Zágráb, Budapest, New York és persze az “Operát az Operából!” címet viselő turné, ami a vidéki városokba viszi el az operaházi társulatot – ismét sűrű a szezonkezdés a Magyar Nemzeti Balettben. Solymosi Tamás balettigazgatót kérdeztük premierről, változásokról és tervekről.
Fotó innen.
A premier napját hogyan viseli az együttest vezető balettigazgató? Ezek még a feszültség vagy már az öröm órái?
Az egyik legérdekesebb nap ez mindig. Mi már látjuk, vizionáljuk, hogy milyen lesz az előadás, de rajtunk kívül még ezt senki nem tudja, a fogadtatás pedig várakozással tölt el bennünket. Ugyanakkor rengeteg apróságra van még szükség ilyenkor, rengeteg teendő van addig, amíg felgördül a függöny. Még lehet változtatni, csiszolni, hogy még tökéletesebb legyen minden.
Nincsenek sötét pillanatai ennek a készülődésnek, mint például vizsga előtt, hogy “na most minden szétesett, még kellett volna két hét”?
Biztosan vannak borús felhők is, amik megjelennek ilyenkor az égen, ha egy kombináció nem úgy sikerül, vagy valaki éppen túl van egy blackouton, amikor az ember elfelejti, hogy mi a következő lépés. Ez azért kísért minket néha. De összességében az elmúlt hét évet nézve azt látom, hogy ezek a táncosok nagyon profik már. Ez a kőkeményen végigdolgozott öt hét, ami mögöttünk van, adott annyi muníciót, hogy az utolsó pillanatban ne jöjjenek már pánikrohamok. Nagyon nehezek ezek a darabok, nagyon érdekes a kémiájuk is, mert három egészen különböző stílusú darab lesz a színpadon. Az összes kihívást nagyon jól vette a csapat, nem voltak megtorpanási pontok.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművészek: Ishizaki Futaba, Uehara Emi, Bakó-Pisla Artemisz, Asai Yuka, Kekalo Iurii, Starostina Kristina, Majoros Balázs, Molnár Dávid/ CAFe Budapest
Azt kérdeztem a Forsythe-darabot betanító balettmestertől, Ágnes Nolteniustól, hogy nem tartja-e teljes őrültségnek repertoárra tűzni “A tökéletesség szédítő ereje” című darabot. Iszonyú munka mindössze tizenegy percért…
A legszebb és leggyönyörűbb élmények az életben nem mérhetőek órákban, csak pillanatokban. Már csak ezért is érdemes a mennyiség helyett a minőséget választani. Látom, hogy az együttes mennyit fejlődik, akár a mostani próbafolyamat alatt is, ráadaásul nem szeretem a könnyebb végén megfogni a munkát. Én hiszek bennük, látom bennük azt a tehetséget és teljesítményt, ami a megvalósuláshoz kell, az elért eredmények pedig szerintem visszaigazolják a hitemet.
Ez konkrétan Forsythe hitvallása és módszertana is. Ő az a koreográfus, aki a maximum felett dolgoztatja a táncosait, elérve, hogy többet hozzanak ki magukból, mint amit valaha elképzeltek.
Az én dolgom is ez. Ha nem lennék az együttes motorja, ha megállnék akár csak egy pillanatra is – balettmesterként, koreográfusként vagy igazgatóként –, akkor lelassulna a gépezet. Ezt a darabot ismertem már régről, többször láttam Amszterdamban, tudtam, mit hozok, bár nem táncolhattam sajnos. És idézzük fel azt is, hogy pár évvel ezelőtt, amikor az Etüdöt bemutattuk, ugyanez az kétkedés fogadott, ugyanezek a kérdések, hogy miért merem bevállalni… Szerintem mindig magasabbra kell tenni a mércét, mint ahova az első, talán sokkos pillanatban raknánk.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművészek: Ishizaki Futaba, Uehara Emi, Bakó-Pisla Artemisz, Asai Yuka, Kekalo Iurii, Starostina Kristina, Majoros Balázs, Molnár Dávid/ CAFe Budapest
Sok személyi változás van az együttesben, ebben az évadban talán a megszokottnál többen érkeztek.
