A véletlen szavai, Antoine és Desiré, Fehér babák takarodója, A telihold dalai, Jóslat a metrón - ők Cseh Tamás gyermekei közül néhányan, a legnevesebbek. Három éve, augusztus hetedikén hunyt el a Kossuth-díjas és Liszt- díjas művész, a szabad magyar kultúra meghatározó alakja. Neki állít emléket a Nemzeti Tánszínház hétfő este, Cseh Tamás arcai című filmösszeállításának vetítésével a Karmelita udvarban.

Cseh Tamás harminc éven át volt a magyar felnövő, majd idősödő, közben gyerekeiken keresztül újra fiatalodó, de mindig lázongó, időnként túlfeszült lényeglátó ifjúság hangja. Szövegein keresztül azok is beszéltek, akiknek ehhez más tehetséget nem adott az élet. Halála három éve elnémította a kulturális közönséget, emléke pedig összetartja azokat, akikben motoszkál még némi idealizmus a hamis realizmus helyén.

Cseh Tamás 1943- ban született a fővárosban, de 13 éves koráig Tordason élt, Fejér megyében. Az érettségi után a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az egri Tanárképző Főiskolát és a Képzőművészeti Főiskolát végezte el. 1967 és 1974 között csöndes joviálisan rajzot tanított egy budapesti általános iskolában, de az utolsó négy évben már megolvadt ez a hallgatás és Bereményi Gézával közösen dolgozni kezdett első dalain. Majd elkapta a színház sodrása, 1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja volt, 1977 és 1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tartott önálló dalesteket. Alpaítója volt a Katona Színháznak, de a Bárkában is rengeteget dolgozott.

Első lemeze 1976-ban jelent meg Levél nővéremnek címmel, amelyet az Antoine és Désiré, A Fehér babák takarodója, Műcsarnok, Frontátvonulás, Jóslat, Utóirat, Mélyrepülés, Vasárnapi nép, Új dalok, Nyugati Pályaudvar, Levél nővéremnek II., A telihold dalai, Jóslat a metrón, A véletlen szavai, Az igazi levél nővéremnek és Ady követett. 1988-ban Az év lemeze díjat, 1992-ben a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, 1993-ban pedig Liszt Ferenc-díjat kapott. 2001-ben vehette át a Kossuth-díjat.

Találkozni Cseh Tamással már csak így lehet - egy kis előzetessel itt -, közösen és filmen. Vagy egyedül otthon, hallgatva ezt a szocio-zenét, ezt a dalban elmondást, a hetvenes- nyolcvanas-kilencvenes évek slam poetry-jét.

Felesleges szigetországi tudósokra vagy őskori leleteket elemző antropológusokra, a mítikus kort vizsgáló történészekre, illetve a civilizációtól még nem sújtott népcsoportokat figyelő néprajzosokra hivatkozni, kimondható enélkül is - az önfeledt, ösztönös örömtánc a szexualitás megélésének egyik formája. A jó táncban a férfi férfi, a nő nő - egyik sem tör a másik pozíciójára, egyik sem akarja megmásítani, elnemteleníteni a másikat. A jó tánc zsigertől zsigerig ér és működik. 

Nem kérdezed közben, hogy elég jó vagyok-e - elég jó vagyok partnernek? Elég jó, nőnek? Elég jó pasinak? Nem zavarnak a képzelt felesleges zsírpárnák, sem a tökéletesnek tanulthoz képest tökéletlen alakproblémák, sem egyéb gátlást fakasztó illúziók - elengeded a lényegtelent, miközben harmóniába kerülsz a jelennel. A tánc úgy ad át magadnak, hogy közben megérzed a másikat. És el is fogadod. Legyen ez egy péntek esti buli, egy mámoros tangóest vagy akár valamiféle kortárs technika, bármi. Mondjuk tantrikus kontakt tánc.

A kontakt tánc improvizáción alapul - s bár az elnevezés nem ezt sugallaná, valójában nincs benne erotika. Mármint a kontakt klasszikus verziójában. Olyannyira, hogy tudatosan szakítja el magát az intimitástól - ezért vadította meg kicsit a tánc érzékiségét visszahozni vágyó közönség a tantrával. A tantra persze nem egyenló a szexualitással, jóval több annál: az ősöröm visszaemelése a prűd és aszketikus világba. Ebből könnyen kialálható, mit ad ki a tantra+kontakt tánc egyenlet: egy olyan dinamikus meditációt, a megtapasztaláson alapuló szellemi gyakorlatot, amelyben a fókusz az érzékszervek ráhangolása a kifinomultabb érzetekre, a partnerre. Ez a kombináció ötvözi a kontakt tánc precizitását és nagyon tudatosan vezetettpartnerek közötti kölcsönös figyelmét a tantra sejtszintű, megfogalmazhatatlan érzeteivel. Szemben a kalsszikus kontakttal, itt a szexuális energiára irányul minden - arra a szexualitásra és érzékiségre, ami minden kreativitás gyökere.

