A progresszív művészeti alkotások fellegvára, a New York-i Brooklyn Academy of Music (BAM) kulturális központ mutatja be a Recirquel Újcirkusz Társulat Non Solus című produkcióját. Az emberi létezés alapvető mérföldkövein átívelő, a cirkuszművészetet a tánccal ötvöző, minimalista darabot februárban láthatja majd a New York-i közönség.
Fotó: Posztós János/ Helyszín: Müpa
A BAM színpadán formabontó előadásával a Recirquel olyan előadóművészek nyomdokaiba lép, mint a világ egyik legkiemelkedőbb balett-táncosaként emlegetett Baryshnikov, vagy a világhírű Pina Bausch - írja a társulat közleményében.
A történet két emberé
A Magyarországon 2015-ben debütált Non Solus két ember egymásra találásának története, akik útjukon bejárják az emberi létezés alapvető mérföldköveit, a születést és az elmúlást, és e két végpont között pedig képzeletük világainak legbenső mélységeit.
Csak a testek beszélnek, csak a testek kérdeznek. A darab pedig arra keresi a választ, hogy hogyan keletkezett az élet, milyen kapcsolat van test és lélek között, és hogyan élhető egyáltalán ez az élet?
Cirque danse
Tánc és cirkusz, cirkusz és tánc izgalmas és felkavaró találkozása ez a darab, a műfaját Vági Bence álmodta, ez pedig a ’cirque danse’.
A táncos és akrobatikus elemek tökéletes összhangban és pontossággal kivitelezett kombinációi vezetik be a nézőt egy olyan ősi világba, ahol a vizuális síkon túl zenei kontrasztok erősítik a dramaturgiát - olvsahatjuk róla a Recirquel ajánlójában.
Noha három éve debütált a Non Solus, úgy érezzük, a New-York-i bemutatóra érik meg igazán ez a produkció. Rengeteg próbán vagyunk túl az elmúlt két-három hónapban, minden részletet tökéletes alapossággal dolgoztunk ki, ami egy kétszemélyes darabnál elengedhetetlen –
mondta Vági Bence. A Recirquel alapító-művészeti vezetője hozzátette, meg szeretnék mutatni, hogy a cirkuszművészettel is el lehet jutni az önkifejezés olyan mélységeibe, mint a tánccal. Vági szerint a Non Solus egy igazi „slow piece”:
Mint egy meditáció: kikapcsol, és „csak” lélegzik.
A dramaturgia, a látvány és a zene által sugallt szakralitás végigkíséri a darabot. A látvány Iványi Árpádnak, a hangzás Fassang László kortárs orgonaművésznek köszönhető.