Természetes a változás az együttesek életében, szerintem ez szükségszerű. A hazai közönség kedvencei maradtak, míg az elmenők közül többen azért távoztak, mert váltani szerettek volna, másoknak meg lejárt a szerződése. Néhányan persze több vagy más típusú kihívást keresnek, de szerintem lesz közülük, aki majd idővel visszatér. Ez egy ilyen szakma, ezzel semmilyen probléma nincsen.
Nemcsak a társulat, de az elsajátítandó mozgásanyag is változik. Most találkoztak először Gaga technikával a táncosok.
Markáns élmény volt. Elsőre alaposan megijedt mindenki, azt gondolták, hogy nem tudják megcsinálni. De ez a fejlődés útja, vettek egy nagy levegőt és megcsinálták. Annak örülök, hogy nem az történt, hogy elfutottak a feladat elől, hanem feltűrték az ingujjat és nekiláttak.
Nincs is ilyen opció, hogy elszaladhatnak, vagy van?
Nem is szabad, hogy legyen ilyen opció. Ismerem a táncosaimat, látom a reakcióikat, ki tudtam volna olvasni, ha legszívesebben ezt választották volna. De nem így történt. A betanító balettmesterek már ebben is rutinosan mozogtak, jól kezelték ezt a “meglepettséget”. Átlendítették a csapatot a sokkos pillanatokon.
Fotós: Hrotko Bálint/ Táncművészek: Ishizaki Futaba, Uehara Emi, Bakó-Pisla Artemisz, Asai Yuka, Kekalo Iurii, Starostina Kristina, Majoros Balázs, Molnár Dávid/ CAFe Budapest
Mi vár még az együttesre ősszel?
Úgy indítottuk a szezont, hogy elmentünk Zágrábba, A víg özveggyel. Közben csináltunk egy balett estet a MÜPÁ-ban, a Girls in Focust, amiben azt szerettem volna megmutatni, hogy hihetetlen technikás és ügyes lányaink vannak. Természetesen tervezzük a párját a férfi táncosokkal. Közben indult az “Operát az Operából!” program, amelynek keretein belül a megyeszékhelyekre és vidéki városokba juttatjuk el az együttest. Ez Ókovács Szilveszter szívügye volt, és azt látom, hogy igazolódik, mennyire fontos olyan helyeken egész estés balettgálákat bemutatni, ahol erre gyakorlatilag még sosem volt lehetőség. A körülmények nyilván nem olyanok, amikhez szoktunk, de Budapesten talán túlzottan is el vagyunk kényeztetve. A jutalom pedig az a szeretetteljes, viharos taps, ami az előadások végén felhangzik. A következő nagyobb program New York lesz.
Ami éppen a másik pólus, hiszen az nem az a hely, ahol ritkán láthatnak jó balettelőadást.
Pontosan, a világ krémje ott ad elő, ott mérettetik meg, és én azt hiszem, hogy mi valóban oda tartozunk. A Magyar Nemzeti Balettet már ott kell megmérni, a tudásunk, a repertoárunk, a méretünk a legnagyobb együttesek közé emelt minket az elmúlt években. Olyan programot is választottunk, ami ezt üzeni. Visszük A hattyúk tavát, a Don Quijote-ot és a LOL estet, Hans van Manen három darabját. Utóbbi azért is kuriózum, mert egy társulat sem szokott egy este három darabot előadni van Manentől, ezt csak nekünk adta így oda a mester. De ez az egész program nemcsak a táncosainkat, hanem a balettmestereinket is dícséri, Venekei Mariann, Dózsa Imre, Pongor Ildikó, Aradi Mária, Rujsz Edit, Kövessy Angéla, Sebestyén Csaba és Szirb György munkáját.
New York után Budapesten?
Decemberben A diótörő-cunami, aztán majd Giselle, játszuk a repertoár darabjainkat is, Sylvia, A bahcsiszeráji szökőkút, A hófehérke és a hét törpe idén sem marad el. Van még pár meglepetés is a tarsolyunkban, de erről majd akkor mondok többet, amikor elérkezik az ideje.
