De elég szegény sem, hogy hagyjam magam úgy szeretni, ahogy ön elképzeli - ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regényében ezzel a mondattal vesz búcsút a főhős igen nagy becsben tartott kurtizán-szerelmétől, Marguérite Gautier-től. És hogy ennek mi köze az Inversedance- Fodor Zoltán Társulat-hoz? Kiderül.
Fotó: Mészáros Csaba
Kezdjük az elején...
A Traviata (vagy La Traviata) Giuseppe Verdi háromfelvonásos operája, melnyek szövegkönyvét Francesco Maria Piave írta a fent említett regény, A kaméliás hölgy regénye alapján. A traviata egyébként azt jelenti, hogy az "útról letért" (tra via) vagy "tévútra került".
Dumas saját élménye alapján írta meg regényét, az igazi kaméliás hölgyet Marie Duplessis-nek hívták. Róla azt lehet tudni, hogy 15 évesen került Párizsba, ahol divatáru-eladóként dolgozott, egy ideig... Szép volt és többre vágyott, így lett a francia főváros egyik legismertebb és legelismertebb kurtizánja. Nagyon gyorsan kiemelkedő vagyonra tett szert. Nevét onnan kapta, hogy mindig egy csokor kaméliával a kezében, vagy a keblére tűzött kaméliavirággal jelent meg az éppen aktuális estélyeken, bálokon, összejöveteleken. A fiatal Dumas pedig - ahogy egy íróhoz illik - beleszeretett. Viszonyuk egy évének végén pedig - a regény szerint - ő búcsúzott ezekkel a szavakkal Duplessis-től: "Kedves Marguérite, nem vagyok elég gazdag ahhoz, hogy úgy szeressem önt, ahogy szeretném, de elég szegény sem, hogy hagyjam magam úgy szeretni, ahogy ön elképzeli..."
Fotó: Mészáros Csaba
A Traviata azóta - bár a bemutatáskot nem kedvelte az úri közönség - a világ operarepertoárjának egyik leggyakrabban műsorra tűzött darabja lett. Most pedig táncnyelven kelt életre - az Inversedance- Fodor Zoltán Társulat és a GG Tánc Eger közös együttműködésében. A bemutatót az egri közönség már láthatta, ezúttal június 3-án a MÜPÁ-ban a fővárosi közönség is belekóstolhat ebbe a soha nem múló szerelembe.
Fotó: Mészáros Csaba
A szépségre, a boldogságra, a bátorságra, és igazságra való törekvés olyan bennünk szunnyadó elemi vágy, amelyet a mai, egymástól elhatárolódó világrendszerünkben sokszor csak egy-egy eszményített alak bőrébe bújva, egy műalkotás hatása alatt tudunk átélni.
Ilyen műalkotás G. Verdi - Traviata című műve is, ami generációk szívében ébreszti fel a tiszta, örök szerelem és az önfeláldozás eszméjét, miközben örök aktualitásával fontos kérdéseket vet fel.
Átélve életünk személyes drámáit vajon hányszor térünk le mi magunk is a helyes útról? És egyáltalán, mit is jelent manapság a helyes út? -
teszik fel a kérdést az alkotók.
Fotó: Mészáros Csaba
Az Inversedance - Fodor Zoltán Társulat és a GG Tánc Eger együttműködésével született táncszínházi átiratban a Traviata két felvonása - az alkotópáros, Fodor Zoltán és Topolánszky Tamás eltérő látásmódjának és mozgásnyelvezetének köszönhetően - élesen elkülönül egymástól.
S mint ahogy a valóságban két ellentétes érzelem - szerelem és fájdalom - sokszor egyetlen érzelmi állapotot alkot, úgy válik a két megfogalmazás egyetlen megkapó, elgondolkodtató, és látványos előadássá.
Még többet az előadásról itt olvashatsz.
