Nem telhet el hónap Misty Copeland nélkül - pláne nem akkor, amikor élete legnagyobb szerepeit táncolja. Miközben folyamatosan turnézik és interjúzik legújabb könyvével, és a balett világán kívülre merészkedve most az egész nyugati világ egészségének megmentését tűzte ki célul, táncol is. Ráadásul rengeteget. A New York Times végre a szerepeiről kérdezte a sztárbalerinát.

Misty Copeland - Woman of the Year/ Glamour

 

Misty Copeland ugyanis nem az a típusú szólótáncos, akit alig lehet látni a színpadon egy évadban. Éppen ellenkezőleg - rettenetesen sokat táncol.

- Egyszerűen őrület, hogy ezeket az ugrásokat hogyan tudtam éveken keresztül úgy megcsinálni, mintha semmi erőfeszítésbe nem kerülnének - 

lihegi Misty, miközben a földön nyújtózkodva piheg az American Ballet Theater (ABT) próbáinak szünetében. 

- Mit is táncolsz most? - kérdezi tőle helyeslően bólogatva egy másik szólótáncosnő, Stella Abrera.

- Kitrit - hangzik a válasz.

   - Ouch!

A balettrajongók pontosan értik, hogy mit jelent egy május 16-i Don Quijote premier után tíz nappal később, május 26-án lenyomni egy Giselle premiert. Gyilkosan nehéz munka. Kevin McKenzie, a társulat művészeti igazgatója szerint Misty most veszi fel a klasszikusok nehéz és nagy kabátját. Mert ezek a darabok nemcsak technikailag komplikáltak, de színészileg is egészen más felkészültséget, elmélyültséget igényelnek, mint Copeland korábbi szerepei. 

Úgy tűnik, elérkezett az idő a 34 éves táncosnő számára, hogy ebben is bizonyítson.

Egyszerre érzed már a korodat, az összes sérülést, miközben rádöbbensz, mennyire fontos, hogy értsd az általad táncolt karaktert. Hozzászoktam, hogy az izmaimat használom, hogy túljussak a nehézségeken, de ez már nem lesz elég többé. Ezekhez a szerepekhez más kell, valami sokkal több.

Fotó: Henry Leutwyler

Misty rengeteg szerepben tűnt fel az elmúlt években, táncolt Rómeó és Júliát, A hattyúk tavát, Coppéliát, A rosszul őrzött lányt ... de ez a két szerep most egészen mást követel tőle. Igazi színészi játékot.

Bár a változás, a fejlődés igénye mindig jellemezte őt: mikor Twyla Tharp Sinatra Suite-jét táncolta 2007-ben, akkor hívta fel rá a figyelmét McKenzie, hogy sokkal többet kell ezzel foglalkoznia, és Copeland el is kezdett dolgozni egy mesterrel, hogy a játékán is javítson.

Abban a darabban dalról dalra változik a karakter. Hatalmas kihívást jelentett, képessé kellett válnom erre a feladatra: egyszer romantikusnak, de pimasznak kellett lennem, máskor empatikusnak, mégis nagyon erősnek. Ez volt az első alkalom, ami arra is ráébresztett, hogy ebben egész jó tudok lenni.

A mestere azt mondja róla, hogy nyilvánvalóan van ehhez tehetsége, sőt szerencsére "míg a balerinák többsége azon igyekszik, hogy az erősségeit hangsúlyozza és a gyengeségeit elrejtse, Misty éppen ellenkezőleg, bátran nekimegy azoknak a helyzeteknek, ahol a gyengeségein dolgozhat." És mára már eljutott oda, hogy fontosabbak számára a karakterek a lépéseknél. Ez pedig nagy kincs.

A közös munka pedig mindig az adott szerepnek megfelelően zajlik: először megbeszélik nagy vonalakban, milyen az adott karakter, honnan hova jut el, aztán megnézik videón, más balerina hogyan oldotta meg. Azután Misty dolgozik önmagában a szerepen, kitalálja, hogy ő maga hogyan tud kibontakozni benne. 

Nagyon nehéz csúnyának lenni például. Egy balerina akkor is szép és kecses, mikor megőrül...Pedig akkor tényleg csúnyává kell válni.

Visszatérve Kitri szerepére: Copeland azt mondja, még mindig keresi ezt a karaktert, egyelőre nem találta meg. Azért is különösen fontos ez számára, mert kislányként, kezdő balerinaként ez a szerep volt az álma. 

Kitri nem nagyon mély - legalábbis nem tűnik annak. És most, mindazzal a tapasztalattal, ami már van nekem, nehéz megragadnom, milyen is. Néha nagyon hamisnak érzem és azt utálom. Megpróbálom őt valahogy valóságossá tenni...

Giselle-ről egy kicsit könnyebb gondolkodnia, beszélnie: 

Azt hiszem, hogy ő tagadja az életének a realitásait. Nem szolga és nem királyi vér, valami nagyon furcsa, köztes mesevilágban él. 

A megőrülés pillanatát is egyfajta fejlődésként értékeli. A város, amiben él pedig végig figyeli Giselle megaláztatását. 

Nem tudja elhinni, hogy az elkövetkezendő élete már erről fog szólni. Hogy mindig Ő lesz az a nő, akivel ez megtörténhetett. Szerintem azt a kérdést teszi fel magának: hogyan juthatok ki ebből? Hogyan menekülhetek meg? Ez tolja a határain túlra...

Misty túlvan néhány nagy kihíváson, például A hattyúk tavának főszerepén, a 32 fouetté-n, amit vállaltan nehéz volt teljesítenie. 

(Ez a forgás - a szerk.) fejben dől el... Őrület, tényleg.

Természetesen hívja a Broadway is, de őt nem érdekli. 

Valamiért nem nagyon értik, hogy amit csinálok, teljes embert kíván. Ez az, amiért egész életemben dolgoztam, és nem fogom eldobni azért, hogy néhány Broadway-showt megcsináljak és keressek egy halom pénzt.

Mert az idő nem barátja még a legjobb, leghíresebb balerináknak sem. Minden forgás egyre nehezebb, minden apró sérülés egyre jobban fáj.