Sarkissova Karinát jó pár komoly szerepben láthatta már a hazai balettkedvelő közönség. A bécsi Staatsopert a Magyar Nemzeti Balettre váltó táncos rendszeresen vezet népszerű műsorokat az osztrák televízióban, az Opera újévi koncertjén pedig koreográfusként is bemutatkozik.
Az egyik osztrák televízió adásában egyszer korábban azt nyilatkoztad, egy nap majd szeretnél koreografálni. A hazai közönség balettművészként ismer elsősorban. Az újévi koncertre készített Mendelssohn-mű lesz az első darab, amit koreográfusként jegyzel?
Nem, már elég sok koreográfiát készítettem Ausztriában balettekhez, operákhoz illetve tévés produkciókhoz. Eddigi legnagyobb sikerem koreográfusként épp a legelső munkám volt a bécsi Staatsoper táncosai számára Libertango címmel. Erre nagyon büszke vagyok, világszerte több mint százszor táncolták különböző táncosok, idén pedig itt a Nagy Iván Balettgálán magam is táncoltam. Viszont a legfontosabb eddigi koreográfusi munkám az a Zefirelli-Bizet féle Carmen volt szintén a bécsi operában, amiben Anna Netrebko énekelte Michaelát – DVD-n ma is látható –, illetve a Luc Bondy féle Rigoletto a híres Wiener Festwochenen, a Bécsi Ünnepi Heteken. Még egész estés koreográfiát is készítettem egy különleges alkalomra, illetve mozi és tévé produkciókhoz is koreografáltam.
Hogyan jött a lehetőség, hogy koreográfusként is megmutasd magad?
Bécsben létezik egy Fiatal koreográfusok formáció, ennek keretében indult a koreográfusi munkásságom. Ez a platform óriási lökés minden olyan táncosnak, aki valami újjal szeretne foglalkozni, valami újat szeretne kreálni. Hamarosan aztán a kollégáim elkezdték kérdezgetni, hogy táncolhatják-e a koreómat gálákon vagy különböző eseményeken. Néhány kisebb darab után korábbi igazgatóm, Ioan Holender kért meg arra, hogy Zefirelli Carmenjének legyek a koreográfusa, illetve hogy az énekesek színpadi mozgásáért én legyek a felelős. Ez nagyon nagy megtiszteltetés és szerencse is volt egyben.
Az újévi koncertre miért épp Mendelssohnt választottad?
Mendelssohn Szentivánéji álom darabja nagyon jó atmoszférájú, ami egy újévi koncert esetében fontos, mert ezt azok is nézik, akik egyébként nem túl gyakran járnak operába vagy balett produkciókra. Egy ilyen alkalomra egy bonyolult modern koreográfia nem illene szerintem, ezért maradok a tradícióknál.
Balett-táncosi tapasztalataidat mennyire tudtad beépíteni a munkába?
Nagyon is. Először is a mozdulatokat meg tudom mutatni a táncosoknak. Pontosan érzem, mennyire tudják magukévá tenni a koreográfiát, boldogak-e vele vagy sem, esetleg itt-ott módosítanunk kell rajta, hogy élvezhetőbb legyen. Tudom, mennyire képes a táncos a koreográfust utálni a kényelmetlen mozdulatokért.
Kik azok, akiket kiválasztottál, és hogyan esett épp rájuk a választásod? Te magad táncolsz-e a darabban?
Nagyon örülök, hogy csodálatos kollégáimmal dolgozhattam, legtöbbjük igazi balettsztár és szakmai nagyság , mint Popova Aleszja, Leblanc Gergely, Felméry Lili és Tanykpajeva Aliya. Az ő karizmájuk már kiteszi a produkció ötven százalékát. Mint minden koreográfus, én is azt kértem, hogy azokkal dolgozhassam, akiket szeretek mint művészt és akikről tudom, képesek a gondolataimat a mozdulataikban tökéletesen visszaadni. Szerepelhettem volna én is a darabban, de úgy döntöttünk Solymosi Tamás igazgató úrral, hogy végül mégse fogok benne táncolni. Furcsa vagy akár még negatív felhangja is lehet annak, ha a koreográfus a saját darabjában szerepel. Persze ez alól a szólók vagy duettek kivételt képeznek. Nemrég fejeztük be egyébként a koreográfiát, mindössze két próba állt a rendelkezésünkre, az is a szabadidőnkből ment, ugyanis minden táncos próbál valami mást is ezidőtájt, mindenki fáradt és nagyon elfoglalt. A televíziós felvétel előtt már csak egy további próbalehetőségünk lesz. Sok lépés és emelés van a darabban, a táncosok nagyon jól néznek ki benne és ahogy hallottam, élvezik is. Innentől a filmes stáb munkáján van a hangsúly, hogy átvigyék a nézőnek a táncosok szépségét és kecsességét.
Gyönyörű szép szólótáncos karriered volt a bécsi Staatsoperben. Miért hagytad ott és miért pont a budapesti operáért?
