Minden világot a nő mozgat. Egy nő. Még jobb, ha kettő. Miért csábítja el a nő az apa után annak fiát? Mihez kezd aztán, amikor a fiú börtönbe kerül? És mit csinál eközben a szende másik, horgol és virágot ültet? Nem valószínű. A Karamazov testvérek Katyerináját és Grusenykáját kérdeztük.

 

Jövő héten kezdődnek el a próbák, júniusban pedig már az Erkel Színház színpadán is lesz a híres, Boris Eifman-koreografálta Karamazov testvérek. A darabot “pszichológiai balettnek” is nevezik, nem véletlenül. Belső és külső feszültségek, érzelmek és gondolatok öltenek testet, fogalmazódnak meg ezen a nehéz és összetett táncnyelven. A próbák előtt a két női főszereplőt, Tanykpayeva Aliyát (Katyerina szerepében) és Sarkissova Karinat (Grusenyka) kérdeztük meg önmagukról és a szerepbéli élményeiről.

Grusenyka nem egy szimpatikus nő. Számító erotikájával borzalmas feszültségeket gerjeszt, miközben nem vágyik másra, csak anyagi biztonságra. 

Grusenyka története nagyon szomorú, fiatal korában megcsalták, átverték, elhagyták, a szerelemről gyorsan megtanulta, hogy mekkora fájdalom forrása. Ez alakítja őt olyanná, amilyen, ezért használja inkább a saját szépségét és vágyait arra, hogy másokat irányítani próbáljon. Számomra azonban nem csak erről szól az ő karaktere. Egyrészt persze nagyon céludatos, romlott, másrészt viszont nagyon implulzív és szeretetteli. Nagyon sok szeretet van benne, nagyon szeretetre is van szüksége. Ebben a nehéz helyzetben is ezt látjuk: az érzései teljesen átveszik az irányítást. 

Nem inkább a számításai?

Bizonyos szempontból ez is igaz. Elég okos és elég kapzsi ahhoz, hogy jól akarjon járni anyagilag. Gondoskodik magáról, erre tanította meg az élet. Mindig megtalálja az utat, hogy magas színvonalon éljen, hogy el tudja tartani magát. De az érzései viszik.

Éppen Katyerina ellentéte. 

Ami azért is pikáns, mert Aliyával már nagyon régóta ismerjük egymást, együtt dolgoztunk számtalan más darabon a Bécsi Állami Operánál. Azt hiszem mondhatom, hogy barátok vagyunk. És többször felállt ez a fajta szereposztás: enyém volt a szenvedélyes bajkeverő szerepe, az erotikus, a csábító, Aliya volt az ártatlan, aki a légynek sem ártana. Úgy tűnik a mi karakterünk valahogy ezt ébreszti fel a rendezőkben. Szerencsém van, hogy olyasvalakivel táncolhatok, akit egyébként is szeretek, de ebbe egyáltalán nincs beleszólásunk.

Aliya, neked mennyire fontos, hogy ki a másik nő? Inspirál?

Az nagyon sokat tud hozzáadni a darabhoz, a készüléshez, ha a másik karaktert életre keltő művész jó színészi képességekkel bír. Ha a másik is a helyén van, persze sokkal több érzést tudok én is megmutatni, az inspirál, igen. De alapvetően nem befolyásol, kik játsszák a többi szerepet, pláne ebben a fázisban, amikor még csak elkezdünk dolgozni. Éppen ma értem vissza Budapestre, az otthoni könyvtárból kivettem még egy ezeréves, rongyosra olvasott regényt, csak most ülök majd le elolvasni.

A koreográfia azért nem teljesen hű Dosztojevszkij szövegéhez. Mégis elolvasod?

Persze. De rengeteg videót is megnézek majd. Ezt a darabot nem ismerem még, de Eifman más koreográfiáit igen. Így nagyjából tudom, hogy ez nem lesz egyszerű feladat. Sem fizikailag, sem érzelmileg. Magát a karaktert viszont csak most kezdem majd felépíteni. Viszont a koreográfus korábbi munkáiból arra már tudok következtetni, hogy a mozdulatok nagyon sokat segítenek majd az érzelmek felszínre hozásában. Azért is nagy kihívás ez a darab, mert nem főszerepet játszunk, nagyon jól kell ahhoz megformálni, hogy érdekes és észrevehető legyen ez a két nő, hogy a két karakter ne sikkadjon el. Erősnek kell lennie a jelenlétünknek, hogy a Karamazovok is a helyükön legyenek.

Karina, te azt mondtad, nem választhattok szereplőket a színpadra magatok mellé, ez így természetes.

Nyilván lehet jammerolni a rendezőnek vagy a balettigazgatónak, meg lehet ilyesmivel próbálkozni, de nem szerencsés. Ráadásul gyakorlatilag esélytelen egy ilyen próbálkozás. Ezek a nagy társulatok már egészen másképp működnek, mint a régiek, ahol még a príma balerina ízlése nagyon nagy befolyással bírt. Sokan vagyunk, nemzetközi a terep, nincs helye a nyafogásnak. Ráadásul a budapesti repertoár nagyon vonzó a világ minden pontján, annyira színes és intenzív, olyan sok a munka. Nem nagyon van más hely, ahol táncolhatsz egyszerre A hattyúk tavában, de akár egy kortárs Kylián-darabban is. Itt nem lehet unatkozni.