Reprezentáció, intimitás, alázat és emberség – mi köze ennek a négy fogalomnak a testhez? Mi köze a tánchoz? És főként a ma estéhez? Várnagy Kristóf és Egyed Bea tudja a választ, és nem is fél elmondani.
Fotó: Jókúti György/ Egyed Bea, a The Dark Night of the Soul című előadásban
Kezdjük az alázattal és az emberséggel
Alázat nélkül nincs alkotóművészet, az emberség pedig nemcsak a kreáció folyamatára, de a tárgyára és a közönséghez való empatikus viszonyára is érvényes kell, hogy legyen. A Test est négy téma köré rendeződik: alázat és emberség, intimitás és reprezentáció:
Az alázat és emberség fontos attribútumai a kreációs folyamatnak, ami igyekszik részrehajlás nélkül, elfogulatlanul az önreflexió terében mozogni. Míg az intimitás mezején való létezés gyakorlása azért elengedhetetlen, hogy szabadon, szégyenérzet, félelem vagy önös szándék nélkül engedhessük magunkat látni.
Az Imre Zoltán program keretén belül megvalósuló kortárs előadás koreográfusa Várnagy Kristóf:
Azt hiszem, hogy manapság semmi sem megrázóbb élmény a jelen pillanat megélésénél. Ezért azt a közeget szeretném megteremteni, ahol mind a közönség, mind az előadóművészek lehetőséget kapnak ennek az állapotnak a megtapasztalására.
Várnagy Kristóf egyik emblematikus projektje a MAZE volt, az együttes egy alapítójával, Nagy Emesével már mi is beszélgettünk.
Reprezentáció és intimitás
A Test est fókusza a reprezentáció: a vizuális világát és a darab táncnyelvét is ez az aspektus határozza meg. A darab inspirációját ugyanis a party kultúrában, a szórakoztató iparban, a tánchoz kötődő tömegmédia tartalmakban megjelenő testek viselkedése szolgáltatta.
Mit mond a Megatánc, a So You Think You Can Dance vagy a World of Dance a testről, az emberről a művésznek? Hogyan vizsgálható a tánc ezen a szemüvegen keresztül? Megmarad önkifejezésnek, művészetnek, változnak-e a táncművészethez kötődő sztereotípiák? És főként: a táncszakma megtanul-e a "hétköznapi ember" nyelvén beszélni?
A Test est előadói Kiss Rebeka, Horváth Attila és Keresztes Patrik, aki az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fülöp Viktor ösztöndíjasa.
Az est második előadása: The Dark Night of the Soul
A „lélek sötét éjszakája” kifejezés a 16. századi spanyol költő és misztikus, Keresztes Szent János nevéhez fűződik. Szent János egy karmelita szerzetes volt, aki Avilai Szent Terézzel együtt megpróbálta megreformálni a rendet. Ezt a törekvést a renden belül többen nem értékelték, ezért be is börtönözték a "lázadót". A cellában írt versei egyikének a címe a „Lélek sötét éjszakája”. Ez a szimbolikus éjszaka egy olyan megtapasztalás, amikor az ego feloldódik az egységben – más értelmezésben a lélek Istenben. Az "önvalóra" ébredés egyszerre fájdalmas és katarktikus pillanat az ember számára.
Egyed Bea táncművész és koreográfus rátalált erre az írásra, ebből született meg a The Dark Night of the Soul:
Sarah Kane: 4.48 Pszichózisától Michel Foucault: A bolondságtörténetén keresztül Hieronymus Bosch: A gyönyörök kertjéig, egy átívelő folyamat vezetett engem Keresztes Szent Jánosig, és a lélek sötét éjszakájáig.
Azt kezdtem el kutatni, hogy a szentség, az áhítat, vagy ezek hiányának testi megélése milyen hatással van az emberi pszichére és a szervezetre - milyen torzulásokat, pszichotikus állapotokat képes kiváltani, akár az elmebetegségnek bélyegzett tudatállapotokon keresztül. Mi történik ilyenkor az emberi agyban, és milyen hatással lehet ez a külső szemlélőre, akinek félelme feltámadhat a kívül rekedtség, a tehetetlenség érzésétől, vagy akár a saját testi épsége veszélybe kerülésének lehetőségétől, ami a más tudatállapotban ragadt ember számára, - a köz megóvása érdekében - akár azonnali elzárást is jelenthet.
A káoszban rekedt egyén sorsa foglalkoztat: hol húzódik meg a határ az elmebetegnek és a normálisnak címkézett emberek között?
Ki a normális és ki nem az? Mi a normális és mi nem az? És ki az, aki ezt eldönti?
A darab előadóművésze és koreográfusa Egyed Bea.
Egyed Bea és Újvári Milán munkája 2012-ből, "TALK TO ME".
