Fotó: MTI/Földi Imre

Matt Mattox saját technikáját freestyle-nak nevezte, nekünk valószínűleg kevésbé jutna eszünkbe ez a szó a rúd mellett testre simuló dresszben, szigorú arccal gyakorlatozó táncos nők és férfiak mozgásvilágáról. A 91 éves korában, idén februárban elhunyt koreográfus a tánctörténelem egyik legnagyobb hatású jazztáncosa volt, a Nemzeti Táncszínház neki szentelte a szombat estét, két rövid darabbal. Zachár Lóránd az élet misztériumát kutató Sec című koreográfiája után Raza Hammadi nyers testiséget életető Tavaszi áldozata következett.

Fotó: Nemzeti Táncszínház

Legalább már a címadásnál elismeri a Pécsi Balett táncosait koreografáló Vincze Balázs, hogy ez a barokk bizony elcsépelt is, lapos is, ráadásul mérhetetlenül közönséges. Ez az egy írható a társulat igazgatójának javára a Banális viszonyok - Édes finomságok kétfelvonásos balettestje kapcsán. Mert ez a balett bizony ötlettelen, humortalan, felszínes és elkeserítően unalmas is.

Fotók: Átrium Film-Színház, Kincses Gyula

Virtuóz, öntörvényű, az utolsó sistergésig átgondolt és az elviselhetetlenségig határátlépő - Gergye Krisztián egyfelvonásos kortárs táncoperája, az Opera amorale minden érzékszervet és ideget megrág, aztán elegánsan kiköpi a nézőjét a legabszurdabb, legfülsiketítőbb kismagyar abszurditásba.

Háromezren látták a Budapest Táncfesztivál programjait, ami azt jelenti, hogy április 19-29. között tíz napon keresztül tizenegy előadáson átlagosan 270-280 néző ült a Nemzeti Táncszínház és a Művészetek Palotájának széksoraiban. Volt három bemutató, egy budapesti és egy magyarországi premier, plusz egy felújítás is.

Fotók: Nemzeti Táncszínház

Építés és pusztítás, harmóniában együtt, majd egymással egy másik ellen - Kun Attila új darabja, a Horda egy írott szabályok és szabályt fenntartók nélküli közösség életének, működésének logikáját mutatja meg olyan erővel, hogy nyöszörögve távozik a civilizált társadalomba ágyazott kedves néző.