A természet és az ember közötti távolság gyöngéd felszámolása - ezzel az élménnyel ajándékoz meg a brazil Grupo Corpo koreográfiája, a Sem mim (Nélkülem). A Budapest Táncfesztivál kiemelt vendége idén a brazil hagyományokat és a klasszikus balettre épülő modern tánctechnikát ötvöző társulat, ami működésének közel négy évtizede alatt beírta magát a táncvilág élvonalába.
A tenger és az idő hullámzása elviszi és visszahozza a szerelmet, a barátságot, az kötődéseket. Ez a megállíthatatlan változás, Vigo tengerének áramlása tartja állandó mozgásban a Sem mimet, Rodrigo Pederneias koreográfiáját. A darabot egy középkori világi dalciklus, a galíciai-portugál Martín Codax munkája ihlette, zenéjét a vigói Carlos Núnez és a brazil José Miguel Wisnik az eredeti partitúra alapján írta. A 13. századból fennmaradt Vigo tengere azoknak a nőknek, szerelmes lányoknak a hangján szól, akik megsiratják kedvesük távozását, máskor pedig ünneplik hazatértét. Minden elváláskor izgatottan készülnek az újralátásra, és nincs más választásuk, mint bízni a tengerben, hogy visszahozza a szerelmet, a barátot. S hogy megnyugodjanak, ők is bevetik magukat a hullámok közé és elengedve vágyaikat és félelmeiket önfeledten fürdőznek.
Fotó: José Luiz Pederneiras
A Sem mim lágyságában és dinamizmusában a hiány sosem drámaként jelenik meg, az elválásokban már a következő találkozás fénye csillan, a szomorúság megélése pedig éppen annyira természetes, mint a vidámságé és az örömé. A természetközeli ember tisztelete és elfogadása fogalmazódik meg a legyőzhetetlennel szemben, a kiszámíthatatlanság életet irányító bölcs elfogadása. Úgy tekint az érzésekre és kapcsolatokra, ahogy a tengerész a végtelen vízre kihajózáskor, vagy a hegymászó a sziklákra, melyek előtte állnak. Szeretettel, megértéssel és ítélet nélkül. Ez a megítélés nélküli figyelem teszi felemelően könnyeddé a darabot és a mozdulatokat is. A Grupo Corpo darabja a színpadra és táncnyelvre írt flow. A tetovált és meztelen bőr érzését és látványát keltő izgalmas kosztüm csak erősíti az élményt: minden, ami a színpadon történik a tökéletes esztétikum jegyében zajlik.
Fotó: Nemzeti Táncszínház
Egy túlfűtött, szenvedélyes és dinamikus, nagyon tradicionálisan brazil darab, a Parabelo követi a Sem mim lágyságát. A testszíneket érzéki mélybordó, majd harsány kanárisárga és cseresznyepiros váltja díszleten és kosztümön egyaránt.
A Grupo Corpo pedig ismét bizonyít: hihetetlen pontossággal és az első perctől az utolsóig erőfeszítés nélküli virtuozitással táncolták végig az északkelet-brazíliai baião zenére írt darabot. Pederneiras fantasztikus érzékkel dolgozta össze a klasszikus balett mozdulatait az ősi brazil váll- és csípőrázással, a tüzes, ritmikus lábdobogással, a két technika és hangulat nem kioltja, hanem erősíti egymást. Az ösztönös és a kidolgozott, a csípővezérelt és kontrollvesztetten érzéki keveredik a klasszikusból lenyúlt precizitással anélkül, hogy akár egy percre is megbomlana a darab harmóniája.
Fotó: Nemzeti Táncszínház
Nincs kerettörténet, nincs valódi sztori, csak a tánc gyönyörűsége, duettek, szólók és össztáncok váltják és ellenpontozzák egymást, míg a brazil őserdőből lassan egy családi képekkel teleaggatott falú, nagyon mai otthonba költözünk a díszlettel. A Grupo Corpo két darabja az élet boldogan viselhető könnyűségének mozdulatkódexét csapja föl a magyar közönség számára.
A darab a Budapest Táncfesztivál rendezvénysorozatának része.
Előadások időpontja: április 20. és 21.
