Meddig terjed egy művész társadalmi felelőssége, és korlátozhatja-e ez a felelősség a szabadságát? Milyen üzenete van annak, ha egy világhírű táncművész magára tetováltatja Putyin képmását? Hol húzódik a határ az őrület és a zsenialitás között? Szergej Polunyin sosem volt szabálykövető jófiú, most azonban lehet, hogy átlépte a határt.
Generációd legtehetségesebb táncművészének neveztek, a balett fenegyerekének, de még egy dolog hozzátapatd most a nevedhez: a balettművész, aki Vladimir Putyin képmását tetováltatta a mellkasára. Reméltem, hogy nagyon részeg voltál, amikor a tetoválás mellett döntöttél -
vetette fel Szergej Polunyinnak Tanit Koch újságíró január végi nyilvános beszélgetésükön (Beyond the Obvious, DLD Conference).
Polunyin tavaly novemberben kezdett el Instagramján politizálni, gyakran felkavaró, sőt sértő tartalmakat is megosztott, ezért a Párizsi Opera Balett fel is függesztette vele A hattyúk tavára szóló szerződését. Erre válaszul azt ugyan bejelentette, hogy a fiókját feltörték, de nem tagadta, hogy a megjelent tartalmak az ő véleményét tükrözik, ahogy azt sem, hogy azokat saját kezűleg ő írta.
A beszélgetésből kiderül, hogy Polunyin tiszteli az orosz elnököt, úgy látja, hogy elsöprő energiával dolgozik és szerette volna megvédeni a támadásoktól. Szerinte a világ rosszul látja, rossz színben tünteti fel Putyint, tévednek, amikor diktátornak állítják be. Azt pedig végképp nem gondolja, hogy egy ilyen erős politikai állásfoglalás véget vethetne egy táncos karrierjének, hiszen a világban nem minden ajtó zárul be egyszerre:
Ha Indiában bezárul egy ajtó, Kínában kinyílik egy másik -
Polunyin szerint ennél a mérlegelésnél sokkal fontosabb, hogy egy művész kiálljon az elvei mellett. Elmondta, hogy éveket töltött azzal, hogy az "angyalok és démonok", a jó és rossz között egyensúlyozzon. Ebben a küzdelemben fontos pillanat volt, amikor elkészült a leghíresebb videóklipje, a David LaChapelle rendezte Take me to Church. Polunyin szerint ekkor döntötte el, hogy a "jó oldalra áll".
Polunyin nem hisz a kedves szavak erejében, úgy véli, a provokáció sokkal hatásosabb eszköz az emberek "felébresztésére". Ezért használ olyan erős, felkavaró tartalmú üzeneteket, amelyek esetleg sokakat felháborítanak. Egy posztjában például azt írta, hogy a kövér embereket egyszerűen fel kellene pofozni.
A riporternő rákérdezett homofób tartalmú kijelentéseire is a beszélgetés során, amire a táncművész úgy válaszolt, hogy egyáltalán nem érdekli a táncművészek szexuális irányultsága, de
például a Rómeó és Júliában, vagy a Giselle-ben egy nőt és egy férfit szeretnék látni a színpadon. A balettvilágban erről mindenki így gondolkodik, de senki nem meri ezt kimondani.