A klasszikus kicsit félrecsúsztatja a nyakkendőt, kilazítja ketreceinek rácsát, felszabadítja önmagát, majd kezet nyújt a kortársnak. A kortárs remegő térdekkel, büszkén áll, titokzatosan elmosolyodik, és odalép a fénybe. Nyilván lesz, aki borzadva elrohan és lesz, aki beleszerelmesedik. Fiúk, testek, zuhanások, humor és jelenidő - Juhász Dórát, a Frenák Társulat menedzserét kérdeztük, mit adhat a kortárs a kőszínháznak.

Fotó: Mihály László

 

Szokatlan vendég a kortárs tánc - így az egyik legismertebb kortárs társulat menedzsere is - az Erkel Színházban, most mégis Solymosi Tamás mellett álltál a tavasztól nyárig tartó program ismertetésekor. Ki kezdeményezte ezt a nyitást? 

Nem is tudom már, kinek a fejéből pattant ki először az ötlet, nagyon hosszú ideje terveztük ezt a közös produkciót az Operával. Nekem az a meggyőződésem, hogy a független terület és a nagy intézményi struktúra átjárható és (egymásra) nyitott kell, hogy legyen. A független szcénában rengeteg az innováció, új megoldások, formák, talán tágabb a horizont, nagyobb a szabadság - ennek az eredményeiből az Operaház nagyságú intézmények is profitálnak, például úgy, hogy egy TáncTrendhez hasonló izgalmas, fontos programot szerveznek.

Mihály László

Fotón Juhász Dóra. 

Erre külföldön egyébként rengeteg pozitív példa van. A klasszikus(abb) profilú intézmények így tágítják a nézőik látókörét, egyúttal becsábítanak egy olyan közönségréteget, akik a kortárs tánc szerelmesei, olyanokat, akik mondjuk sosem mennének az Erkel Színházba, a Frenák Pál Társulat miatt azonban megteszik. Szóval mindenki csak nyer ezzel. Azt nem állítom, hogy egy szemernyi kockázat sincs egy ilyen kollaborációban, persze hogy van. Lesznek, akik idegenkednek majd, időbe telik, mire a TáncTrend branddé válik, de ezt egyszerűen vállalni kell. Ez befektetés. A jövőnkbe, a tánc jövőjébe.

Fotó:Mihály László

Mást jelent a Fiúk az Erkel Színpadán, mint a Táncszínházban vagy a MÜPÁ-ban?  A közönség nyilván egészen más lesz. Mennyire alakítja át a változó tér a darabot?

Nyilvánvalóan nagy kihívás ez és mi is rendkívül kíváncsiak vagyunk a közönség összetételére és reakciójára. Solymosi Tamással együttgondolkodva, körültekintően választottunk előadást, a Fiúk egy emblematikus Frenák-darab, olyan tematikával, amihez bárki közel érezheti magát: a férfilélek titkai és napjaink rohanó világának férfi szerepei, humorral, iróniával, ugyanakkor mélységgel. Aki nem látott még kortárs táncelőadást, annak talán megdöbbentő, felkavaró lehet, de bízom benne, hogy a táncosok lenyűgöző technikai tudása, a jellegzetes frenáki mozgásnyelv és látvány az új nézőket is magával ragadja. 

Fotó: Mihály László

Sokszor és sokat láthattuk a Fiúkat. Mi lesz most más? 

Már maga a tény, hogy egyáltalán Budapesten látható a produkció. Az előadás az egyik legtöbbet turnézó produkciónk, de az utóbbi időben főleg külföldön játszottuk, három teltházas estével zárta az nagyszerű aacheni Schrittmacher fesztivált, nyitotta a bielfeldi nemzetközi táncfesztivált, nyáron Heilbronnba megy, majd Oroszországba. Utoljára Pécsett járt országhatárainkon belül az előadás, szóval most nagyon jól esik itthon lenni vele! A sok utazásból adódóan egyébként a budapesti közönség még nem is láthatta ezt a szereposztást: Nelson Reguera és Holoda Péter mellett Feicht Zoltán és a társulathoz 2014-ben csatlakozó Bukta Gergő látható és egy új akrobata, a korábban a Cirque de Soleilben dolgozó Halasi Márk.

Milyen együttműködést tervez még a társulat az Operával? Mi lesz a TáncTrend'15-ben?

A TáncTrend estéjén mi vagyunk a záróakkord, előttünk Fodor Zoltán és az társulata, az Inversdance valamint Andrea Paolini Merlo koreográfiája látható majd és nem titok, hogy az Operaházzal együtt folyamatosan keressük a következő lehetőséget az újabb, akár nagyobb volumenű együttműködésre, de hogy pontosan milyen formában és mikor lesz erre lehetőség az a jövő zenéje...

Áprilisban jön a Birdie. 

Bizony és épp a próbafolyamat legizgalmasabb, legsűrűbb, legintenzívebb része zajlik. Ugyan a Fiúk és az Operaház kedvéért egy pillanatra megszakítjuk az alkotást, de április 1-je már ismét a Művészetek Palotája próbatermében találja majd a csapatot és folytatódik a kreáció. Én menedzserként lenyűgözve figyelem a próbatermi munkát, az örömüket, a kreativitásukat, a teherbírásukat... Nelson Reguera és Bukta Gergő mellé csodás új táncosok csatlakoztak a társulathoz, Maurer Milán, Simon Renáta és a kedvünkért Budapestre érkező zseniális kubai táncművész, Yosmell Calderón Mejias személyében. A díszlet ezúttal egy design díjas logikai játék, a Logifaces óriásivá "növesztett" verziója, ahogy a társulat egyik fotósa fogalmazott  egy "hatalmas, fémgúlákból álló kalitka-labrintus".

Fotó: Radóczy Bálint

Bár a Birdie cím  egyszerre utal a koreográfus számára inspirációul szolgáló filmre és a regényre, ez csupán két ihletforrás a sok közül. Frenák Pál számára ebben az előadásban a szabadság kérdése a fontos, a személyes szabadságé és persze az, hogy hogyan konstruálunk nap mint nap teljesen külöböző világokat magunk köré. Élhető rendszereket és élhetetleneket. Még bő három hét van a bemutatóig. Vibrál a levegő a próbateremben, azt hiszem elképesztően erős, fontos előadás van születőben...