A természet és az ember közötti távolság gyöngéd felszámolása - ezzel az élménnyel ajándékoz meg a brazil Grupo Corpo koreográfiája, a Sem mim (Nélkülem). A Budapest Táncfesztivál kiemelt vendége idén a brazil hagyományokat és a klasszikus balettre épülő modern tánctechnikát ötvöző társulat, ami működésének közel négy évtizede alatt beírta magát a táncvilág élvonalába.

Fotók: Magyar Állami Operaház / Csibi Szilvia

Az év legrövidebb éjszakájának, illetve Shakespeare vígjátéka mindenki számára ismerős. És ha a klasszikus balettbe nem is, a sztoriba már rég belehabarodott az, aki az Operába elmegy miatta, így bukásra nagy esély nincs. Pedig vannak részek, ahol az Operaház Szentivánéji álma erősen billeg az erős képi megfogalmazás és az ízléstelenség határán.

Fotók: Dusa Gábor / Duna Táncműhely

"A hallgatagság nem azonos a mozdulatlansággal, mint ahogy a jelentéstelenséggel sem" - írja a Duna Táncműhely színlapján A csend szigetei című darabról. A tánc és a csend egy tőről fakadnak, a beszédnélküliségről. A csend azonban meghaladja a beszéd hiányát, ahogyan a tánc is - miközben a feszültség kellő szintjén mindkettő beszédes.

Minden ötödik. Minden ötödik nő él vagy élt olyan kapcsolatban, melyben a férje, élettársa bántalmazta. A nők elleni erőszak lehet szóbeli, lehet lelki és fizikai. Lehet gazdasági. A nők ellen elkövetett fizikai erőszakot lelki és szóbeli erőszak, gyakran gazdasági erőszak is kíséri. Minden ötödik órában - Bozsik Yvette elszalasztott lehetősége arra, hogy megmutassa, hol élünk valójában. Ott, ahol élünk, még mindig belefér egy-két pofon az házasságba, hogy ott, ahol élünk, nőt verni nem szégyen, hanem természetes állapot, gyereket fenyíteni meg sem kérdőjelezhető nevelési módszer, erről beszélni pedig tilos. Bozsik Yvette érzékenyen választott egy bonyolult és fontos problémát, de sem feldolgoznia, sem megértenie nem sikerült.

Eredetileg erényt, érdemet jelentett, aztán idővel a szó jelentése megváltozott. Mára már az oktalan és könnyelmű hősködést, az erőfitogtatást nevezik így, virtus. Duda Éva legújabb darabja pontosan megmutatja ezt a kettősséget: a jég hátán is szívvel megélő, de a legapróbb rezzenésre is vérig sértődő, önimádó és egyszerre köldöknéző összetartozást. A mi kiforratlan, nehezen megnevezhető, de minden percben érezhető magyarságunkat.

forrás:Trafó