Mikor nem működik a szex? Amikor nem megy a tánc sem. Mikor bénulnak le a végtagok tánc közben? Amikor gátlások zárják az örömöt ketrecbe, amikor a pszichés-pszichikai blokkok kisütik a szexuális energiát. Ez a módszer éppen ezeket az előítéleteket, félelmeket bombázza le. És kinek nem volt soha szexuális problémája...?

A lényeg persze nem a tantra, a kontakt, nem is a mozgás maga, hanem az öröm - a csömör nélküli fajtája. A gátlásokat levetkőző testtudat erősítése, az önbizalom kibomlása, a közös játék felszabadultsága. Mert a tánc ezt adja - a tükör barátságát, a test esztétikumát, az összehangolódás varázsát.  Legyen az a tánc akár riszálás otthon a konyhában, profi foxtrott a hajópadlós tánciskolában vagy épp egy táncmeditáció a Trafóban.

Amit megtanulhatsz, ha elkezded:

1. Harmonikus együttmozgás: táncolás közben megismered a másikat, megtanulod érezni a mozdulatait, a testét. 

2. Hajlékony leszel, izmos és szép, úgy, hogy közben egyáltalán nem figyelsz arra, hogy hajlékony legyél, izmos, vagy éppen szép.

3. Megtanulsz a jelenben lenni, arra koncentrálni, amit csinálsz.

4. Megtanulod azt is, hogyan fejezd ki magad szégyen nélkül, a testeden keresztül.

5.  Megismered a vágyaid és el is tudod mutatni őket - szavak nélkül. Sőt, ráismersz a másik vágyaira is, így már az elején rádöbbensz, valóban kell-e ő neked. Szóval hatékony párválasztási eszköz is egyben...

Aki nem tart attól, hogy leszakad a hátára a zordon fekete felhő és a nyár közepén mellkaskongató tüdőgyulladást lesz kénytelen kezelni például a közelgő Sziget helyett, és még a ma esti olimipiai programokat is hajlandó elhalasztani, az ne hagyja ki a legjobb Budapesti Nyári Fesztivál programot. Ma este színpadon a Zorba.

Mint a legjobb film, a Zorbász, a görög is egy legjobb könyvként látta meg a napvilágot. Szülőatyja Nikosz Kazantszakisz 1946-ban rajzolta meg ezt a hatvanas éveiben járó életigenlő, duzzogva tanító, minden sejtjében és gondolatában mediterrán karaktert. Zorbász filozófiája nem bonyolult, kivitelezni, életstílussá emelni mégis csak keveseknek sikerül: a görög eszik, mikor éhes, iszik, mikor szomjas, szeretkezik, mikor szeret és táncol, mikor táncolni kell. Egyszóval: él. Kötöttségektől, fölösleges ideáktól, elvárásoktól távol, Krétán. Zorbász egy imádnivaló svihák, egy csavargó, egy mezítlábas, hedonista buddha.

A zseniális könyvből aztán film született, 1964-ben, Anthony Quinn főszereplésével. Semmi nem védte meg Zorbászt a világhírtől. Sőt Quinn olyan hiteles görög volt, hogy Görögországban még tiszteletbeli görög állampolgárrá is avatták.

 
Zorba the Greek - Zorbas Dance (Movie Scene -... by goldrausch

 Aztán a film táncszínházzá érett, mikor 1997-ben Keveházi Gábor  készített koreográfiát Mikis Theodorakhis zenéjére. Évekig futott a néhai Köztársaság, mára Szent János Pál pápa téren álló, fényesebb államháztartási időket idéző műintézményben, az Erkel Színházban, Keveházi, majd Szakály György főzorbáskodásával. Mindkét magyar tánccsoda a színpadról a koreográfus-tanár zsöllyébe ült át, a címszerepet ezen a nyáron Solti Csaba táncolja.

És a balett: az író-narrátorunk megérkezik Krétára befektetései és életigenlése nyomában. megismerkedik a helyiekkel, véletlenül Zorbával is, aki társa és kísérője lesz utazása során. A lényeg persze a tánc, a vérpezsdítő szirtaki, ami átsegít halálon, életen, veszteségen, tragédián és sorscsapáson. Így Zorba megmutatja, hogyan kell járni.

Nem kell sok ahhoz, hogy éjszakára Budapest a húszas évek Párizsává változzon - végtelen sok fekete szemceruza, egy nyúlfarknyi rojtos ruha, kis kalap, cseresznyeszín köröm és száj meg egy kalap. Ja, és könyékig érő szaténkesztyű, meg egy boa. Szín szabadon válaszott. Az utcán pedig kiderül, valójában mindenki Woody Allen és foxtrott-rajongó - és bárki bekapcsolódik néhány ütem erejéig egy-egy sanzonba. Padampadam meg az igazi táncjárvány.

Mi történhet a nővel, ha leszedik róla a fűzőt? Megmozdul a teste és a lelke. Kedve lesz énekelni, szipkával cigit szívni, irodalmat írni, táncolni, csábítani. Mindannyian hálával gondolunk Paul Poiret párizsi divattervezőre, aki a századfordulón dédanyáinkról lehámozta a kötelező csontokat és csatokat és helyette kényeztető szaténba és selyembe burkolta őket. A varrónők lecsalták a szoknyák alját, kivillantak a hófehér kerekded lábikrák, az övek a kényelmetlen derémagasságból lecsusszantak a csípőkre és elkezdődött a cipőreneszánsz. Vagy fetisizmus.

