A világtörténelem óriási mesegyűjtemény hűtlen királyokról, boldog és boldogtalan asszonyokról, szegényekről és gazdagokról, hősökről és bohócokról, bátrakról és silányakról. A népek meséi szimbolikájukban igen, de tárgyukban, emberiességükben és szándékukban kevéssé térnek el egymástól. Arról szólnak, amiről a falusi pletykák, hogy ki a jegyző szeretője, ki lopta el a város kincsesládájából az aranyat, melyik juhásznak van csillagból a szeme, arról szólnak, ami igazán érdekes, ami általános és ami ösztönösen emberi.
A világ legismertebb mesegyűjteménye is ezeket a viszonyokat, érzéseket boncolja: bosszúról, szerelemről, életről és halálról, királyról és alattvalóiról beszél. Egy lányról, aki túljár a vérengző király eszén és minden éjjel félbehagyja a történetet, amit mesél, hogy Sahrijár életben hagyja. Hiszen a bosszúvágynál a kíváncsiság nagyobb úr. Sahrazád (akit a magyar közönség Seherezádé néven ismer) megmenekül és megszületik a valaha megénekelt legmívesebb, leggyönyörűbb mesegyűjtemény, Az ezeregyéjszaka meséi.
A mesék története
A legrégebbi arab kézirat a 800-as évekből származik, de a szöveg tovább fejlődött és ma ismert mivoltában a 14. század körül jegyezték le (de a 10. századból már a Szindbád-történet feldolgozásával találkozhatunk). A mesék magukon viselik az indiai, arab, perzsa, zsidó-keresztény, beduin, de még az óegyiptomi kultúra kézjegyeit is.
Az 1600-as években olvasható volt törökül a gyűjtemény, az 1700-as évek elején pedig már angol nyelven is terjesztették.
Magyarországi történetének kezdete éppoly homályos, mint az eredeti írás keletkezése, ugyanis először 1829-ben adták ki, V.M. monogrammal ellátva. Vörösmarty Mihályra, az közkedvelt poétára gyanakodhat a laikus olvasó - így tettek a kortársak közül is jónéhányan. Mások viszont megkérdőjelezték Vörösmarty szerzőségét, s maga a költő sem ismerte el az Arab regék cím alatt megjelent írásokat sajátjának. A rossznyelvek szerint viszont jócskán hizlalta árukból a pénztárcáját. Az biztos azonban, hogy az 1920-as években Kállay Miklós a teljes szöveget lefordította és ki is adta, 7 kötetben.
Az ezeregyéjszaka meséi azóta bejárták a művészet minden kis szegletét és varázslatos műalkotásokat ihlettek: Rimszkij-Korszakov Seherezádéja, vagy Dumas Monte Cristo grófja, Poe Seherezádé ezerkettedik éjszakája, Krúdy Szinbádja, vagy a filmművészetben Fritz Lang Az éjféli vándor című filmje, vagy Paolo Pasolini Az ezeregyéjszaka virágai mind ebből a misztikus-erotikus, elbűvölő világból merítettek.
Pasolini virágai
Az ezeregyéjszaka virágaiPaolo Pasolini trilógiájának (Az élet trilógiája) utolsó és egyben legismertebb darabja. Az 1974-ben bemutatott film a Dekameront (1971) és a Canterbury meséket (1972) követte a sorban. A csel - a könyvhöz képest - a nézőpontváltás: nem Seherezádé és Sahriár király, hanem Zumurrud és Nuredin szerelme a film alaptörténete.
Zumurrud egy igencsak kelendő, éles eszű, furfangos rabszolganő, akit a film elején éppen elárverezi a gazdája, aki olyan jószívű, hogy megengedi, maga válasszon a vásárlójelöltek közül új urat magának. Zumurrud ügyesen a legfiatalabb fiút, Nuredint választja, akit persze még azon az éjen elcsábít. Ám a fiú nem elég tapasztalt, hogy meg is tartsa. Ármány, szerelem, bölcsesség és végzet játékáról szól a film - Pasolini alkotása az ezeregyéjszaka pantheonjának egyik csodája lett.
Pasolini filmje pedig most tovább formálódik egy táncelőadásban, egy mozdulatokban mesélt, vágytól, erotikától átitatott mágikus álomban. Bozsik Yvette felnőtteknek szóló produkcióját március 24-én szombaton mutatja be a Nemzeti Táncszinház. Az ezeregyéjszaka virágai a felnőtté válás nehézségeit, a halál és az élet elmosódó határait nevezi meg - a Bozsiktól már ismert nyelven és minőségben.
