A klasszika fizikai értelemben az otthona, a modern a lelki minősége - Kristina Starostina az elmúlt hónapokban a Bedroom Folkban, a Trójai játékokban, a Giselle-ben és A bahcsiszeráji szökőkútban is elkápráztatta a közönséget. Arról kérdeztük, melyik szerep jelentett számára igazán nagy szakmai kihívást.

Fotó: Hrotkó Bálint/ CaFe Budapest

Giselle törékeny, finom lelkű és sebezhető, szerelme viszont olyan erős, hogy a síron túl is megmenti a szeretett férfi életét. Budapesten most a moszkvai verzió volt színpadon, de nem volt ez mindig így. Ezúttal az Opera Café foglalta össze a Giselle hazai történetét.

Forrás itt.

A címben olvashatókon túl pedig talán az egyik legnehezebb is a Giselle. 178 évvel ezelőtt mutatták be, de ma is minden fontos színpadon repertoáron van (volt és lesz). Most már (ismét) Budapesten is.

Fotó: 1958-ban mutatta be Lavrovszkij koreográfiáját az Operaház, ez a kép akkor készült. Tulajdonosa az Operaház Archívuma és Emlékgyűjteménye.

A nyári nyugalom után végre lassan beindul a táncszezon is, most megmondjuk, mit nézz meg és mit ne az évad első hónapjában, szeptemberben. Lesz új Bozsik Yvette koreográfia, butoh-fesztivál, amiért rajongunk és az L1danceFest keretein belül Budapestre látogat a dán tánc- és tárgyszínház, a Rapid Eye.

fotó: Horváth Judit, Bozsik Yvette Társulat: Préda

A villik élnek is és halnak is, ők azok a nyugtalan, esküvőjük előtt az élettől elrabolt menyasszonyok, akik éjfélkor az árnyékvilág küszöbén táncolva csábítják az út vándorait, hűtlen kedvesüket, de jaj annak, aki a táncba áll, nem lesz képes elmenekülni soha már, kegyetlen halállal hal majd a közös táncban. A történetet Théophile Gautier barátjától, Heinrich Heinétől hallotta és Verney Saint Georges-zsal, a párizsi Opera gyakorlott szövegírójával együtt dolgozta át olyan baletté, ami azóta is minden magára adó társulat repertoárjában szerepel. Százhatvan éve - ami egy ilyen gyorsan változó, formálódó művészetnél, mint a tánc egészen elképesztő teljesítmény.

A történet maga egyszerű és tragikus mese: Albrecht, egy nemesi család sarja hevesen udvarol a vidék legcsinosabb leányának, Gisellenek. Azért, hogy megszerezze a lányt, hazudik kilétét illetően, Loyd néven, magát gazdának mondva kéri meg Giselle kezét. Az elővigyázatlan és naív lány beleszeret a csalóba, nem tudva, hogy annak a herceg lánya a jegyese. Giselle igent mond a szélhámosnak, barátja szavára sem hallgat, aki sejti, hogy Loydot súlyos titkok veszik körül.

Egyszer csak vadászni indul a hercegi udvar, s Giselle szembe találkozik Albrecht valódi jegyesével, aki rájön a csalásra és elmondja a parasztlánynak, hogy a férfi nemesi származású, s ráadásul a vőlegénye. Giselle fájdalmában megőrül és megöli magát. (Alessandra Ferri táncolja most nekünk.)

A balett második felvonása a lány temetése. Sírjánál megjelenik a villik, a démoni, túlvilági szüzek királynője, aki maguk közé hívja. Szerencsétlenségére ott van Giselle barátja, akit táncra bírnak, s belehal. Albrecht is eljön, őt Giselle viszi táncba, s nem engedi el hajnali négyig, amíg a villik ereje el nem száll. Megmenti Albrecht életét - s ezt ő is tudja, összetörten, meghasonlottan omlik a lány sírjára.

Gautier, akit Baudelaire "a francia irodalom mágusának" nevezett, fantáziáját a hátborzongató túlvilág megformálása kötötte le, míg Saint Georges az előzményekre, a tragikus falusi történet realitásának bemutatására koncentrált. Így keletkezett a tánctörténet egyik legsikeresebb romantikus balettlibrettoja, amelyben a romantika mindkét főbb követelménye, a nemzeti karakter-tánc, a való élet ábrázolása és a lebegésszerű spicc-tánc is teret kapott. A balett bemutatója 1841-ben Gautier-nak akkora sikert hozott, hogy ezután már nemcsak balettkritikákat és esztétikai tanulmányokat írt, hanem ünnepelt balett-szövegíróvá lépett elő. Később egyébként Jankó betyár címen magyar tárgyú balett-pantomim-szöveget is írt, amit 1858-ban a párizsi Port Saint Martin színházban mutattak be.