Határtalan szenvedély és dinamizmus, egy elképesztően menő táncvideó - így írt Nagy Emeséről és a MA•ZE formációról a Fidelio, amikor nyáron kijöttek a "Be a-MAZE-d" -el. Most Jónás Verával közös produkciójuk premierjére készülnek éppen. Arról, hogy mit várhatunk a Dzsumbujtól, Nagy Emesét kérdeztük.

A MAZE-t a ZAGABO öltöztette. A fotókat Hevér Zsófia készítette.

 

Azt mondod egy veled készült videóinterjúban, hogy jellemzően más emberekkel, művészekkel való találkozásból merítesz inspriációt, ihletet -meg persze az NKA-kiírásokból... A Dzsumbuj című előadásotokat a Jónás Verával működő kémia hívta életre. Mi volt előbb, az ötlet, hogy vele kellene dolgoznod, vagy a találkozás? 

Veráról hallottam már, de először az együttes egyik Facebook-videós kommentje után kezdtünk beszélni, majd elmentünk a Hivatalba inni egy kávét, ahol secc perc alatt kiderült, hogy jó arcok vagyunk...(nevet) Akkor még csak tervben volt egy kooperációs lehetőség, ami most a Trafóban manifesztálódik vele és Csizmás Andrissal ( Freakin' Disco).

Technikailag hogy működik egy ilyen munka nálad: van egy sztorid, egy hangulatod, amihez szövődik a zene és a mozgásanyag, vagy a zene ihleti a mozgásanyagot és ez ad ki egy mintázatot?

Változó, hogyan jönnek az ötletek. Eddig inkább a zene volt az, ami meghatározta, merre mozdulok, de a Dzsumbujnál teljesen máshogy alakult. Először az ötlet jött - az érzés, egy benyomás -, aztán ahhoz passzítottunk minden mást. Eszméletlen sokféleképpen tudok inspirálódni, de eddig a leghatásosabb mindig az utazás volt... És a Gaga improvizációs órák Tel Avivban.

Mesélnél egy kicsit erről a technikáról? Ez a kortárs tánctechnika, táncnyelv szomatikus tapasztalatokra épülő improvizatív mozgással dolgozik, ugye? Hogyan találkoztál vele és miért vált ilyen fontossá? 

A Gaga Ohad Naharin mozgásnyelve. Egy folyamatosan alakuló, bővülő, élő technika, egy "workout". Ohad akkor kezdte kifejleszteni, amikor egy nagyon súlyos sérülésből szeretett volna felépülni, és nem akarta a táncot abba hagyni, ezért minden erejével elkezdett a testére figyelni és az érzések, megfigyelések által mozogni, nem pedig automatikusan. Eleinte 5-10 emberrel gyakorolta a Suzanne Dellalban (a Suzanne Dellal Centre for Dance and Theatre egy Tel Avivban működő táncközpont - a szerk.) a technikát, olyanokkal, akik egyáltalán nem ambicionáltak profi karriert, pusztán a mozgás öröme miatt csinálták. Azóta a világ minden pontján gyakorolják a technikát, hivatásosok és amatőrök egyaránt. Úgy képzeld el, hogy tükör nélkül dolgoznak a táncosok hetvenöt percen keresztül, folyamatosan improvizálnak, a vezető "csak" képeket, érzeteket mond. Ezeket az érzeteket pedig úgy alkalmazzák a testükre, ahogy azt érzik. Felszabadító, örömteli technika, ami visszaadja vagy épp meghozza a tánc szeretetét, illetve színesíti a mozgásvilágot. Az én esetemben pedig sokkal izgalmasabbá tette azt, amit csinálok.

A Dzsumbuj teljesen szabad improvizáció vagy vannak kötött elemek? Mennyire szóltatok bele egymás munkájába, mennyire “korrigáltátok” vagy vezettétek a másikat?

A Dzsumbuj teljesen lekötött mozgásanyag. A kreációkor, a kutatási időszak alatt improvizáltunk, abból alakult a folyamat, a mozgásvilág és a koreográfia. Korrigálunk ha kell, egymást is, de nem szólunk bele egymás munkájába, inkább előbb mondjuk ki, amire a másik már amúgy is gondolt. Nekem sokszor vannak konkrét ötleteim, amiket látni szeretnék, és aszerint adok irányvonalat a többieknek, de ha úgy érzem, hogy másfele alakul a darab vagy van annál sokkal jobb megoldás, akkor könnyen elengedem ezeket a döntéseket. 

