Iszonyatos halált érdemlő prostituált? Vagy szerelméért az életét is áldozó, naiv nő? Csak egy gyenge, bukott ember? Esetleg egy buta liba, aki képtelen számba venni tetteinek következményeit? Manon Lescaut története már lejegyzésekor is felkavarta az olvasói erkölcsöket, ahogy erről korábban már írtunk. A gyönyörű nő, aki beleszeret a tökéletes és elbűvölő férfiba, de elhagyja egy másikért, aki se nem tökéletes, se nem igéző, viszont hihetetlenül gazdag, csak kevesekben ébreszt szimpátiát. Az persze más kérdés, hányan döntenének úgy, mint ő. Manon sorsa persze végül igazolja, hogy a szerelem fontosabb a pénznél, a hűség pedig erősebb a halálnál is. De vajon a mai nők mennyire Manonok? Mennyire Manonok azok a nők, akik most a színpadon az ő bőrébe bújtak? A négy szereposztás négy női főhősét kérdeztük, a bemutató után.
Fotók: Nagy Attila, Pályi Zsófia
Apácaságba zárva
Pap Adrienn leginkább apáca maradna. Vagy ha nem, akkor tisztán szerető, kételyek nélkül élő Manon. Adrienn szerint ő maga a “középutas” megoldás, nem a legfiatalabb, nem a legszenvedélyesebb, de nem is hűvös. 2004 óta az Operaház tagja és nem is vágyik máshová.
Portré: Gács Tamás
Megtaláltad Manont magadban?
Őszintén szólva egyáltalán nem. Nem voltam ilyen helyzetben, de nem is tudom elképzelni, hogy a szerelem helyett a pénzt válasszam. Ezért is volt nehéz felépíteni ezt a karaktert. Még az elején, a zárdajelenetben otthon éreztem magam, amikor Manon megérkezik. Majd később, a legvégén, amikor Manon a szerelme, Des Greiux karjai között hal meg, akkor is. De az a pillanat, amikor tulajdonképpen a szerelme ágyából kel fel és választja a gazdag és öreg G.M.-et, elképzelhetetlen. Mármint a valóságban, számomra.
Ezt a romlottságot volt a legnehezebb felébreszteni?
Részben. Ebben a balettben az a legnagyobb kihívás, hogy Manon akár pillanatok alatt képes változni, nagyon színes karakter. Az első felvonásban megérkezik teljesen tisztán, bumm, betalálja a szerelem, amikor meglátja De Grieux-t, de már rögtön a hálószobajelenetben találod magad. A nézőnek nincs ideje, hogy megértse, mi megy végbe Manonban, ha nem vagy teljesen egyértelmű. Egyszerűen annyira gyorsan történik minden. A hálószobából pedig azonnal elmegy G.M.-mel, akit ráadásul a saját testvére visz oda. És nincs idő arra, hogy ezt megpróbáld elmagyarázni.
Jelenet a darabból.
A lelki vagy a fizikai próbatétel jelentett nagyobb igénybevételt ebben a próbafolyamatban?
A fizikai. Nagyon bonyolult a technikája, nagyon szokatlan. Hogy értsd, a klasszikus balettben, a Diótörőben vagy A hattyúk tavában teljesen merev a felsőtest, a tengelyünk körül forgunk, a spicc cipő gyakorlatilag merőleges a talajra. Ezt tanuljuk az intézetben, ehhez szokott hozzá a partner. MacMillan viszont nem így dolgozik, ebben a darabban teljesen szabad a felsőtest, úgy mozognak a végtagok, mint az ostor, minden mozdulatból szervesen következik a másik, és elképesztően nehezek a forgások attól, hogy a tengely is módosul. Mi úgy mondjuk, off balance táncolunk. Ráadásul ebben minden a férfi vállán nyugszik, nekik igazán nehéz megtartani egy ilyen szokatlan helyzetet. Azon szoktunk nevetgélni az öltözőben a többi Manonnal, hogy ha valaki ezt a rengeteg kék foltot látná rajtunk, tuti ráhívná a párjainkra a rendőrséget. Az elején estünk-keltünk. Cserébe viszont rengeteget tanultam ebből.
Ezért tartja a balettirodalom a női álomszerepnek? Mert ennyire bonyolult technikailag?
Részben igen. Másrészt azért, mert sokkal szabadabb a pálya az önkifejezés terén.
Szerelem ízig-vérig
Felméry Lili először szeretett bele Manonba, aztán Leblanc Gergelybe. Most a kettő találkozik az Opera színpadán. Hogy mi a lényeg? A mindent elsöprő szenvedély. Lili 2009 óta tagja a társulatnak.
Portré: Gács Tamás
Azt mondtad egyszer, hogy a Manon szerepálom. Nehezen érthető, hogy egy romlott, pénzsóvár prostituált hogy lehet egy törékeny, tiszta táncosnő álomkaraktere.
