Manon gyönyörű, törékeny, romlott szelleme évszázadok óra kísért - ott van Bovarynéban, Anna Kareninában, de ott van minden megvágyott, luxusra ítélt, tökéletesre faragott celebben, ott lapul a szürke ötven árnyalatában.
Fotó: Nagy Attila, Pályi Zsófia
Manon a szenvedélyes női sóvárgás a kényeztetés, a legtöbbet nyújtó férfi után. Manon a csodálatos és leigázhatatlan, a megszerezhetetlen és birtokolhatatlan, a férfi számára a földöntúli gyönyör ígérete, a többi nő számára pedig az örökké üldözendő.
Fotó: Nagy Attila, Pályi Zsófia
Szex, luxus, halál
A történet - bár csak két és fél évszázada jegyezte le egy francia abbé - örök. Manon, akit nevezzünk egyszer teljes nevén, Manon Lescaut, egy törékeny, igézően szép, minden férfi vágyát ferkorbácsoló fiatal nimfácska, akit - bár családja zárdába szán - csillogásra és luxusra éhes teste egészen a prostitúcióig hajszol. Számára minden értéktelen, ami nem csillapítja vágyait, minden kell, ami megszerezhető. Lop, csal és hazudik, menekülnie kell a féltékeny és kihasznált férfiak elől, míg szeretője karjából egy agresszív börtönkapitány ágyába nem kerül, ahol már tiltakozni sem tud. Innen már csak a mocsárvilágba visz az út, ahonnan már nincs menekvés, sem ösvény az élet felé. És Manon még holtában is csodálatos.
Fotó: Nagy Attila, Pályi Zsófia
A tiltott gyümölcs
Az eredeti regényt úgy üldözték, mint Manon érzékiségét a testre vágyó férfiak, megszületése után a francia erény védelmezői azonnal megsemmisítették, de még a katolikus egyház is indexre tette. Ennél jobb sajtója nem is lehetett volna a korban - bár továbbélését nyilván nem csak ennek köszönheti. Leghíresebb adaptációja a Manon70, Jean Aurel 1968-ban bemutatott filmje, ahol a luxusprosti szerepét nem más, mint Catherine Deneuve játssza.
A film ihlette a balettet, legalábbis Sir Kenneth MacMillan adaptációját. MacMillant, kissé talán a műfajtól idegen módon, egyébként is az erőszak, a lázadás érdekelte leginkább, így a színpadon sem a megszokott harmónia és könnyedség köszön vissza. Az 1974-ben színpadra vitt Manon a balettirodalom egyik legmozgalmasabb, legdrámaibb darabja lett. A nagy együttesek - ahogy most, február 28-tól a Magyar Nemzeti Balett is - gyakorlatilag le sem veszik a színlapról. Mert a Manonban kiélhetünk minden vágyat, ami a saját életünkben a mocsárig hajszolna bennünket. És néhány órára nem is kell többnek lennünk ennél a vágynál.
Fotó: Nagy Attila, Pályi Zsófia
Új bejegyzés szövege
