A véletlen szavai, Antoine és Desiré, Fehér babák takarodója, A telihold dalai, Jóslat a metrón - ők Cseh Tamás gyermekei közül néhányan, a legnevesebbek. Három éve, augusztus hetedikén hunyt el a Kossuth-díjas és Liszt- díjas művész, a szabad magyar kultúra meghatározó alakja. Neki állít emléket a Nemzeti Tánszínház hétfő este, Cseh Tamás arcai című filmösszeállításának vetítésével a Karmelita udvarban.

 

Cseh Tamás harminc éven át volt a magyar felnövő, majd idősödő, közben gyerekeiken keresztül újra fiatalodó, de mindig lázongó, időnként túlfeszült lényeglátó ifjúság hangja. Szövegein keresztül azok is beszéltek, akiknek ehhez más tehetséget nem adott az élet. Halála három éve elnémította a kulturális közönséget, emléke pedig összetartja azokat, akikben motoszkál még némi idealizmus a hamis realizmus helyén.

Cseh Tamás 1943- ban született a fővárosban, de 13 éves koráig Tordason élt, Fejér megyében. Az érettségi után a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az egri Tanárképző Főiskolát és a Képzőművészeti Főiskolát végezte el. 1967 és 1974 között csöndes joviálisan rajzot tanított egy budapesti általános iskolában, de az utolsó négy évben már megolvadt ez a hallgatás és Bereményi Gézával közösen dolgozni kezdett első dalain. Majd elkapta a színház sodrása, 1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja volt, 1977 és 1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tartott önálló dalesteket. Alpaítója volt a Katona Színháznak, de a Bárkában is rengeteget dolgozott.

 

Első lemeze 1976-ban jelent meg Levél nővéremnek címmel, amelyet az Antoine és Désiré, A Fehér babák takarodója, Műcsarnok, Frontátvonulás, Jóslat, Utóirat, Mélyrepülés, Vasárnapi nép, Új dalok, Nyugati Pályaudvar, Levél nővéremnek II., A telihold dalai, Jóslat a metrón, A véletlen szavai, Az igazi levél nővéremnek és Ady követett. 1988-ban Az év lemeze díjat, 1992-ben a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, 1993-ban pedig Liszt Ferenc-díjat kapott. 2001-ben vehette át a Kossuth-díjat.

Találkozni Cseh Tamással már csak így lehet - egy kis előzetessel itt -, közösen és filmen. Vagy egyedül otthon, hallgatva ezt a szocio-zenét, ezt a dalban elmondást, a hetvenes- nyolcvanas-kilencvenes évek slam poetry-jét.