Érzékenység és finomság, könnyedség és lágyság, harmónia és erő – a Magyar Nemzeti Balett új kortárs estje a női minőség sokféleségét, kifürkészhetetlenségét és gyönyörűségét állítja a középpontba. Lányokat, akik csodálatos nők és tökéletes balerinák egyszerre. A GIF (Girls in Focus) szeptember 12-én szerdán látható először a MÜPÁ-ban.
Fotó: Csibi Szilvia, Herman Péter
A kortárs balettestet Hans van Manen Trois Gnossiennes című lírai pas de deux-jével nyitják meg a Magyar Nemzeti Balett művészei. Ezt a darabot a korunk egy legismertebb és legelismertebb koreográfusa egy magyar balerinára, Aradi Máriára írta (vele készült interjúnk itt olvasható), akinek partnere a nála másfél fejjel magasabb holland táncos, Henny Jurriëns volt.
"Az a mondanivalója, hogy ez a pici, törékeny nő éppen olyan belső tartalommal, erővel bír mint a férfi. Ez valamiféle kompetíció, verseny a két ember között, ami nagyon erős feszültséget generál. Ami ugye nagyon fontos a Manen daraboknál – teljesen mindegy, hogy férfire és nőre, két férfire vagy két nőre íródtak –, az a szexuális, erotikus töltet."
A harc és a nő
Fotó: Csibi Szilvia, Herman Péter
Ezt követi a Trójai játékok, amit ezúttal igazi amazonok táncolnak a MÜPA színpadán, még egy csipetnyi iróniával fűszerezve az egyébként is szarkasztikus, ízlésesen gúnyolódó balettet. Hiszen a Trójai játékok éppen a "macsóságot", a túlzásba eső és önmagát kívülről már szemlélni nem tudó férfiasságot csipkedi meg a tánc szimbolikus nyelvét használva. Ráadásul az is kiderül, hogy a bonyolult, nehéz koreográfiát egy pillekönnyű, kard helyett fűzőhöz és spicc cipőhöz szokott balerina is nehézség nélkül eltáncolja.
A tökéletesség és a nő
Az ezt követő Falling Angels már nem a férfiéval vetekedő erő története, hanem a női lét kihívásait boncolgató szuggesztív koreográfia, amelyben nyolc táncosnő jelenik meg a színpadon egyszerre, egyszerű sötét dresszben.
A koreográfus, Jiří Kylián szerint a balett valójában
egy tanulmány, amely minden műalkotás két alapvető összetevőjéről, ellentétes alkotóeleméről, a fegyelem és a szabadság kettősségéről szól –
írtuk, amikor a darab premiere volt az Operaház színpadán.
A nők Steve Reich, a többszörös Grammy-díjas amerikai zeneszerző rituális atmoszférájú dobzenéjére táncolnak. Csábítás, anyaság, szenvedés, önérvényesítés – a női lélek pontos rajza ez a darab.
Az erotika és a nő
Fotó: Nagy Attila
Zárásként pedig visszatér Hans van Manen világa, az 5 tangó című darabbal, amiben – az est folyamán először – már férfi is helyet kap a színpadon. Az 5 tangó van Manen talán a legismertebb koreográfiája. A darabot a neves argentín zeneszerző, Astor Piazzolla muzsikája ihlette.
Hans van Manen egyébként 1976-ban találkozott először Piazzolla zenéjével egy európai turné során, és olyan mély benyomást gyakorolt rá, hogy azon nyomban fel is vette a kapcsolatot vele. A két művész kapcsolata végül nem fűzödött igazán szorosra, de az elmúlt évtizedekben mégis követik egymás munkáját – erről a Táncművészet című lapban beszélt Hans van Manen, amikor a Magyar Nemzeti Balett meghívására Budapesten járt 2017 decemberében.
Ebben az interjúban a táncosairól is szót ejtett:
Olyanokkal (olyan táncosokkal szeretek dolgozni – a szerk.), akik nem félnek kockáztatni. Akik mennek előre. Akik nem félnek hibázni. Ha egy táncos óvatos, semmit nem lehet látni belőle, semmi nem derül ki róla. Ha merész, akkor látod, hogy jó-e vagy sem. Engem pedig a táncos és a zene inspirál, úgyhogy szükségem van nagyon jó táncosokra a munkámhoz…
