A címben olvashatókon túl pedig talán az egyik legnehezebb is a Giselle. 178 évvel ezelőtt mutatták be, de ma is minden fontos színpadon repertoáron van (volt és lesz). Most már (ismét) Budapesten is.

Fotó: 1958-ban mutatta be Lavrovszkij koreográfiáját az Operaház, ez a kép akkor készült. Tulajdonosa az Operaház Archívuma és Emlékgyűjteménye. 

 

A balettmesét évekkel ezelőtt, egészen pontosan 2012 nyarán már megírtuk, de nem árt felidézni, mert bár a történet örök, az emlékezet véges. 

A mese szép és szomorú, s bár részben valamiféle félvilágon játszódó, a probléma örök és igencsak földhöz ragadt: mit tesz egy átvert, megalázott, érzelmeiben megcsalt nő, amikor rádöbben, hogy szerelmének minden szava hazugság volt? Itt jön a romantika: megöli magát, sőt még a halálon is túl védelmezi a férfit. A történetet egyébként Théophile Gautier a barátjától, Heinrich Heinétől hallotta, majd Verney Saint Georges-zsal, a párizsi Opera szövegírójával együtt írta baletté.

Tehát a mese így szól: Albert, egy nemesi család sarja hevesen udvarol a vidék legcsinosabb leányának, Gisellenek. Azért, hogy megszerezze a lányt, hazudik kilétét illetően, magát egyszerű parasztfiúnak álcázva kéri meg Giselle kezét. A lány beleszeret a csalóba, nem is sejti, hogy annak jegyese a herceg lánya.

De egyszer vadászni indul a hercegi udvar, és Giselle találkozik Albrecht valódi jegyesével, aki rájön a csalásra és elmondja a parasztlánynak, hogy a férfi nemesi származású, sőt mi több, a vőlegénye. Giselle fájdalmában megőrül és megöli magát. A balett második felvonása már a lány temetése, sírjánál megjelennek a villik, a démoni, túlvilági szüzek, aki maguk közé hívják. A villik – egyszervolt elhagyott menyasszonyok – éjféltől hajnalig kikelnek sírjukból, és az arra kószáló férfiakon bosszulják meg sorsukat. Ennek áldozatául esik az erdész, aki őszinte szerelemmel szerette Gisellet, de hiába jelenik meg Albert is, őt a lány megvédi a villik erejétől. 

Az utolsó kép a féfié: pirkad már, és a kábult Albert nem tudja, ébren van-e vagy álmodik. Vajon valóban átélte a lidérces éjszakát, valóban találkozott kedvesével? De itt a bizonyság: Giselle még egyszer feltűnik előtte. Elejtett virágját Albert magához szorítja, s tétova léptekkel kitántorog a temető fáktól övezett homályából.

A Giselle ismét a Magyar Nemzeti Balett repertoárján, itt lehet mindent megtudni a szereposztásról.