Fotók: Dusa Gábor / Duna Táncműhely

"A hallgatagság nem azonos a mozdulatlansággal, mint ahogy a jelentéstelenséggel sem" - írja a Duna Táncműhely színlapján A csend szigetei című darabról. A tánc és a csend egy tőről fakadnak, a beszédnélküliségről. A csend azonban meghaladja a beszéd hiányát, ahogyan a tánc is - miközben a feszültség kellő szintjén mindkettő beszédes.

Minden ötödik. Minden ötödik nő él vagy élt olyan kapcsolatban, melyben a férje, élettársa bántalmazta. A nők elleni erőszak lehet szóbeli, lehet lelki és fizikai. Lehet gazdasági. A nők ellen elkövetett fizikai erőszakot lelki és szóbeli erőszak, gyakran gazdasági erőszak is kíséri. Minden ötödik órában - Bozsik Yvette elszalasztott lehetősége arra, hogy megmutassa, hol élünk valójában. Ott, ahol élünk, még mindig belefér egy-két pofon az házasságba, hogy ott, ahol élünk, nőt verni nem szégyen, hanem természetes állapot, gyereket fenyíteni meg sem kérdőjelezhető nevelési módszer, erről beszélni pedig tilos. Bozsik Yvette érzékenyen választott egy bonyolult és fontos problémát, de sem feldolgoznia, sem megértenie nem sikerült.

Eredetileg erényt, érdemet jelentett, aztán idővel a szó jelentése megváltozott. Mára már az oktalan és könnyelmű hősködést, az erőfitogtatást nevezik így, virtus. Duda Éva legújabb darabja pontosan megmutatja ezt a kettősséget: a jég hátán is szívvel megélő, de a legapróbb rezzenésre is vérig sértődő, önimádó és egyszerre köldöknéző összetartozást. A mi kiforratlan, nehezen megnevezhető, de minden percben érezhető magyarságunkat.

forrás:Trafó

Fotók: Trafó Facebook

Mellkast dagasztó kelet-európaiság, öniróniával tálalt hősködés, karikírozott erőfitogtatás, életöröm-boma és feszes ritmusban változó zsánerképek. A Duda Éva Társulat új, Trafóban bemutatott darabja, a Virtus több mint tánc, de nem akarja lefölözni a cirkuszművészetet. Interjú a koreográfussal.

Twins, ikrek. Frenák Pál 2009-es koreográfiája új életre kelt a Nemzeti Táncszínházban úgy, ahogy még soha korábban - az ikerpár most egy férfi és egy nő. Mégis megmaradt annak, ami eredetileg volt: a tudatalatti megfigyelésének. Kereshetné és találhatná a férfiban a nőt, a nőben a férfit. Mégsem teszi. Ez a hiány pedig eltörpül a hatás mellett, a sokszor nyomasztó, néha kedvesen, máskor durván állatias önértelmezés súlya mellett, ami az eredeti Ikrekből is kitörölhetetlen emlékként maradt meg.

fotó:Nemzeti Táncszínház