Dédanyáink szabadon sportolhattak, teniszeztek, bicóztak, úsztak (amiért külön hála) - bár ezzel együtt a szépségideál is változott. Nem lett sikk a dús kebel, a gömbölyű csípő. A divatot nők írják nőknek, ilyen ez. Sokat elárul, hogy az új nőideált garconne-nak nevezték, ami franciául fiút jelent. A név egyébként Victor Margueritte 1922-es regényéből származik: főhőse egy önálló, fiús, dolgozó és a szabad szerelemnek hódoló lány.  Visszatérve a sminkhez, ami egyáltalán nem fukar, inkább karaketeres, hatalmas fekete szemek és aprócskára soványított ajkak, a matt fehér bőrön. Az abszolút ideál pedig Greta Garbo - nincs is ebben vita.

A lényeg pedig a terjedő táncmánia, a dzsessz hullámain ezer csomóval vitorlázó ritmusőrület, az Amerikából kipattanó, fertőző kór. A New Orleansból induló új zenei műfajban, a dzsesszben kezdetben feketék remekeltek, de a fehér zenészek is gyorsan belehabarodtak, és megszületett a később önálló zenei formává alakuló dixieland. És a fantasztikus táncok: a shimmy, a foxtrott és a charleston. S hogy még se legyen olyan egyszerű az önfeledni vágyók élete, az állami erkölcsvédelem ekkor még sorban ellenőrizte a tánciskolákat. Nem volt szabad „a vállat és a fart rázni”, de még a férfi nyakát átfogni sem! Ám a szigorral a törvényhozó épp az ellenkezőjét érte el, dugig voltak a lokálok és a bárok "fart és vállat" rázó hölgyekkel és urakkal. (1927-ben a Pesti Hírlap arról számolt be, hogy Berlinben, a Potsdamer Platzon, egy háztetőn már délelőtt charlestonoztak a rádió hangjai mellett. Ennyit a tilalmakról.

Dédanyáink és apáink tehát foxtrottot és charlestont jártak. Előbbi "társastánci" formája ma is él, ők a slowfox és a quickstep. A slowfoxra a test folyamatosan haladó, hullámszerű mozgása jellemző, technikailag nagyon igényes, ezért inkább csak a versenytáncosok tanulják meg. A quickstep dinamikusabb, elsöprő, néhol inkább mókás mint vidám, pláne, mikor a versenyeken szökellő és futómozgásokkal is színezik.

A charlestonról azt tudjuk, hogy már az 1900-as ávek elején táncolták az Egyesült Államok déli államaiban - a feketék népi táncaként. A neve is innen ered, hiszen elsősorban Charleston városában volt közkedvelt. A legjellemzőbb lépése a kis édes kacsázás: a lábfej elejének befelé, a sarkok kifelé fordításával csavart lépés.

Ha fizikailag nem is, lelkileg mindenképpen maradni érdemes a Babelen. Mert van ott még katalán sátor is, ahol nem pszeudokatalánok vigadnak és tanítanak sardanát, hanem egészen valódiak. A sardana egy körtánc, ami már régen átlépte Katalónia határait - minden hagyománytisztelő spanyol ezt táncolja. Van belőle rövid )sardana curta) és hosszú (sardana longa), s két kevésbé elterjedt fajtája, sardana lluïment  és revessa.

Mint a néptáncokét általában, a sardana eredetét is homály fedi - sokak szerint már a 16. században is ezt táncolták spanyolhonban, mások azonban a mai sardan keletkezését a 19. századra teszik. Az azonban bizonyos, hogy virágkorát a katalán nacionalizmus kibomlásakor élte. Ekkor kapott új ritmikai külsőt, átesett egy kis ráncfelvarráson és újrapozicionáláson, hogy könnyedén megkülönböztethető legyen a többi spanyol tánctól. Ma pedig a 6/8-os ritmusú, zenészek hadától kísért tánc a Katalán Nemzeti Örökség listájának kiemelkedő tétele.

A körtánc nagyon szabad, alig koreografált - férfiak és nők egyaránt és egyszerre is járhatják. Viszonylag lassú, nem kíván semmiféle előképzettséget vagy különleges tehetséget. Katalóniában nincsenek zárt körök, a táncban sem, itt így hívják: rotllanes obertes. Persze vannak prfoik, akiknek a köreit nem zavarják soha, őket collasnak nevezik a helyiek.

A tánchoz írt zene - s így a koreográfia is - két részből áll: curts és llargs az ő nevük. Aztán tulajdonképpen ezt a kettőt variálják, ismétlik, ezekből kiindulva improvizálnak és ezeket a kereteket hagyják el az extázis hevében. A curts részben rövideket lépnek, lent tartott karokkal - a llargs eljövetelekor azonban megnyújtják a lépések hosszát és a karok is megtalálják a szomszéd táncos vállát.

 És még egy napig gyakorolhatod Lellén.