A Szegedi Kortárs balett új előadását Danza címmel mutatták be február 24-én a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában. Enrico Morelli és Walter Matteini koreográfiái március 4-én a Nemzeti Táncszínházba érkeznek.
Önös érdek vagy önfeláldozás? Enrico Morelli: Elegia (Elégia)
Olyan időket élünk, amikor nem létezhetünk a másoktól kapott és az általunk másoknak nyújtott törődés, odafigyelés, gyengédség nélkül. A csoport ereje és az egyén kifinomultsága a mozdulatlanság, az elengedés, a haladás nyomán bontakozik ki. A szólók, a duettek, és a csoportos jelenetek a test és a lélek állapotait keltik életre, amelyben az individualizmus és az altruizmus egyaránt hangot kap. Mindkét gondolkodásmód képes jótékony cselekedetekre, ám míg az egyiket önös érdek, addig a másikat önfeláldozó indíttatás vezérli. E két viselkedésforma különbségéről és hasonlatosságáról elmélkedik az alkotó. A koreográfia nem igényel és nem tűz ki célul történetmesélést. Ez egy absztrakt mese a jóság dicsőítéséről.
A szív belső hangjai. Walter Matteini: L’Heritage (Örökség)
A táncelőadást Bernard Marie Koltès drámája ihlette. Ellentétben a szerző későbbi, meseszerű darabjaival, az Örökség a szív legbelsőbb hangjait, a tudatalatti rejtelmeit kutatja, melyben az ember kielégítetlen vágyaival szembesül, és önkontrollja elől menekül. A táncjáték: merülés a lélek sötét, rejtett bugyraiba, ahol az álom rémálommá válik. Az előadás zenei világa széles skálán mozog: Bach és Vivaldi mellett olyan kortárs zeneszerzők művei is hallhatók, mint Arvo Part és Max Richter.