A klasszikus kicsit félrecsúsztatja a nyakkendőt, kilazítja ketreceinek rácsát, felszabadítja önmagát, majd kezet nyújt a kortársnak. A kortárs remegő térdekkel, büszkén áll, titokzatosan elmosolyodik, és odalép a fénybe. Nyilván lesz, aki borzadva elrohan és lesz, aki beleszerelmesedik. Fiúk, testek, zuhanások, humor és jelenidő - Juhász Dórát, a Frenák Társulat menedzserét kérdeztük, mit adhat a kortárs a kőszínháznak.

Fotó: Mihály László

Mégis, mi a baj a balettel? Kérdezi egy tizenegyéves kisfiú 1984-ben egy angliai kisvárosban erősen dühös apjától. Semmi. Azon kívül persze, hogy az apa bányász, ebben az évben indulnak Thatcher és a kormány ellen csákonyokkal és transzparensekkel a felmérgedt és kiéheztetett munkások, a család pedig bokszolónak szánja a fiút, mert azt gondolják, ez az egy út, ami a nyomorból vezet kifelé. Viszont Billy tehetséges.

Mi pedig imádjuk ezt a mesét, amikor a csillag felragyog a többség sötétségében és felemelkedik. De miért is van szükségünk ezekre a csodákra?

Billy, amint balerinák között elszánt arccal gyakorol.

Csak egy korty romantika csikorog a parti fövenyen, csak néhány édes hangfoszlányból összefércelt dallam mászik a füledbe, néhány ciccegés, libbenő, virágos ruha, szárazon karcoló pezsgő, fejedbe szálló flört, semmi komoly. Csak a világ egyik legjobb koreográfusa ver éppen át. Először azzal, hogy elhiteti veled, vágysz a romantikára, pedig csak képzelted, hogy létezik. Aztán azzal, hogy teljesíti a vágyad, és megteremti. Engedd meg, hogy bemutassam az egyik legpimaszabb zsenit, Emanuel Gatot!

Fotó: Mike van Sleen

Akkor is forgatta persze, amikor éppen Prielle Kornéliával rohangált paptól papig, hogy továbbáljon korábbi jegyességéből és Szendrey Júlia helyett inkább a mutatós debreceni színésznőt vehesse nőül. De a derekánál fogva inkább a táncban pörgette, jegyességük hajnalán. Csárdást járhattak együtt, Sándor pedig verbunkost a többi férfiakkal.

Van az úgy, hogy minden összeomlik, az élet gerince megroppan és nagy robajjal zuhan minden, fel nem fogható ritmusossággal csapódik bele a nagy fekete semmibe. És akkor ott állsz csak, először fáj, aztán dühös vagy. A dühből tovább rombolsz, aztán lehiggadsz. Nekilátsz az újjáépítésnek, kikerülve a múlt forgácsait. Lassan lesöpröd a színpadról a hamut. Mészáros Máté felújított Hinokija az elmúlás, a rombolás és az újjáépítés hármasát fogalmazza meg a tervek szerint. Viszont ha ilyen az új világ, ilyen kegyetlenül idegen és idegenül kegyetlen, akkor köszi, egy pillanatot sem kérnék belőle.

Fotó: Trafó