A fotókat Hevér Zsófia készítette. 

A Dzsumbujt alapvetően a ti szinergiáitok mozdította meg Verával. Mennyire volt nyitott erre a trió másik két tagja (Várnagy Kristóf és Simet Jessica)? Hiszen ti teljesen egyenrangú alkotóként működtök együtt. 

Teljesen nyitottak voltak! Igazából ide mindenki olyan ötletet hoz be, amit jónak talál és együtt dolgozzuk ki. Nincs jobb dolog annál, hogy van mellettem két ember, akikkel kísérletezhetek, játszhatok, próbálhatok kompromisszum és ellenérzés nélkül, és bíznak bennem, bízunk egymásban és a másik szakmai hitelében. Abban, hogy amin most dolgozunk, az helytálló és érdemes bele időt és energiát fektetni - akár még erőn felül is. 

A fotót Hevér Zsófia készítette. 

A személyes karrieretek nagyjából ismert, az is, hogy te a Táncművészeti Főiskola (ami már egyetem) modern tánc szakának elvégzése után évekig dolgoztál itthon, de igazán Izraelben találtál magadra, ti hárman pedig a DART formációból váltatok ki. Arról viszont semmit nem tudni, hogy miért alakult ez így, miért döntöttetek egymás mellett, mi a “missziója" a MA-ZE-nak?

Azért alakultunk így, mert izgatjuk, izgalmasnak találjuk egymást. Emellett pedig nagyon jó barátok vagyunk, és mindannyian készek vagyunk áldozni is azért, hogy a MA•ZE "kinője magát", hogy ne kelljen mellette mindenkinek még 3-4 különböző dolgot csinálni pluszban pusztán a megélhetés miatt. Mindannyian érezzük,hogy ebben a hármasban van valami: olyan hit , dinamika és szenvedély, ami tolja előre a dolgot, annak ellenére, hogy források híján vagyunk, és azért dolgozunk máshol, hogy azt az együttesbe tegyük. Ez nem lenne így egy percig sem, ha nem hinnénk abban, hogy érdemes a  MA•ZE minden áldozatra.

Egy másik interjúban a két izraeli koreográfust, a Kumzits című darab alkotóit, Guy Shomronit és Yaniv Avrahamot példaképedként aposztrofálod. Mi az, ami az ő energiájukból, tudásukból, tapasztalatukból igazán fontossá vált számodra? 

A tánctudásukon túl - ami persze megismételhetetlen és csodalatra méltó -, szörnyen türelmes, alázatos, nagyszívű emberek. Minden porcikájukkal szeretnék, hogy nekünk jól menjen a darab, hogy jól érezzük magunkat benne. Nagyon nagy mélységek vannak mind a kettejükben, mégis emberi velük a teremben létezni, minden természetes és nyugodt. Nagyon tetszik,hogy minden kis részletet egyenrangúnak tekintenek és például képesek fél órát gondolkozni egy mozdulaton, ami utána viszont úgy néz ki, hogy ember legyen a talpán,aki meg tudja ismétleni. Őszinte és tiszta emberek, tele olyan tapasztalattal amire ki vagyok éhezve... Szívom is magamba, amit csak tudok.

A Kumzits már debütált a Szigeten, most ugyanazt az előadást láthatja majd a közönség?

Egyáltalán nem! A Szigeten egy előzetest láthattak, annak nagyon kis esszenciája lesz benne a darabban... Ha valaki azt gondolja, hogy már látta a Kumzitsot, nagyot téved, jöjjön el megint! 

Két nagyon belülről dolgozó, nagyon fizikai előadásnak leszünk tanúi a Trafóban. Mennyire durva ez táncosként, mennyire szuflás? Hány napig heveritek utána ezt a két előadást?

Nagyon szuflás, nem is tagadjuk. Több hete napi 12 órában, bontottan próbáljuk a két darabot, és persze a marketinges és kommunikációs feladatokat is mi látjuk el mellette. De talán az a legnehezebb,hogy miközben a Trafóban majd táncosként és koreográfusként kell helyt állnunk, még ezer más dolgot is kell csinálnunk azért, hogy működjön és létrejöjjön a premier.

Még több info a darabról itt.