koreográfus pályáját az Operaház színpadán kezdte balett-táncosként, majd 2003-ban a Pr-evolution koreográfusaként már a kortárs felé vette az irányt. Minden valamire való díjat elvitt, aztán elhallgatott. Idén, hosszú évek után először állt elő önálló, egyestés darabbal. A Hordáról kérdeztük.

kommentek: 0

Tovább olvasom

Fotó: Nemzeti Táncszínház

Pontosan egy évszázaddal ezelőtt botránkoztatta meg és dühítette föl Igor Sztravinszkij Gyagilev orosz balettjének írt Tavaszi áldozatával az egyébként felvilágosultnak hitt francia hallgatóságát a Théâtre des Champs-Élysées-ben. 1913-ban mutatták be a pogány hit- és gesztusvilágot megelevenítő darabot, a véres, sötét pogány orosz időket, mikor a tavaszt emberáldozat bemutatásával üdvözölték még az emberek seregei. 100 évvel később Bozsik Yvette Tavaszi áldozatával és három rövidebb etűddel, a Sztravinszkij-inrpirációkkal emlékezett a Nemzeti Táncszínház a felforgató eseményre.

kommentek: 0

Tovább olvasom

HTML