Tizenegy év operaházi tagság után, mialatt három különböző igazgatóval dolgoztam, egy ponton úgy éreztem, már nem fejlődöm tovább, hogy ugyanazok a szerepeim és a repertoár. Most nagyon boldog és büszke vagyok, hogy a Magyar Nemzeti Balett tagja lehetek és sok újfajta szerepben próbálhatom ki magam.
Az újévi koncert után folytatod a koreográfusi munkát?
Még nem vagyok biztos benne, ugyanis imádok színpadon lenni! És szinte minden vezető szerepet eltáncolhatok. Koreográfusként azért nem lehet ugyanazt az élményt átélni, mint a színpadon. A backstage, a háttérmunka teljesen más, és nagyon ritka, hogy valaki azt kérdezné egy darab után, hogy ezt most ki koreografálta? Ha egy nap majd abbahagyom a táncot, és lesznek felkéréseim, ami tán majd azt fogja jelenteni, hogy szeretik, amit csinálok, akkor persze fogok koreografálni.
Sok szép szerepet, karaktert eltáncolhattál 2013-as tagságod óta itt a budapesti operaházban. Melyek voltak azok, amelyek által leginkább kifejezted önmagad?
Mindig azokat a szerepeket szerettem, ahol van történet és a szereplő markáns karakterrel bír, vagy amikor a balett történelmi tárgyú. De most például nagyon élvezem Lander Etűdök című darabjának szóló balerináját, ami tisztán technikai kihívás. Szeretek táncolni és játszani, minden szerepet igyekszem a magam tánc- és játékstílusára adaptálni. Hinnem kell abban, amit csinálok és biztosnak kell lennem benne. Alapvetően minden pillanatot szeretek, amit a színpadon töltök, nem számít, hogy hercegnő vagyok tütüben, mint Mária A diótörőben vagy hódító nő bikiniben, mint Júlia a Spartacusban.
Fiatal korod ellenére nagy fiad van, ami viszonylag ritka a balerináknál. Tudatosan tervezted gyermeked születését?
Négy éves korom óta táncolok és tréningezem. Tizennyolc éves koromra belefáradtam abba, hogy folyton a balett teremben vagyok és már a színpadon sem éreztem azt az izgalmat, amit korábban. Férjhez mentem és a férjemmel elhatároztuk, hogy gyerekünk lesz. A terhességem ötödik hónapjáig táncoltam és három hónappal a szülés után már újra színpadon voltam. Ez tökéletes időzítés volt számomra, már kezdett újra hiányozni a színpad, ugyanakkor családot is építettem. Persze mindez csak nagyon sok segítséggel volt lehetséges. Anyukám, aki kiváló babysitter, hat éven át segített, és a volt férjem is. Nélkülük nem tudtam volna folytatni a munkát és élvezni a sikereket.
Mit gondolsz, mi a legnagyobb különbség a Magyar Nemzeti Balett és a Staatsoper között repertoár, társulat, munkatempó és morál szempontjából?
Furcsa számomra, de a bécsi társulat valahogy stresszesebb, több a próba, többet dolgoztunk, de kevesebb az előadás. Az itteni társulat képes egy nagy klasszikust két hét alatt összerakni és 29-szer játszani (például A diótörőt decemberben). Bécsben több mint egy hónapot próbáltunk öt-hét előadásért. És persze minden szólistának csak két estéje van, ami nem túl jó arány a felkészülés és a színpadon lét tekintetében. A repertoár hasonló, mégis azt gondolom, a magyar operaháznak több színes és különböző darabja van repertoáron, mint a bécsinek. Ez is volt az egyik oka, hogy társulatot váltottam. Illetve a kapcsolat a társulat és a titkárság között itt lényegesen jobb, közelebbi, nem kell időpontot kérni például ahhoz, hogy beszéljünk az igazgatóval, Tamás mindig meghallgatja a táncosokat, ha bármire szükségük van.
Folytatod még a tévé-show-kat a bécsi televízióban?
Igen, épp most fejeztem be egy ORF/BBC produkciót Dancing Stars címmel, a héten az osztrák sport gálán mutatom be az év sportolóját élő adásban. Mindig igyekszem több rendezvényt és tévés eseményt bepréselni a terveimbe. De a színház az első helyen szerepel az életemben, ha itt van elfoglaltságom, az mindent megelőz.
Mit szólt Solymosi Tamás igazgató az aktképek ügyéhez? A bécsi operában feszültséget szült közted és a vezetés között, hogy egy magazinban aktképeid jelentek meg. A Magyar Nemzeti Balett tagjaként lehetséges lenne, hogy egy vezető balerináról ilyen képek jelenjenek meg?
Természetesen beszéltünk az ügyről, amikor a társulathoz jöttem, hisz Bécsben elég nagy botrányt kavart. Úgy rúgtak ki emiatt, hogy semmi érvényben lévő, alkalmazható jogszabály nem létezett az esetre, ezért végül vissza kellett venniük. De a kapcsolat köztem és az igazgató között ezután már nem volt elfogadható, így ez is belejátszott abba, hogy elhagytam a társulatot. Most semmi ilyen akciót nem tervezek a jövőben, így nincs mire engedélyt kérni.
Kozár Alexandra
