A nyár a fesztiváloké, a fröccsöké, a szúnyögcsípéseké, a szabad térré, a leégésé, a nyár a nevetésé, a kimúló focivébéé, az álmodozó, hosszú éjszakáké, az utcán spiccel hazadülöngélőké, a lugasban kint borozóké, a kerteké meg a Karmelita udvaré.
Évek óta ide helyezi ki magát a táncszínház, általában a tavaszi évad legjobban futó darabjai - persze azok, amik megélnek külső helyszínen is - és sok flamenco, néptánc várja a táncfüggőket. Idén még a székhez sem lesz kötve az igen fényes publikum, a fellépük tanítani is készülnek. A tanítás terepe persze a standard és a néptánc, de talán rávehető a kortársat művelők népe is, hogy beszéljenek a műről.
Lesz a nagysikerű Sec, amiről már a Budapest Táncfesztivál keretei között mi is megemlékeztünk, a kortárs tánc szerelmeseinek ingereit pedig egy ínyencséggel, a Vizuális hangjegyekkel is leköti majd a Budapest Táncszínház.
A néptánc gyakoribb vendég lesz: a Honvéd Táncegyüttes hozza a kelet tangóját, a Csárdás!-t, Fitos Dezső a Tántorgóket, a Duna pedig a Gyöngyszólam-ot. Aki műfaji crossoverre vágyik, a Variáciükra fog bukni: a Varidance előadása a folklór mellé hip-hop, a sztepptánc és a cirkusz műfajait vegyíti.
Flamenco és argentín tangó: ők ketten nem maradhatnak ki a nyári éjszakából. Színpadra lép Lippai Andrea, az ország legismertebb és legelismertebb argentin tangó táncosa, Las Flamencas című produkciójával és Kulik Johanna, aki Josip Bartulovic segítségével Buenos Aires pezsgő, színes, egyedülállóan izgalmas hangulatát varázsolja a Karmelita udvarba Colores del Tango című előadásával.
Szóval már csak néhány nap és folytatódik a táncszínházazás. Végre.
