Nehéz volna olyan estét találni a fővárosban, mikor valamelyik színházban vagy közösségi térben éppen nem játszanak Shakespeare-darabot. Most pedig egészen lehetetlen, hiszen a drámaíró halálának 400. évfordulóján az Opera elképesztő mennyiségű Shakespeare darabot ajánl a közönségnek. A táncszeretőket ezúttal A makrancos Kata várja.
Illusztráció: A windsori víg nők
A Shakespeare 400+ számokban: 16 nap, 3 helyszín és 31 előadás, 17 Shakespeare-adaptáció, ezen belül 4 új bemutató. És egy név elrőe: a záróesemény sztárvendége a világhírű bariton, Bryn Terfel.
Megijedni azért nem kell, a szervezők azt ígérik, hogy az érdeklődők ütközések nélkül tudják végignézni akár az összes előadást is. Sőt, azért, hogy a diákok minél otthonosabban mozogjanak Shakespeare világában, gimnáziumok, dráma tagozatos iskolák diákjai és egyetemek hallgatói is meghívást kaptak, tanáraikkal együtt.
A balettimádóknak a legfontosabb esemény persze A makrancos Kata.
A megzabolázhatatlan, csipkelődő, nagyszájú és vég nélkül zsörtölődő páduai lány bájos, vidám történetét Shakespeare a 16. században vetette papírra. Az elmúlt öt évszázadban szereplői sokféle alakban keltek életre, láthattunk már zenés színpadi, filmes és balett-adaptációt is.
A balett-feldolgozások közül talán legismertebb Maurice Béjart 1954-ben készített koreográfiája, amit Scarlatti zenéjére írt, de nem kevésbé fontos John Cranko - aki a többi között az Anyegint is színpadra álmodta - Scarlatti zenéjére készített alkotása sem, 1969-ből. Budapestnek szerencsére saját makrancos Katája is született 1994-ben, Seregi László jóvoltából.
Fotó: Herman Péter, Nagy Attila
Seregi, a történetmesélés és a színpadi humor mestere koreográfiájához Goldmark Károly zenéjét választotta, a komponista így Hidas Frigyes igényes válogatásának köszönhetően (kis híján 80 évvel a halála után) Shakespeare társszerzője lett. A tűzről pattant páduai lány és kemény kezű férjének története része Seregi Shakespeare-ciklusának: megelőzte őket az örök szerelem tánca, a Rómeó és Júlia és a varázslatos mese, a Szentivánéji álom.
A bonyodalom, amilyen egyszerűen ébred, olyan nehezen oldható fel: a gyönyörű és kedves Bianca nem mehet férjhez addig, míg házsártos és makacs nővérét apja férjhez nem adja, hiszen ezt kívánja a hagyomány.
Fotó: Herman Péter, Nagy Attila
Bianca már unja a lányságot, Katának viszont esze ágában sincs egy férfi igájába hajtani a fejét. Páduában nem is akarad kérője, de a busás hozomány reményében egy veronai nemesember úgy dönt, megharcol Kata engedelmességéért. A férfi és nő cívódásának, versengésének ősi rítusait járja be e két ember néhol finomabban, máskor harsányabban, de minden percben az önirónia vitriolos humorába ágyazva.
Többet a darabról itt.
Többet a Shakespeare 400+-ról itt.
