Nézőként engem sokkal jobban érdekel a rizikóvállalás, mint a sikeres előadás, ami semmi újat nem tanít - Jérôme Bel koreográfus szavai ezek, amiket a legújabb Gala című darabjával kapcsolatban mondott. Profik és amatőrök a színpadon. A cél közös: saját testtel táncolni.
Fotó: Dorothea Tuch/ Helyszín: Berlin, HAU
Az előadás mottója is tökéletes tükre Bel fenti szavainak, egy Samuel Beckett idézet: Try again. Fail again. Fail better (Próbáld újra. Bukj el újra. Bukj el jobban.) A francia konceptualista koreográfus ezúttal egyszerre dolgozik amatőrökkel és profi táncosokkal a színpadon, a próbálkozás pedig annyira jelenidejű, hogy minden országban a hazai előadóművészekre adaptálja a darabot.
Bel a mentálisan sérült színészekkel közösen létrehozott Disabled Theater és a nézőket a középpontba helyező Cour d'honneur után a Gala kiindulópontjához is ugyanazt a kérdést használja: hogyan lehet a színpad világába behívni olyan testeket és lelkeket, akik egyébként túlságosan is ki vannak zárva ezekből a terekből? És hogyan lehet ebből az egészen különleges szereplőgárdával a legizgalmasabban használni a színház kód- és szokásrendszerét?
Fotó: Dorothea Tuch/ Helyszín: Berlin, HAU
Elmossa a határt az előadásmód kudarca és sikere között, azzal hogy megteremti a színházat mint közösséget, a színpadon és azon kívül. Bűvészmutatvány: hihetetlenül szórakoztat és igazán mélyre hat. Roslyn Sulcas, The New York Times
Bel tehát most tizenöt magyar fellépővel – profikkal és civilekkel vegyesen – alkalmazza a Trafó színpadára a Galat. Milyenek ők?
Mindegyikük másmilyen. Különbözőek korban, nemben, képességekben. Mást tudnak a táncról és különféleképp érzik magukat benne biztonságban. Nem sebezhetetlenek, van, amikor jól sikerülnek a dolgok, és van, amikor meg nem. A kategorizálhatatlan saját-táncok olyan leltára ez, mely nemcsak bemutatja az szépség sokféleségét, hanem egy közös vágyért dolgozik - olvasható a színlapon.
Fotó: Josefina Tommasi/ Argentína, 2015
Jérôme Bel Párizsban él, de a világon mindenhol alkot. Magyarországhoz szoros szálak fűzik, 1989-ben első darabját éppen itt, Budapesten készítette, majd amikor asszisztensként dolgozott az 1992-es albertville-i téli olimpiai játékok megnyitóját rendező Philippe Decouflé mellett, ráébredt, hogy a rendezés jobban érdekli a táncolásnál. Ezért két év szünetet tartott Párizsban, miközben Barthes és Foucault műveit olvasta. Bel igazi útkereső:
Úgy éreztem, hogy az út a koreográfiáig a filozófián és a tánctörténeten át vezet.
Dolgozott már együtt Anne Teresa De Keersmaekerrel, rendezett már formabontó balettet a párizsi operának (Veronique Doisneau (2004)), majd ugyanezt a riói városi színháznak (Isabel Torres (2005)), a Cour d'honneur (2013) című előadását pedig a legnevesebb francia fesztivál, az Avignoni Fesztivál díszhelyén a Pápai Palotában adták elő.
És a darab a Trafóban lesz, március 16-18-án. Itt van róla minden infó.
