1946, Gilda. 1953, Szőkék előnyben. 1959, Van, aki forrón szereti. Ha ezt a három filmet láttad, akkor már – bár lehet, hogy nem tudsz róla, de – felismered Jack Cole munkáját. A koreográfusét, aki nélkül Marilyn Monroe sem vált volna világhírű színésznővé.
Jack Cole és Marilyn Monroe a Let's Make Love (Szeressünk!) című film forgatásán (1960)
1968 januárjában, azaz éppen öt évtizeddel ezelőtt az akkori egyik legjelentősebb táncszakmai lap, a Dance Magazine készített egy nagyon mély és őszinte interjút Jack Cole-lal. A New Jersey-i születésű táncos-koreográfust gyerekkorában a szülei bentlakásos iskolába küldték, mert éppen válófélben voltak és egyikük sem érezte szükségesnek, hogy szoros kapcsolatot tartson fent fiával. Ekkor döntött úgy, hogy táncművész lesz: tanulmányait a kor egyik legizgalmasabb együttesénél, a Denishawn Dance Company-nál kezdte, tanára volt Ted Shawn, akiről már 2012 áprilisában is írtunk. Cole tehát modern tánccal kezdte, de a művészetet feladta az akkori éjszakai életért – éjszakai mulatókban kezdett táncolni. De közben tanult, tanult és tanult.
Tehetsége és munkabírása a Broadway-re vezette, ahol először előadóművészként, majd koreográfusként dolgozott. A hollywoodi sztárok nem is találhattak volna maguknak jobb "kiképzőt" a modern alapokon nevelkedett, de a legtöbb populáris műfajt, sőt különféle egzotikus népi táncokat is ismerő Cole-nál.
Cole nagyon jó viszonyt ápolt és sokat dolgozott együtt Betty Grable-lal, Rita Hayworth-szel and Marilyn Monroeval. Például a nagy áttörést jelentő 1953-as Szőkék előnyben című filmben is.
Az említett interjúban Cole ezt mondja:
Amikor látok egy nagyszerű előadást, megváltozom. Már nem ugyanaz az ember jön ki a színházból, mint aki bement oda, sőt egész életemben más ember maradok. Ez az, amit a művészetnek tennie kell: fel kell ráznia a befogadót.
Részlet a Kismeth című filmből (1955)
