Öt hónapos kisfia mellett a Karamazov testvérek egyik főszerepét táncolja, bemelegítés gyanánt pedig május végén már láthattuk, Dianaként a Sylviában. Sarkissova Karinát kérdeztük Grusenykáról, családról, gyereknevelésről és a táncművészetről.

Fotó: Gács Tamás

 

Fáradtabbnak tűnsz, mint a próbák kezdete előtt. Kimerítő volt ez a néhány hét?

Összességében nem, de ma reggel valóban kicsit kimerültebbnek érzem magam. A tegnapi összpróba miatt lehet. Három órán keresztül zajlott, teljes zenekarral, kosztümben. Egyetlen ilyen próba van, ezért nagyon fontos, hogy koncentrált legyen.

Három óra - ez hosszabb, mint a darab.

Igen, bele kell kalkulálni, ha valamiért megállás van, ha ismételni kell. 

Hogy lehet ezt az egészet egy kisbaba mellett bírni?

Nevetni fogsz. Éppen a tegnapelőtti jelmezes próbánál dőlt ki a bébiszitter, nem tudott rá vigyázni, így be kellett hoznom. Rohangáltunk a kosztümökkel, közben, amikor a színpadon voltam, mindig más dajkálta. Ebben a darabban ráadásul fekete hajam van, órákon keresztül tart, míg befestjük és póthajat rakunk hozzá.

Ő most öt hónapos, ugye?

Nagyon kicsi igen, de remekül tűri ezeket a helyzeteket. Végig kacarászott, tényleg mindig más tartotta a karjaiban. Szerintem minden színésznő, táncosnő tele van ilyen történetekkel. A mi szakmánkban ez teljesen normális.

A múltkor nagyon sokat beszéltünk a szerepről – most abban állapodtunk meg, hogy többet beszélünk az életedről. Alig öt hónapos gyerek mellett hogyan tudtál felkészülni a Sylviára és a Karamazov Grusenykájára?

Szerintem ez egyáltalán nem annyira nehéz helyzet, mint ahogyan azt általában gondolják róla az emberek. Ha valamit az ember nagyon akar, ha valamire nagyon vágyik, azért hajlandó sokat tenni. Én pedig imádok táncolni, így nem arra koncentráltam, hogy milyen nehéz nekem, hanem arra, hogy hogyan lehet ezt jól megoldani. 

Fizikailag sem könnyű egy szülés után néhány hónappal ilyen formában lenni, nem?

Ez semmi más, csak tiszta fegyelem. 

De nem hoztad korábban világra a gyereked?

Két héttel érkezett korábban a kiírt dátumnál, de ez teljesen normális. Jó súllyal és egészségesen született.

Fotó: Pályi Zsófia

Vissza a kilenc hónaphoz. Hogyan tölti egy balerina ezt az időt? Meddig táncoltál?

Nyilván nagyon oda kell figyelni, nem lehet kilenc hónapon át ülni a kanapén és enni. Szerencsére a sportot nem tiltja semmi, nincs olyan orvos, aki letiltaná a kismamákat a mozgásról. Az első öt hónapban még táncoltam, aztán forgattam Ausztriában egy filmet. Ahol egyébként egy olyan nőt játszottam, aki nem terhes – ez már a hetedik hónapban volt. Szóval nagyon oda kellett figyelnünk a ruhákra, a plánokra. Ebben a filmben is táncoltam, de egy film egészen más, bármikor leállhatsz, pihenhetsz a jelenetek közti időben. Aztán minden második nap jógáztam, sportoltam, annyit, amennyi jól esett. Persze fontos volt, hogy ne szedjek magamra sokat. A szülés után pedig napi négy órát gyalogoltam vele, gyors tempóban, így a súly pillanatok alatt leolvadt rólam. 

Két hónap alatt?

Igen. Senkinek nem árultam még el, de én a Karamazov miatt jöttem vissza ilyen gyorsan. Persze nem tudtam, hogy megkapom-e a szerepet, hogy képes leszek-e megoldani, csak azt tudtam, hogy ha nem vagyok itt, akkor semmi esélyem rá. 

Miért volt ennyire fontos a Karamazov?

Grusenyka az egyik álomszerepem. És nem minden színházban játsszák…

Eifman miatt?