Manon nem egy szokványos nő, ez igaz. Ha nem is hívnám prostituáltnak, de az tény, hogy a testének és a szépségének rengeteget köszönhet. Viszont azt gondolom, hogy ebben a szerepben ízig-vérig nőként lehet létezni. Megkóstolod, hogy a testetteddel, a mosolyoddal, minden procikáddal tudsz adni magadból. Igazán nő lehetsz. A korábbi szerepeimben ezt nem tapasztaltam meg - nyilván naívákat játszom általában. A “normál életben” nem szokványos, hogy valaki, mint a Manon a testéből kell, hogy éljen.
Éppen egy táncos esetében ez nem feltétlenül van így.
Persze, szépnek kell lenned, estéről estére meg kell jelenned, mindenki az alapján ítél, ahogy kinézel. És a gyakorlás folyamán is, minden nap órákat nézed magad a tükörben. Tény, hogy kilencéves korunk óta nézzük magunkat, ez a szakma ezzel jár.
Más Manonokat is megnéztél?
Persze. Sőt, nekem mélyebb is a kötődésem is a darabhoz. Amikor lausanne-i ösztöndíjam után a Royal Balletben töltöttem egy évet, akkor statisztaként voltam a darabban. Elképesztő táncosokkal láttam, hihetetlen közelségből, minden szereposztásban. Ezért is fontos.
Mi vesz igénybe leginkább ebben a darabban?
A gyors változások. Eleinte, amikor boncolgattam a darabot, azon gondolkodtam, hogy ezeket a váltásokat hogyan lehet hitelesen megmutatni, hogy a néző elhiggye. A való életben nem döntünk egyik pillanatról a másikra, vagy legalábbis én nem ilyen vagyok. Ráadásul a nők többsége egyáltalán nem így működik, amikor szerelmesek vagyunk, elképzelhetetlen, hogy csak úgy otthagyjuk azt a férfit egy szó nélkül, vagy megbántsuk, megalázzuk. Ez a férfi ennek ellenére végig kiáll a nő mellett. Ez is elgondolkoztatott, hogy vajon ma van-e olyan férfi, mint De Grieux, aki még a halált is mellette csinálja végig. Miközben Manon állandóan cukkolja, hogy bár a szerelmet meg tudja adni neki, de a gazdagságot nem.
Bár De Grieux sem vagyontalan.
Ha ebből indulunk ki, szegény De Grieux-vel semmi baj nincs, igen. Csak hát Manonnak semmi sem elég.
Mi a legédesebb, legszebb ebben a balettben neked?
Egyrészt a zene, ami minden technikai nehézségen átlendít. Másrészt az, hogy most először dolgozom úgy, hogy aki a színpadon a párom, a való életben is az (Leblanc Gergely - a szerk.). Csak belenézek a szemébe és teljes biztonságban érzem magam.
Milyen Manonok vagytok ti négyen? Ha egy-egy szóban fogalmaznád meg.
Nagyon nehéz erre válaszolni, Adri tudott? Aliya nagyon átgondolt, nála értem leginkább azt, mi megy végbe Manonban. Shoko technikai tudása lenyűgöző, Oláh Zolival olyan párost alkotnak, akikért egyébként is bemennék a színházba. Adri nagyon természetes.
És te?
Én próbálok nagyon szerelmes lenni. Nem sokszor adódik az életben, hogy amit megélek, azt a színpadon is játszhatom. Nem kell elképzelnem semmit, minden ott van ténylegesen. Úgy csókolom, úgy vágyom rá, ahogy valóban.
Gusztus a jó életre
Aliya Tanykpayeva nem először játssza, már Bécsben is szerepelt Manonként. Azt mondja, elég érett ahhoz, hogy értse a női választásokat, hogy megértse a vágyat a férfiak, a szerelem és a gazdagság után is. A kazah származású sztárbalerina 2012 óta táncol az Operában.
Portré: Gács Tamás
Miről szól Manon?
A szerelemről. A tiszta, őszinte és igaz szerelemről. Manon egy gyönyörű nő, aki tud szeretni, de van gusztusa a jó élethez, a szép élethez is. Ez egyébként egy ma is létező női típus, örök téma.
Magadban is megtalálod?
Inkább van hozzá érzékenységem, hogy megtaláljam úgy általában. Nagyon figyelek a részletekre, a legapróbb gesztusig minden fontos számomra, így keresem és építem fel a karaktert. De rengeteget olvastam is hozzá, bár az eredeti regény nagyon keveset beszél arról, mi történik a főhősben. Az a Manon, akit játszok, az én Manonom.
Mi volt a legkomplikáltabb feladat számodra?
