Február 25-én, hétfőn este a Magyar Nemzeti Baletté a Nemzeti Táncszínház vadiúj épülete. A Budapest Táncfesztivál keretein belül Hans van Manen 5 tangója, Sharon Eyal és Gai Behar Bedroom Folk-ja és William Forsythe A tökéletesség szédítő ereje című darabja lesz látható.
Fotó: Hrotkó Bálint/ Táncművészek: Ishizaki Futaba, Uehara Emi, Bakó-Pisla Artemisz, Asai Yuka, Kekalo Iurii, Starostina Kristina, Majoros Balázs, Molnár Dávid/ CAFe Budapest
Három különböző stílus, három eltérő táncnyelv, három teljesen különböző koreográfusi törekvés: a Threestyle című darabban a Magyar Nemzeti Balett együttese most tényleg mindent megmutat abból, amit az elmúlt években tanult.
5 tangó
Piazzola zenéjével bármelyik koreográfus szinte bármit el tudna adni, de szerencsére ez az állítás fordítva is igaz, Hans van Manen bármilyen zenére olyan koreográfiát írna, amit bárhol el lehetne adni. Röviden: nem könnyű ennél izgalmasabb találkozást elképzelni.
Aradi Mária balettmestert már kérdeztük arról, milyen volt van Manennel együtt dolgozni, sőt már 5 olyan dolog sem lehet, amit nem tudunk a neves koreográfusról. Az aktuális szereposztás pedig itt olvasható.
Fotó: Rákossy Péter/ Karina Sarkissova, Leblanc Gergely
Bedroom Folk
A Bedroom Folkról Olivia Anconával, a betanító balettmesterrel beszélgettünk, hogy közelebb jussunk ennek az elementáris műnek a megértéséhez. Ancona így beszélt a darabról:
Eyal nem úgy koreografál, hogy ír egy narratívát és ahhoz rendeli a mozdulatokat, hanem mindig az addott tér, az adott érzelemvilág, az adott táncosok határozzák meg a folyamatot. Ezt ráadásul nem is táncoltam, mert az NDT-nek koreografálta. Azt inkább tudom, hogy miről nem szól. Nem férfi és nő viszonyáról, nem a hálószobáról, nem a kapcsolatokról szól – vagyis nem kizárólag ezekről. Szerintem mindenkinek a saját értelmezését kell megtalálnia, Eyal nem szereti beszűkíteni a gondolkodást, szerintem ő is így látja.
Fotó: Hrotkó Bálint
Sharon Eyal és Gai Behar a mai kortárs táncművészet egyik legeredetibb alkotópárosa: a jeruzsálemi születésű Eyal 2013-ban alakította meg saját együttesét, a L-E-V Companyt. Alkotó- és élettársa Gai Behar tel-avivi DJ. 2015-ben készítették el a Holland Táncszínház (NDT 1) számára a Bedroom Folkot.
Az alig félórás darabban egyenlő arányban kap hangsúlyt a zene, a tánc és a fény. A letisztult, egyedi formavilágú, egzotikus táncelemeket ötvöző, szuggesztív színekkel és megvilágításokkal operáló alkotás különleges, magával ragadó atmoszférája egyszerre komoly és bolondos. Egy rendezett káosz, mely a jövőbe mutat.
A tökéletesség szédítő ereje
Minden határon túl is táncolni - William Forsythe darabja elképesztő technikai tudást, döbbenetes gyorsaságot igényel. Miközben a táncművészek virtuozitása a székhez szegezi a nézőt, mégsem pusztán ennyit ígér A tökéletesség szédítő ereje című darab.
(...) amikor benne vagy, egyszerűen nem hiszed el, hogy képes rá a tested, aztán mégis az. Minden társulat minden táncosa ugyanazon a frusztráción megy át, ami aztán a munka végén elégedettséggé, büszkeséggé alakul át. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan kezelje ezt a sebességet. Le kell vetkőzniük a teatralitást, az “affektálást”, miközben megőrzik a mozdulatok tökéletességét. Óriási munka ez, és senki nem végezheti el a másik helyett, ezt mindenki önmagának dolgozza ki. Ez kell ahhoz, hogy a dolog valóban élő és jelenidejű legyen. Ettől zseniális Forsythe: jóval a test megszokott fizikai határain túl dolgozik -
mesélte nekünk a premier előtt a betanító balettmester, Agnes Noltenius.
A trailer a Triple Dance táncesthez készült, amelynek keretein belül mutatta be az MNB a Bedroom Folk és A tökéletesség szédítő ereje c. darabokat is.
William Forsythe amerikai balettművész és koreográfus a Stuttgarti Balettnél kezdett önálló műveket alkotni. Legnagyobb példaképének Balanchine-t tekintette. Műveire jellemző, hogy a klasszikus technikából indul ki, de akár a szélsőségekig képes tovább gondolni azt. Ennek példája A tökéletesség szédítő ereje című 11 perces darab is, amely háromnői és két férfi táncosra készült: szólók, pas de deux-k, pas de trois-k és együttesek váltakoznak cselekmény nélkül Schubert IX. „Nagy” szimfóniájának virtuóz és fennkölt utolsó tételére.
