A Magyar Nemzeti Balettintézet fiatal növendékei március utolsó vasárnapján mutatták be tudásukat a nagyközönségnek a Magyar Nemzeti Balett Berni úti székhelyén. Évről évre egyre több a jelentkező az Opera balettiskolájába, a Magyar Nemzeti Balett által indított klasszikusbalett-előkészítő tanfolyam új évfolyamára már szombat óta felvételiznek a leendő művészpalánták. Az elmúlt év tapasztalatairól kérdeztük Csonka Roland táncpedagógust, a “Tavaszköszöntő” gála vezető szervezőjét.

 

Vasárnap este kis Giselle-k, Csipkerózsikák és kadétok táncolták be az újpesti OFF Kultúrszövőgyár színpadát, az iskola növendékei közül ötvenöten várták, hogy megmutathassák tehetségüket a szülőknek, tanáraiknak és leendő balettmestereiknek. A helyszín nagylelkű támogatása mellett a háttérmunkát ezúttal is az Opera csapata végezte, ők feleltek a világításért, a hangosításért, azért, hogy az este a lehető legtökéletesebben sikerüljön. Az első évfolyamosok javarészt mesterük saját koreográfiájával léptek a színpadra, a nagyobbak viszont már bonyolultabb variációkat is táncoltak. A cél a biztatás, az ösztönzés, a közösségi élmény megteremtése, és persze az, hogy a családok láthassák, van értelme ilyen sok energiát fektetniük a gyerekük klasszikus balett tanulmányaiba.

Meglepetést szereztünk a szülőknek, szerintem nem is számítottak arra, milyen nagy teljesítményre képesek már a gyerekeik. Többen hívtak közülük napközben, hogy egész biztos-e, hogy a vasárnapi koncerten fellép a gyerekük. Aggódtak és örültek. -

Csonka Roland egészen pontosan ismeri ezt a fajta drukkot, ő maga is táncművészként kezdte a pályát. Hét éves korában már fellépett a Győri Balett előadásain gyermekszereplőként, innen egyenesen Budapestre, Sárközi Gyula balettmester kezei közé vezetett az útja, majd a Magyar Nemzeti Balett együtteséhez szerződött, de egy gerincsérülés következtében módosítani volt kénytelen a karrierjén, és művészeti titkári teendői mellett táncpedagógusi oklevelet szerzett.

Egy élet nem elég erre a pályára, ha az ember valóban a táncnak akarja szentelni magát. Nagyon sok lemondással jár, nagyon sok erőfeszítést és koncentrációt igényel. A mostani növendékeim egészen kezdők, tapasztalat nélkül érkeztek az Opera balettiskolájába, most első évfolyamon tanulnak. Ahogy látom, a most kezdődő felvételin szép számmal vannak fiúk és lányok is, úgyhogy van remény az utánpótlásra.

Négyéves kortól tanulhatnak már a gyerekek, az iskolának van ovis csoportja a legkisebbek számára. A 8-9 évesen korosztály kezdetben heti 2 napot, majd a felsőbb évfolyamok már akár minden délutánt a gyakorlóteremben töltenek, pláne, ha versenyre készülnek.

Radina Dace mesternő növendékét, Ruip Katicát talán mindenki ismeri már, elképesztő tehetség. Természetesen ő is fellépett a gálán, a Párizs lángjai női variációját adta elő, de modern koreográfiákban is bemutatta a tudását. Katica elképesztő munkabírással, szorgalommal és maximalizmussal gyakorol. De nem szeretnék én is kizárólag róla beszélni, hiszen rajta kívül is sok csodálatos növendékünk van. 

Csonka Roland és a Magyar Nemzeti Balettintézetben tanító többi táncpedagógus a szigorú Vaganova-módszert követi, a hagyományos szemléletű klasszikus oktatást valósítják meg. A gyerekekkel szemben nagyon magas elvárásokat támasztanak, ugyanakkor maximálisan támogatják is az utat, amin járnak, hiszen pontosan tudják, mennyire tud szorítani az a spicc cipő néha.

A táncosok ma egyre fiatalabban érnek meg technikai értelemben, egészen mást vár el a szakma és a közönség ma, mint harminc- harmincöt éve. A mai kor másképp maximalista, más látványvilághoz és technikához van szokva.

Vannak nagyszerű táncosok, akik csodálatos pedagógusként tudják folytatni a munkájukat, de legtöbbször nem ugyanazok az igazán jó táncosok és pedagógusok, hiszen mindkét szakma más attitűdöt igényel, másképp veszi igénybe az embert.

Egy pedagógus nem akkor jó, ha ő is meg tudja mutatni fizikailag a legnehezebb variációt is, hanem akkor, ha képes belső motivációt gyújtani a növendékben. Ha a táncszeretet mellett megmutatja, hogyan lehet ebben a szakmában fejlődni, tanulni és helyt állni. 

Az Opera balettiskolájában Csonka Roland szerint most kizárólag olyan növendékek tanulnak, akik közül bárki alkalmas lehet a táncművészi pályára. Ugyanakkor nagyon nehéz megmondani azt, hogy kiből lesz valóban az:

A fizikai adottságok mellett nagyon fontos a kitartás, a “megmaradás”, az akarat. Azt látjuk, hogy minden táncos gyönyörű, de ezért a szépségért minden nap küzdeniük kell, minden nap dolgozniuk kell, minden nap teljes erőbedobással jelen kell lenniük. Persze legtöbbször a gyerekek döntenek arról, hogy ide szeretnének járni, pontosan tudom, hogy sokszor a szülőket kell meggyőzniük, hogy hozzák őket ide. De szerencsére általában sikerül, és most ez az ötvenöt kis tehetség aki fellépett a Tavaszköszöntő gálán meg is mutatja, hogy hova lehet eljutni kitartó munkával 1-2-3 év alatt. 

Akiből végül nem lesz táncművész, az is rengeteget profitálhat ebből a néhány évből a táncpedagógus szerint.

Érkezett hozzánk olyan növendék, akire mindig panasz volt az iskolában, hogy nem tud összeszedetten gondolkodni, koncentrálni. Pár hónap alatt óriásit javult az iskolai teljesítménye, jobb lett a koncentrációképessége, a feladatmegoldása. Az egy alapvető tapasztalat, hogy az itt töltött idő jó hatással van az élet más területeire is. Szerintem elsősorban azért mert itt tényleg figyelemmel és szeretettel foglalkozunk a gyerekekkel, azt keressük, hogy miben jók és hogyan tudják a tehetségüket kibontakoztatni.