Részben igen. Grusenyka és Anna Karenina a két “csodaszerep” számomra, de utóbbi nincs színpadon. Szóval szerettem volna Grusenykát, és abban biztos voltam, hogy a lehetőségét legalább meg szeretném teremteni, hogy táncolhassam.

Már eleve a baba tervezésénél így számoltál, hogy vissza tudj jönni?

Dehogy! Nem tudtam, hogy mi lesz, más szerepeket le kellett mondanom. De amikor jön egy baba, minden másodlagossá válik.

Fotó: Pályi Zsófia

Azért nem úgy tűnik, mintha kevésbé lenne fontos a hivatásod.

Amikor gyereket vársz, akkor az a legfontosabb. Nem ülhetsz otthon a pocakoddal azon gondolkodva, hogy miért nem táncolom ezt vagy azt a szerepet. Ez így nem megy, nagyon rossz érzésekkel telne az a sok hónap. De amikor a baba megérkezik és van lehetőséged arra, hogy a hivatásodat is űzd és vele is legyél egyszerre, akkor már más a helyzet. Szerintem töltök vele annyi minőségi időt, mint az az anya, aki nem dolgozik. Nincs tökéletes anya, az sem tökéletes, aki egyfolytában otthon van. Neki sincs mindig türelme, nincs mindig energiája a gyerekre figyelni. Ráadásul szerintem ebben a monotonitásban könnyebb elfáradni és kiégni. Nem minden családi helyzet alkalmas arra, hogy a nő visszamenjen dolgozni, de ha lehet, szerintem érdemes ezt választani. Engem feltölt a munkám.

Az alvás gondolom nem tud feltölteni, nem sok időd lehet rá.

Nem, arra nincs. Most már többet alszik, de nem egyszer fordult elő, hogy négyig randalírozott és hatkor már keltünk, mert játszani támadt kedve, én pedig tudtam, hogy 9-re jön a bébiszitter és indulok dolgozni. Van ilyen is. De kinek van más lehetősége? Szerintem mindenki ezt csinálja. Minden munka nehéz, egy irodában ülni is nehéz, mindenki életében van stressz. Ez normális.

Grusenyka is ilyen szenvedélyes.

Nagyon! Eifman nagyon pontosan fogalmazza meg ezt a karaktert. Egy szenvedélyes, csábító nő, aki tudja használni a szépségét, az erotikus kisugárzását, manipulálja a férfiakat. Ki ne szeretne olyan varázserőt, hogy egy csettintésére odaugorjanak köré a férfiak, ha akarja, és egy pillantása elég legyen, hogy mindet elküldje? Imádom Grusenyka és Katyerina duettjét, Eifman csodálatosan erotikus álomkettősét, amikor Grusenyka megmutatja a hatalmát. Demonstrálja, hogy mennyivel szebb és erősebb a másik nőnél, Katyerina pedig egyszerre csodálja és fél tőle. A könyvben és a filmben is nagyon izgalmas, ahogy Grusenyka irányítja Katyerina érzéseit, játszik vele, mint macska az egérrel.

Mi történik Grusenykával? Miért változik meg a második felvonásra?

Szerelem. A szerelem történik vele, és mindent meg is változtat. Ez mindig így van. A szerelem átírja az embert.

Jobbá teszi?

Persze. Mindig. Ha nincs szerelem és szeretet, az őrjítő. Katasztrófához vezet.

Miért ennyire fontos neked Grusenyka? Melyik minősége nyűgöz le?

Egy táncosnő mindig a tapasztalataiból él. Amikor az ember huszonéves, csak gyűjti gondolkodás nélkül a szerepeket, hogy minél többet próbálhasson ki. Amikor már nem olyan fiatal, elkezd másra figyelni. Jobban érdekli maga a szerep, a megélhető élmény. Most már azért kell egy szerep, hogy érezhessek benne, és később emlékezhessek erre az érzésre. Olyan ez, mint az étel, táplál. Grusenyka szerepében számtalan olyan momentum, amit nőként nagyon jó megélni. Élmény, amihez vissza-vissza lehet térni később. Egy kis kincses ládikó, amiből aztán elő lehet keresgélni az ékszereket az idő múltával. 

Mi következik most?

Premier.