Azt a Manont megformálni, aki szerelmes De Grieux-be, könnyű volt. Azt a Manont, aki szereti a pénzt, a gazdagságot, a szép életet, szintén könnyű volt megfogalmazni. A legnehezebb a beteg, haldokló volt, akivel kapcsolatban azt kell éreztetni, hogy ez a nő az utolsó perceit éli, fájdalmai vannak, mégis mennyire fontos neki az az ember, akivel van. A technikát könnyen megtanultam, de úgy összehangolni ezzel a szerepet, hogy a bennem élő Manon és a technika között ne legyenek gyűrődések, kitüremkedések, nehéz volt.
Azt mondod, Manon tud szeretni. De nem elárulja éppen a szerelmet, amikor eldobja azt a gazdagságért?
Mindig, minden darabban a szeretetet, a szerelmet keresem, mert szerintem ez a fő téma. A történet egy pontján Manon a szerelem, De Grieux mellett dönt, az ő karjaiban hal meg. Nem az a fontos, mi történt korábban, hanem az, hogy hova érkezik meg végül. Van választása és a végső döntéssel megérdemli a felmagasztosulást. Manon élete szerintem - a könyv alapján is - kódolva volt. Mindenképpen így kellett történnie, mindenképpen meg kellett halnia. Az ő rövid élete elképesztően színes és gazdag volt - ez egy fantasztikus élet.
Mégsem volt szabad akarata? Mégsem dönthetett?
Az, hogy meg kell halnia, nem kérdés, ebben nem volt választása. Az, hogy a De Grieux karjaiban hal meg, az már csak róla szólt. Ő a szerelmet választotta.
Megfékezhetetlen egyszerűség
Shoko Nakamura japán származású, ha precizitásról, pontosságról és hibátlan technikáról van szó, társnői őt emelik ki maguk közül. Számára Manon túlságosan, talán kissé bosszantóan átgondolatlan. De hát fiatal.
Fotó: Emmer László
Milyen a te Manonod?
Manon egy rossz és egyszerű nő, aki ilyen fiatalon is csak a saját feje után megy. Nem érdeklik a következmények - ha szerelmes, akkor nagyon szerelmes, de ha jön valaki, akinek rengeteg pénze van, akkor elcsábul, mert éppen akkor az az izgalmasabb számára. Él a saját kis világában anélkül, hogy kinézne belőle. Előtte az Anyegin Tatjanáját táncoltam, aki egészen más szabályok szerint élt. Tatjana mindent gondosan mérlegelt, számba vette a következményeket, rengeteget gondolkodott, mielőtt döntött. Manon hagyja, hogy sodorja az ár. Egész más mindkét lány, pedig éppoly fiatalok.
Szerinted ő egyszerűen eladja magát a pénzért?
Igen. Manont csak az öröm, az élvezet érdekli. Ami jól esik neki, azt csinálja. Ennyi. Aztán persze kiderül, hogy a szerelem az szerelem, és Manon is csak ember, nem tudja letagadni az érzéseit. De amikor megérkezik a gazdagság, gond nélkül továbbáll.
Ezt elítéled?
Nem, de én nem ilyen vagyok. Amikor a pénzt választja, akkor nem gondol arra, hogy mi lesz később, hogy biztosan nem megy hozzá ahhoz az emberhez, hogy sosem lesz vele igazán boldog.
Bonyolult volt ezt a jelenetet táncolni?
A technika miatt igen. MacMillan koreográfiája egészen szokatlan számomra, még nem találkoztam ezzel a különleges stílussal. Ez a mozgás tele van nagyon kényelmetlen pozíciókkal, nagyon nehéz kettősökkel. Azt hiszem ez is volt a leginkább kimerítő: összeszokni és együtt dolgozni a férfitáncossal, akinek ebben a koreográfiában, ebben a stílusban még igazán segíteni sem lehet. Nagyon sok erőt követel a férfiaktól is. Persze rengeteget próbálunk, éjszakákba nyúló gyakorlásaink voltak. De amikor szól a zene, ez a zene, akkor végül minden sikerül. Érdekes, hogy amikor elhallgat az a zene, azon gondolkodom, vajon hogyan fogom a következő jelenetet megcsinálni. Aztán amikor felhangzik, csak csinálom. Nem is értem.
A hattyúk tavát, a Diótörőt vagy a Csipkerózsikát szinte bárhol el lehet táncolni, ráadásul viszonylag egyszerűek is. De a Manon nagyon kevés társulat repertoárján szerepel - nehéz, bonyolult, gigantikus és éppen ezért drága is. Nagyon magas színvonalú társulat kell hozzá, nagyon sok energia és komoly befektetés. Szóval nagy ajándék, ha ezt a szerepet el tudod “csípni” balerinaként. Nagy kiváltság.
