Ma van a tánc világnapja! A Müpa is ünnepel: fotóválogatással köszönti a táncművészeket és a táncszerető nézőket. Sőt, a Müpa Home-on keresztül egy premier is jut mára, Vincze Balázs Faust, az elkárhozott című koreográfiája.
Fotó: Körtvélyesi László
Ahogy már írtunk róla, Jean-Georges Noverre francia balettművész születésnapját, április 29-ét az UNESCO nyilvánította tánc világnapjának 1983-ban. Itthon minden évben találnak gazdára a Margyar Táncművészek Szövetségének szakmai díjai, valamint az Imre Zoltán-díj, az Ifj. Nagy Zoltán Alapítvány díjai és a Fülöp Viktor-ösztöndíjak is.
Mit adott nekünk Noverre?
Noverre-t a "tánc Shakespearejének" nevezik, bár a dráma mesterének munkáivak szemben az ő 150 balettjéből sajnos egy sem maradt fent az utókor számára. 1754-ben mutatta be első munkáját a nagyközönségnek, s öt-hat évvel később már publikálta is első könyvét, a Lettres sur la danse et les ballets-t (Levelezések a táncról és balettről). Noverre ebben élesen kritizálta a kor táncmestereit, majd ebből az elégedetlenségből kinőtt egy új stílus, a narratív balett előfutára, a ballet d'action (vagy pas d'action).
A tánc oly kevéssé expresszív vagy drámai manapság, hogy babák vagy gépek könnyedén helyettesíthetnék a táncost
- írja könyvében, a 18. században. Nem kis merészség volt ez tőle. Noverre találta meg a balett útját a színpadra, felfedezve az érzelmek és indulatok kifejezésének módját e táncban, megtörve a rideg, merev formákat, melyeket a táncosok korábban alkalmaztak.
A Müpa 14 fotója és 1700 előadása
Ma este pedig
Egy 2016-os előadást tűztek műsorra. Vincze Balázs, az est koreográfusa szerint Dubrovay Faust-víziója
monumentális, szinopszisa aprólékosan részletezett, elképesztően színes, a zenemű szinte tánc nélkül is vizualizálható, és a zeneszerző személyisége legalább annyira inspirál, mint Faust bolyongása, szerelmei és pokoljárása.
Dubrovay László több mint két évtizede fejezte be nagyszabású balettjét. A Faust, az elkárhozott története Goethe remekművének 1. és 2. részét követi, s miként a filozofikus dráma, úgy a zene is enciklopédikus teljességre törekszik.
Egy tisztességes, becsületes, példamutató élet után az elkárhozás megtörténhet? Győzhetnek a gonosz erők?” – kérdezi Dubrovay László. „Erre a kérdésre válaszol a táncdráma, amelynek zenéje az elmúlt 70 év egyik legnagyszabásúbb eredeti balettkompozíciója. A cselekmény dramaturgiája számomra lehetőséget nyújtott sokféle hangvétel, gesztus- és mozdulatgazdag zenei anyag megteremtésére, amely szolgálja a tánc és a mozgás közlésrendszerével együtt a harmonikus színpadi megvalósítást.
