Hiroaki Umeda Tokyoban él és alkot. Fotográfus. Is. Alig múlt 34. 20 éves korában kezdett el táncolni. Tiszta hangokban, fényekben, tiszta és határozott mozdulatokkal dolgozik. Több mint táncos, saját bevallása szerint inkább mozgat mint mozog. Leginkább tapasztal és átad. Kiad magából. Most a Trafóban mutatkozik be két darabjával, a Haptic-kal és a 2. repulsion-nal.
Mikor először járt Párizsban, a lenyűgözött franciák alig engedték haza. Aztán meghódította Kanadát, Dél-Amerikát és Európát. Fényművész és árnygladiátor, minimalista és radikális, szubtilis és durva egyszerre. Umeda nem az a kifejezett zen. Vagy mégis. Onmaga szerint tapasztaló és tapasztalt, multidiszciplináris művész. Inkább visual artist mint koreográfus. Valaki, aki magán túl mutat.
A Haptic-ben nincs sem számítógép, sem projektor, csak fények és a színek vannak. Keresőben van. Mi lehet a fény és a tánc, a szín és a tánc közös tartalma - ez a kérdés. A 2. repulsion pedig az absztraktot vizsgálja, önmaga megfogalmazásában, az erővel szembe néző erőt.
Hogy milyen erővel, kiderül péntek este a Trafóban.
