Fotók: Magyar Állami Operaház / Csibi Szilvia
Az év legrövidebb éjszakájának, illetve Shakespeare vígjátéka mindenki számára ismerős. És ha a klasszikus balettbe nem is, a sztoriba már rég belehabarodott az, aki az Operába elmegy miatta, így bukásra nagy esély nincs. Pedig vannak részek, ahol az Operaház Szentivánéji álma erősen billeg az erős képi megfogalmazás és az ízléstelenség határán.
A nyári napforduló ünnepe az év legforróbb és legmisztikusabb éjszakája a természeti vallások szerint. Ezen az éjen minden kívánság valóra válhat, minden szerelem testet ölthet, ekkor együtt mulatnak a tündérek és koboldok az emberekkel, az árnyvilág királya és királynője a felkent uralkodópárral. Ez a színes, őrjítő kavalkád, a shakespeare-i csínyekkel, pajzánsággal és humorral teli világ, az ármánykodó, mégis kedves szellem, Pukk és az athéni párok története a fiatal Mendelssohnt is megihlette. Olyannyira, hogy már 17 évesen megírta a Szentivánéji álom nyitányát. A teljes kísérőzenére még tizenöt évet kellett várni, a kész művet végül 1843-ban mutatták be. Furcsa fintora a sorsnak, hogy a német zenei romantika megalapozója, a híres lipcsei konzervatórium egyik alapító tanára nem sokkal ennek az életigenlő, duhaj és vidám műnek az elkészülte után mély depresszióba esett, és alig négy évre rá agyvérzésben el is hunyt.
Seregi László koreográfiája egyszerre használja Mendelssohn nagyívű, telt és érzelmes zenéjét és Novák János elektronikus dallamvilágát, amelyek időnként nagyjából annyira illenek egymáshoz, mint Győr barokk főutcájára és a szocreál betonépületek. Ez a bizarr egymás mellettiség jelenik meg a táncban is: a klasszikus balett minden eleme és rezdülése mellett nyílt színen és szemből élvezhetjük, ahogy maga a királynő is élvez. A színpadiasság, a harsány túljátszás viszont a klasszikus történetmesélés sajátja, lehet szeretni vagy sem, aki klasszikus előadásra ül be, most nehezen talál mást.
A három felvonásos balett története követi a Shakespeare-mesét: egy társulat érkezik a színházba, és próbálni kezd. Megismerjük a szereplőket és az Ardennes-i erdőt. Színre lép Puck (Szegő András), aki azonnal áldozatává válik Oberon (Oláh Zoltán) és Titánia (Kozmér Alexandra) vitájának. A tündérek királya, Oberon arra kéri, hozzon neki egy bűvös, szerelmet ébresztő virágot. Eközben egy athéni fiatal pár, Hermina (Pap Adrienn) és Lysander (Bajári Levente) elmenekül az erdőbe az őket elválasztani akaró atyai szigor elől. Titánia, a tündérek királynője elalszik és ura bájcseppet hint szemére, s felébredve beleszeret a gyanútlan és szamárrá varázsolt mesteremberbe, Zubolyba (Apáti Bence). Magáévá is teszi az első felvonás végén.
A második felvonásban Puck összebogozza a fiatalok szerelmi szálait, hiszen az erdőben már két pár bolyong, Hermina és Lysander, és a Herminát imádó Demetrius (Liebich Roland), akibe Heléna (Süveges Nóra) szerelmes eszeveszetten. Puck egy pillanat alatt megoldja, hogy Herminát senki, Helénát viszont mindkét férfi szeresse – majd ráébred a bakira és bűbájjal egymás mellé köti az összetartozókat, mindenki boldogságára. A kimerítő éjszakát követő hajnalban a fiatalokra rátalálnak a szülők, Theseus (Szirb György) és Égeus (Turi Sándor). A nagy botrány után a családok megnyugszanak és ki-ki viheti magával élete párját a nászba. Közben Titániát is megszabadítja a varázslattól Oberonja és leesik a hályog a szeméről, meglátja szerelmében a szamarat, majd szégyenkezve visszatalál Oberonhoz.
Az utolsó felvonás színjáték a színházban: a kézművesek előadása Pyramus és Thisbe szerelméről sikert arat, a hármas lakodalomban Oberon és Titánia is ünnepel a tündérsereggel, míg a varázslatnak vége nem szakad, és Oberon el nem töri pálcáját. Mindenki leveszi a jelmezt és elindul haza, csak szegény Pukk marad egyedül, szipogva a ketté tört varázspálcával. De csak egy pillanat és Pukk kezében a pálca összeforr, a varázslat újrakezdődik, és senki sem tudhatja, mi az álom és mi a valóság, mi a színjáték és mi az igazság. Mert a shownak folytatódnia kell.
A Szentivánéji álom egyszerre romantikus és játékos, elképesztően látványos és némiképp bizarr balettélményt nyújt, profi táncosokkal. A Pukkot megformáló Szegő András humora és légiessége, a Zuboly szerepének szélsőségességeit pontosan megformáló Apáti Bence és az akaratos, hisztérikus, ösztönvezérelt Titánát táncoló Kozmér Alexandra játéka megér egy estét. Vagy akár kettőt is.
