Végy egy halálos és halálon túl is tartó szerelmet, misztikus világokat, gyönyörű kosztümöket és tökéletes táncosokat! Az Adolphe Adam komponista zenéjére koreografált Giselle közel 180 éve hódítja meg a nézők szívét, talán az egyetlen olyan romantikus balett, amit ma is játszanak a világ szinte összes balettszínpadán. MIért szeretjük ma is?

 

Szeretjük, mert misztikus!

Miközben a sztori tulajdonképpen véget ér az első felvonás végén, amikor Giselle beleőrül és belehal abba, hogy Albrecht gróf hazudott neki, a varázslat csak a másodikban kezdődik el. És mi a varázslatot szeretjük.

A darabot Theophile Gautier librettista saját élete ihlette: viszonzatlan szerelmét álmodta a színpadra. Szerette volna, ha a főszereplő – aki a valóságban a táncosnő Carlotta Grisi volt– úgy jelenik meg, ahogy ő látja: elérhetetlen, földöntúli árnyalakként. Neki mondjuk elég is lett volna ennyi, de a történetet ketten írták, a libretto szerzője Jules-Henri Vernoy de Saint-Georges odakanyarított előzményként egy tragikus falusi történetet. 

Balett blanc - a fehér felvonás

A Giselle második felvonása egy tipikus ballet blanc, ami a romantikus balett sajátja (azaz nem hagyható ki), és ami teret ad annak, hogy a valóságtól elemelkedve ábrázolják az alkotók a nagy érzelmeket.  

Szeretjük, mert fél lábbal a föld felett lebeg!

Konkrétan, hiszen ez az első olyan egész estés balett, amiben spicc-cipőn van a főszereplő. És a nézők imádták a törékenységet, a kecsességet, a légiességet – ami végülis a szilf-szerűség alfája és omegája lett.

Szeretjük, mert ősi!

Villik, démonok, boszorkányok, ártó és ártalmatlan, földöntúli lények – mind a közös emberi tudat mítoszvilágának kincsei. Nincs olyan nép, amelynek meséiből kimaradnának ők, a darabban szerepet kapó villik más népek történetében lidércekként, boszorkányokként vannak jelen.  

Szeretjük, mert egy nő van a középpontban!

Egy olyan nő, aki elvhű, aki igaz és akinek a drámájában sok más nő megélheti a saját fájdalmát. Egy nő, akinek hatalmában áll feloldozni is.

Ha a balett-történelmet nézzük, látjuk, hogy a Giselle egyébként valóban fordulatot jelent, ugyanis a romantika kora előtt a női főhősökre nincs példa. Ez a karakter ráadásul nem egydimenziós, változik, érik a darab alatt: egy kis parasztlányból az igaz szerelem nagy lelkierővel bíró dárami hőst varázsolt. Ez a darab mindenkitől megkívánja, hogy – a technikai profizmuson túl – valódi színész legyen a színpadon.

Szeretjük, mert néha megőrülnénk.

Giselle őrülete csodálatos, és benne minden csalódott szerelmes megélheti azt, amit egyébként most nem divat, a valódi érzelmeit őrülettel, dühvel, bosszúvággyal és elengedéssel.

Az eredeti darabot Jules Perrot és Jean Coralli koreografálták, Magyarországon Leonyid Lavrovszkij szovjet balettmester verzióját szoktuk látni. A bemutató 1958-ban volt (még az eredeti koreográfia), de 1996-ban már a Lavrovszkij-verzió került színpadra. Most, 2020-ban Balaban Cristina, Tanykpayeva Aliya, Felméry Lili és Melnik Tatiana táncolják a főszerepet. Albrecht szerepében pedig  Oláh Zoltán, Timofeev Dmitry, Balázsi Gergő Ármin és Leblanc Gergely tűnik fel.

Fotók: Berecz Valter, Csibi Szilvia, Rákossy Péter/ Magyar Állami Operaház