Az évadban jubilál a Trafó is, már 15 éve működik, de azért nem ünneplik szét magukat. Idén is minden a kísérletezésről szól majd, decemberig külföldiekkel, januártól viszont a magyar függetlenek felvonultatásával - ezt ígérte legalábbis a Nagy József ügyvezető igazgatása és Szabó Gyuri vezénylete alatt álló intézmény. 

Fotón az új évad mappája, Nagy Gergő munkája.

Ősszel folytatódik a 200% tánc, ami csak a nyaranta Bécsben megrendezésre kerülő ImpulzTanz volumenéhez fogható. Fellép a Trafóban Marie Chouinard, Michael Clark és Wim Vandekeybus a nagyágyúk közül, de olyan itthon még kevésbé ismert fiatalok is, mint Ikuyo Kuroda, aki a japán Batik társulatot viszi és az izraeli Sharon Eyal, és New York-i Kyle Abrahams.

Ebből a sorból persze a legelső,  a kanadai Marie Chouinard ígéri az egyik legizgalmasabb estét, három év kihagyás után most a legfrissebb produkcióját hozza a magyar színpadra december 6-án és 7-én, amit egyébként épp a bécsi közönség már élvezhetett júliusban. A HENRI MICHAUX: MOUVEMENTS egy egyfelvonásos, Michaux könyvének balett-fordítása, a GYMNOPÉDIES pedig 11 táncos duettjének mozgékony egymásba fordulása.

Az újdonság mellett lesz legenda is a színpadon: Vandekeybus legelső - és azóta már felújított - darabja a What the body does not remember?. 

Ismét látható lesz egy két éve készült Wim Vandekeybus munka is, amelyben a magyar táncos/koreográfus Mészáros Máté is közreműködött. Az Ultima Vez sűrű jelenléte tulajdonképpen egy háromrészes sorozat: az első két rész a belga koreográfus pályafutását követi, a honnan indul - hova jut el kérdéskörön keresztül, az utolsó állomás pedig Mészáros Máté saját, egészestés műve, amelynek létrejöttét Vandekeybus / az Ultima Vez is támogatja.

A skót származású híres balettművész, Michael Clark is jelen lesz az őszi programban. Clark története minden társadalmi törvényszerűséggel szemben íródik. Már a '70-es években teljesen szembe fordult a balett konvencióival, és a punk polgárpukkasztó világával jegyzet el magát. Most, legújabb munkájában pedig visszatér a botrányos kezdethez - és David Bowie zenéjéhez.  

A táncok sorozata szeptemberben a csak női táncosokból álló együttessel, a Batikkal indul. Ikuyo Kuroda együttese saját bevallása szerint nem máshonnan, hanem a belső pszichéből szabadítja fel energiát az Itt van Japán! fesztiválon. 

Mi történik, ha találkozik a sound design és a kortárs tánc? Lehet a test is hang, sőt hanginstalláció? Juhász Katát elsősorban táncművészként ismerhetjük a Frenák Pál Társulatból. pedig 2006 óta saját társulata van. Éveken át műkorcsolyázott és jégtáncolt, mielőtt a talajra tévedt volna. S ha ez nem lenne elég, még orvos is. A Tanulmányok a testről címet viselő előadás így még mélyebb értelmet nyer - hiszen ismeri azt kívül-belül.

A nyári nyugalom után végre lassan beindul a táncszezon is, most megmondjuk, mit nézz meg és mit ne az évad első hónapjában, szeptemberben. Lesz új Bozsik Yvette koreográfia, butoh-fesztivál, amiért rajongunk és az L1danceFest keretein belül Budapestre látogat a dán tánc- és tárgyszínház, a Rapid Eye.

fotó: Horváth Judit, Bozsik Yvette Társulat: Préda

2011 márciusában gyakorlatilag indoklás nélkül megszabadult tőle a Blaskó Balázs vezette Egri Gárdonyi Géza Színház, most viszont Kecskemét befogadta és újra saját balett-tagozata lesz Barta Dórának, a Badora Dance Company alapítójának. A Kecskemét City Balett megalakulását gyakorlatilag május óta rebesgeti a szakma, de Cseke Péter igazgató hivatalos bejelentésére az évadnyitóig, augusztus 21-ig várni kellett.

fotó: Gál Gábor

A butoh az a tánc, amit szeretni lehet, kell, és most már szabad is. A káosz inspirálta, a düh és a fájdalom motiválta, a szépség finomította a "földtáncot", ami egyszerre vet föl és old meg olyan társadalmi problémákat, ami Japánban így lehet földolgozni. Szublimált, sűrű és mély: a butoh egyszerre színház, tánc és persze bizonyos elemeiben harcművészet is. Idén a Trafóban és a Nemzeti Táncszínházban is lesz belőle jócskán. Az Itt van Japán! fesztivált az Érintéspont Művészeti Alapítvány szervezi.