Ahhoz nem kell - sem brit, sem amerikai - kutatásra hivatkozni, hogy lássuk, akik rendszeresen mozognak, jobb fizikai állapotban vannak azoknál, akik naponta csak egyszer ülnek fel, ébredés után. De ahhoz már érdemes elővenni a legfrissebb pszichológiai kutatásokat, hogy rádöbbenjünk: az agyműködésük is más. Nagyobb a térmemóriájuk, hatékonyabbak és koordináltabbak a mindennapokban, sőt ügyesebben és gyorsabban reagálnak a környezetük változásaira. Miért táncolunk? A Psychology Today szerint önmagunkért.
Fotó: Sylvie Guillem, önarckép
A mozgás az emberi fizikai és mentális fejlődés elengedhetetlen "tartozéka". Az a kérdés, hogy milyen mozgás hogyan járult hozzá ahhoz, hogy éppen olyan emberekké váljunk, amilyenek vagyunk. Az agy és az idegrendszer fejlődése szorosan kötődik a mozgáshoz - de vajon más a tánc szerepe mint a futásé? Vajon ugyanilyen emberek volnánk tánc nélkül is? Miért táncolunk?
Jelenet a Dirty Dancing c. filmből.
"Mert én vagyok a mozdulat, ami létrehoz engem" - állítja a táncművész-filozófus, Kimerer LaMothe. Érthető? Nehezen. LaMothe szerint a test és az elme szétválasztásának vége, már nem úgy kell felfognunk magunkat, mint az elme irányítása alatt működő testet. De nem vagyunk a test sem, ami irányítja a gondolatainkat, vágyainkat. A mozdulat hozza létre és formálja a személyiséget, az érzékelést, mindent, ami az embert emberré teszi.
Audrey Hepburn, balett órán
Egy régi, tizenöt évvel ezelőtt végeztek egy kutatást a londoni taxisok körében. Arra voltak kíváncsiak, hogyan működik a memóriájuk. A taxisok elsősorban a térmemóriájukat használják, amikor megnézték az agyukat, kiderült, hogy a hippokampuszuk mérete nem egyforma. A tapasztalt taxisok hippokampusza (ami az agy térmemóriájáért felelős) nagyobb. Akkor nem tudták tisztázni, hogy vajon a nagyobb hippokampusszal rendelkezők mennek taxisnak, vagy ők maradnak tovább a pályán, illetve akik többet használják ezt a területet, azoknak nőtt nagyobbra. De egy mostani kutatás eredményei megmutatták, hogy az oksági viszony bizonyítható: az agy e területének "edzése" igenis megváltoztatja az agy működését. A térmemória fejlesztése úgy hat, mint egy "áthuzalozás": nemcsak a hippokampusz mérete változik, de a kommunikációja is az agy többi részével.
Az eredmények még tovább mutattak: nem csak a gyakorlat, hanem a mozgás illúziója is változtatja az agyat. Magyarán az is elegendő, ha például a taxis végiggondol egy útvonalat, úgy is változik az agyának kommunikációja a külviággal.
Sylvie Guillem – A Dancer's Body and Form
Egy másik kutatásban táncosokat vizsgáltak, hogy megtudják, a balettozás a próbatermen kívül is jobb egyensúlyérzéket és koordinációs készséget okoz-e. Az eredmény nem meglepő: a balett tréning a mindennapi mozdulatok irányításában is segít. Sőt: bármilyen mozgásmintát gyakorolunk, ismerünk, rendelkezésünkre áll és befolyásol minket az élet minden pillanatában, nemcsak akkor, amikor azt konkrétan használjuk. Szóval a mozgásmintáink beépülnek és az agyunk működésének részévé, formálójává válnak. Azaz én vagyok a mozdulat, ami létrehoz engem.
A harmadik és legfontosabb kutatás, ami 2015 októberében látott napvilágot azt bizonyítja, hogy ez a szenzomotoros intelligencia nem egy olyan funkció, amit az okos, mindent felügyelő agy állít elő; azt éppen a mozgás, a környezetre folyamatosan reagáló testtudat, testérzékelés alakítja.
Elfogadott álláspont, hogy az evolúciós ugrások előfeltétele morfológiai és idegrendszeri mutáció volt - írják a tanulmány szerzői- de annak a lehetősége, hogy ez a két rendkívül ritka esemény egyszerre következzen be, jóformán nulla. Viszont a test változása nyilvánvaló és hatékony stratégia evolúciós szempontból. Következtetésük arra mutat, a testi változás, a mozgás változása indította el a neuro-pszichológiai átalakulást. Ha evolúciós szempontból értékeljük a mozgást, a táncot, akkor láthatjuk, hogy a tánc ennek a folyamatnak a része. A tánc tulajdonképpen az az emberi erőfeszítés és igény, hogy tudatosan vegyen részt az evolúcióban - állítja Kimerer LaMothe a Psychology Today hasábjain.
